1930: Magyar Iparművészeti Főiskola, ötvös és zománc szak. Mestere: Csajka István. 1930-31: a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa. A két világháború közötti időszakban elsősorban Olaszországban aratott sikereket a századfordulós eredetű cikornyás magyaros stílusból fokozatosan a kor modern egyházművészetéhez közelítő, római iskolás jegyeket mutató, figurális díszítésű, gazdagon formált – pl. ezüst és elefántcsont együttes felhasználásával készült – liturgikus tárgyaival. Mindamellett a modern magyar ötvöszománc egyik megteremtője, a kortárs magyar zománcművészet egyik előfutára Berán Nándorral, Sor Tiborral együtt. Korában a bizánci süllyesztett alapú rekeszzománc és a teli rekeszzománc technika egyik legkiválóbb képviselője volt hazánkban, de Európában is. A második világháború után e technikával készült legismertebb alkotása egy plakett a Magyar Népköztársaság alkotmányának 9. §-áról.
Irodalom
MIHALIK S.: Magyar zománcművészeti törekvések, Művészettörténeti Értesítő, 1963/1.
KOCZOGH Á.: Mai magyar iparművészet - Fémművesség, Budapest, 1977
Magyar művészet 1919-1945. (szerk.: KONTHA S.), Budapest, 1985.
IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Kortárs magyar zománcművészet. Kecskeméti Képtár, 1998
IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Kortárs magyar zománcművészet, Magyar Iparművészet, 1998/2.
IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Szín-játék. Kortárs magyar zománcművészet, Magyar Művészeti Fórum, 1999/6.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1931 • A Római Iskola ösztöndíjasainak kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest.