1942-1947:; Magyar Képzőművészeti Főiskola. 1946-1947: ösztöndíjasként Rómában tartózkodott, majd férjével, Molnár Ferenc pszichológussal Párizsban telepedett le. 1960-ban Garcia-Rosi Morellet-vel, Francisco Sobrióval, Joel Steinnel, Yvarallal és férjével megalakította a Groupe de Recherche d’Art Visuelt. 1967: a Párizsban az Institut d’Esthétique et des Sciences-ben dolgozó Art et Informatique csoport alapító tagja volt. 1979: a párizsi Georges Pompidou Központban működő Atelier de Recherches des Techniques Avancées-ben dolgozott. 1980-1990: a párizsi Centre de Recherche Experimental et Informatique des Arts Visuels (Université de Paris I.) alapítója és docense. Budapesti főiskolai tanulmányai alatt ismerte meg Paul Cézanne festészetét és a kubizmus törekvéseit. Első absztrakt festményeit 1946-ban készítette. 1948-ban Dürer Melankólia című rézkarcától inspirálva geometrikus rajzokat készített. 1959-1968 között a „machine imaginaire” segítségével dolgozott, egy olyan szerkezetével, amely a számítógéphez hasonlóan a művészi alkotómunkában mintegy az emberi agyat helyettesíti. 1968-tól foglalkozik a számítógépes művészet lehetőségeivel, 1974-1976 között kidolgozta a „Molnár”-programot, amely a komputerművészet legkorábbi példái közé tartozik. Főiskolásként kubista, majd absztrakt képeket festett, az 50-es évek végéig erőteljesen kötődött a konstruktivista hagyományokhoz. Az 1960-as évektől a tudomány és a művészet határterületeit érintő munkássága az alapformákat, elsősorban a négyzetet transzformáló matematikai alapon bontakozik ki, az egymásra következő, egymásra hasonlító alkotásaiban mindig a minőségi változásra, a „fantasztikus eseményre” koncentrálva. Az informatikát eszközként, a művészi alkotómunka felgyorsítójaként használja, egyben a művészet tradicionális fogalmától való elszakadás eszközeként. Az alapelemeket jelentő négyzet és a téglalap alakú formák kompozíciós rendjének meghatározása, a „tűréshatárok” megjelölése után számítógéppel készíti el a kompozíció lehetséges variációit. A kontúrrajzoktól jut el a teljesen kitöltött formák felé, a kinyomtatott variációkból választja ki a végleges, vászonra szánt változatot. Utóbbi műveiben fordított eljárást is alkalmaz: a kép elkészítése után elemzi számítógéppel a további lehetséges variációkat.
Irodalom
CHARBONNIER, G.: ~ (kat. bev.), Caen, 1979
CHARBONNIER, G.: Arts et Mathématiques, Encyclopaedie Universalis, Párizs, 1985
BÁN A.: Szimmetria és aszimmetria a képzőművészetben. Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, Új Tükör, 1984. szeptember 24.
CHARBONNIER, G.: Rouges: peintures, traces (kat.), Gennevilliers, 1989
SZŐKE A.: A szigorúság jegyében - ~ művészetéről, Art művészeti magazin magyar melléklete, 1990/1.
KÜBLER, G.: Perché un quadreto non e rotondo?, Temporale, No. 25, Lugano, 1991
~: Anyám levelei 1984-1990, Mozgó Világ, 1992/3.
MEREDIEN, F.: Histoire matérielle et immatérielle de l''''art moderne, Párizs, 1994
HOLECZEK, B.: Onordnung ist das halbe Leben, in: ~: Out of Square, Ludwigshafen, 1994
VON MENGDEN, L.: Wieder die falschen Gewissheiten, in. ~: Out of Square, Ludwigshafen, 1994
MONCHE, A.: Feux terrestres (kat., bev. tan., Sète, 1995)
Karo Dame. Konstruktive und Radikale Kunst von Frauen, von 1914 bis Heute (kat., Aargauer Kunsthaus, Aarau, 1995)
PELÉ, G.: Art et ordinateur: ~ . Les journées nationales de la Science en fête, konferencia-előadás, Musée d''''Art et d''''Histoire, Cholet, 1995
ROMPZA, S.: Interwiew avec ~ et F. Molnar, Kunstkonkret No. 1., Saarbrücken, 1995
De l''''esprit à l''''oeuvre - ~, Musée d''''Art et d''''Histoire, Cholet, 1996
BABY, V.: Les Molnar: L''''énigme d''''un peintre à deux têtes, Histoire de Blanc et Noir kat.-ban, Musée de Grenoble, 1996
LE FRANÇOIS, CH.: La même chose, doktori értekezés, Université de Paris I.- Sorbonne, 1996/2. kötet
CSERBA J.: A festő és a számítógép, Beszélgetés ~val, Élet és Irodalom, 1996. március 15.
Bővebb életrajz
Tízéves korában tájképeket festett, és édesanyjáról készített portrét. 1942-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult Szőnyi Istvánnál. A főiskolai évek alatt jó viszonyba került Fiedler Ferenccel, Reigl Judittal, Pán Mártával, Bíró Zsuzsával és férjével, Hantai Simonnal, akikkel később Párizsban újra találkozott. A modell után rajzolt klasszikus aktoktól a kubizmus útját megjárva csakhamar a konstruktív absztrakcióig jutott el. 1947-ben ösztöndíjat kapott Rómába, ahol leendő férjével, a szintén főiskolás Molnár Ferenccel hat hónapot töltött el. Rómából azonban már nem tértek haza, Párizsban telepedtek le. Megérkezése után nem sokkal megismerkedett Jacques Prévert-rel, a Select kávéház „magyar” asztalánál pedig Beöthy Istvánnal és feleségével, Steiner Annával, Csáky Józseffel, Anton Prinnerrel, Rogi Andréval, Rey Rózsival, Ney Lászlóval, Csató Györggyel, Hajdú Istvánnal és Misztrik Mondával.
Utóbbi széles látókörű, igen művelt ember volt, akitől Molnár Vera sokat tanult annak ellenére, hogy festészete távolt állt tőle. E magyar művészek, miközben szerettek együtt lenni, és szoros kapcsolatot tartottak fenn egymással, egyáltalán nem szigetelődtek el, éppen ellenkezőleg, valamennyien jól beépültek Párizs művészeti életébe. „Érdekes volt, mert mindenki ismert valakit, akin keresztül meg lehetett ismerkedni valakivel. Így vitt el például Hajdú Michel Seuphorhoz, és másokhoz.” Molnár Vera nagyrészt nekik köszönhette, hogy viszonylag gyorsan kapcsolatba kerülhetett a kor művészeti életének fontos szereplőivel.
Ugyanakkor alkotói munkájához nem sok inspirációt kapott tőlük, mivel az említett magyar festők, szobrászok többé-kevésbé az Ecole de Paris-hoz kapcsolódtak, miközben ő már abban az időben Dürer Melankóliájának mágikus négyzetéből kiindulva geometrikus absztrakt rajzokkal foglalkozott.Megismerkedése Félix Del Marle-lal, aki szigorúan kidolgozott szisztémára, dogmákra építette művészetét, már több segítséget nyújtott az útkeresésben, és – jóllehet Molnár Vera nem fogadta el elméletét – közvetve hozzájárult ahhoz, hogy az ötvenes évek második felében a geometrikus absztrakttal felhagyva új területek felfedezésére induljon. Ehhez ideális társra talált férjében, Molnár Ferencben, aki maga is festőnek indult, majd a művészetet tudományos oldalról kezdte tanulmányozni.
A CNRS302 munkatársaként egyik fő kutatási területe a látás pszichológiája lett. „Egyet-mást én is megtanultam tőle, leginkább azt, hogy bár a tudománynak a képzőművészetben is megvan a maga szerepe, a tudományos megközelítés sem olyan biztos.” Akitől azonban a fiatal, saját útját kereső művész a legtöbb bátorítást kapta, az Sonia Delaunay volt, aki hetente egy délután megnyitotta műtermét, vendégül látta az odalátogatókat, és szűkszavú megjegyzésekkel értékelte a véleményét izgalommal váró fiatal festők munkáit. 1960-ban Molnár Ferenc, valamint García Rossi, Julio Le Parc, Yvaral, François Morellet, Francisco Sobrinoés Joël Steintársaságában megalakította a Groupe de Recherche d’Art Visuelt (G.R.A.V.).
Már ebben az időben olyan módszerrel dolgozott, hogy programokat talált ki, amelyekkel az általa használt alapformák, elsősorban a négyzetek elhelyezésének, egymáshoz való viszonyulásának ezernyi variációját próbálta ki. 1967-ben alapító tagja lett az Art et Informatique csoportnak, de csak 1968-ban nyílt először lehetősége arra, hogy Orsay ben, az egyetemi komputerközpontban valódi számítógépen dolgozzon. 1974 és 1976 között kidolgozta a Molnarart-rendszert, és ezzel egyike volt az elsőknek, akik bevezették a számítógép használatát a képzőművészetbe. (A Molnarart-rendszerről doktori disszertációt készített Vincent Baby, aki jelenleg Molnár Vera életműkatalógusán dolgozik.) A legfrissebb technikai újításokat ma is alkotói munkája szolgálatába állítja anélkül, hogy a hagyományos módszereket elhagyná. „A mai képzőművésznek a lehetőségek gazdag skálája áll rendelkezésére: a hagyományos ecset és festék mellett a videó, a fényképezőgép, a számítógép stb. Ki-ki érzelmi világának, pszichológiai felépítésének megfelelően használhatja az eszközök valamelyikét, esetleg többet együtt.”
Sokáig úgy gondolta, kísérletei nem tartoznak a nagyközönségre, és csak 1973-ban az Espace Cardinben rendezett Ordinateur et Création artistique (Számítógép és művészeti alkotómunka) csoportos kiállításon lépett munkáival nyilvánosság elé. Ötvenkét éves volt, amikor 1976- ban első egyéni kiállítását megrendezte a Politechnic of Central Londonban. Ezt követően sorra jöttek a meghívások, és napjainkig számtalan egyéni és csoportos kiállításon vett részt. 1980-ban az Université de Paris I-en létrehozta a Centre de Recherche Expérimental et Informatique des Arts Visuels-t (Vizuális Művészetek Informatikai és Kísérleti Kutató Központja), és öt éven keresztül annak docense volt.
A nyolcvanas években együttműködött a brüsszeli kiadású művészeti folyóirattal, a Mesures-rel, amelynek az volt a célkitűzése, hogy ne műkritikusok és művészettörténészek írjanak benne, hanem maguk a művészek közöljék gondolataikat saját munkájukról vagy másokéról. 2004-ben a svájci Fondation Claudine et Jean-Marc Salomon Lignes et méandres (Vonalak és meanderek) címmel közös kiállítást rendezett Molnár Vera és Julije Knifermunkáiból, melyen Molnár Verának a vonalak témáját feldolgozó művei kerültek bemutatásra. Ez alkalomból a kiállításnak helyet adó Chåteau d’Arenthon egyik termében egy, a falon végigfutó töredezett vonalból álló murális alkotást is készített. 2004 nyarán a ludwigshafeni Wilhelm-Hack Múzeum gyűjteményes kiállítást rendezett nyolcvanadik születésnapja alkalmából. „A festő feladata az, hogy a formákat és színeket az emberi szem fiziológiájának függvényében rendezze el. Természetesen az érzékelés szisztémájának tanulmányozása nem a festő feladata, ez a tudomány területe. De a festő sem lehet közömbös iránta. Figyelembe kell vennie. Meg vagyok győződve róla, hogy a jövő művészete olyan műtermekben fog kialakulni, ahol úgy dolgoznak, mint egy laboratóriumban, és a laboratóriumokban úgy dolgoznak majd, mint egy műteremben.”
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1976 • Politechnic of Central London, London
1977 • G. Ferm, Malmö (SVE)
1979 • Atelier de Recherche Esthétique és Saint Sépulcre-templom, Caen (FR) • Fiatal Művészek Klubja, Budapest
1981 • (Un)ordnungen, Berlin város Szabadegyeteme, Berlin • Inclinaison, Crédit Agricole, Caen (FR) • G. Ferm, Malmö (SVE)
1983 • G. Sankt Olof, Norrköping (SVE)
1984 • Ostinatio, Galerie 30, Párizs • Studio X, Nápoly • Rechteckaufbau, Galerie Circular, Bonn • Créatic, Cirque Divers, Liège (FR)
1988 • Dialogue entre émotion et méthode, Galerie E., Zürich
1989 • Rouges, Galerie Municipale, Gennevilliers (FR) • Dialogue entre émotion et méthode/2., Galerie Emilia Suciu, Karlsruhe (Német Demokratikus Köztársaság) • Rouges/2., Fondation Vasarely, Aix-en-Provence (FR) • Tracés et traces, Magyar Intézet, Párizs
1990 • Moderner Kunst, Ottendorf (D) • Galerie St. Johann, Saarbrücken (D) • Lignes, formes, couleurs, Vasarely Múzeum, Budapest • Stiftung für konkrete Kunst, Reutlingen (D)
1991 • Neuf carrés, Gesellschaft für Kunst und Gestaltung, Bonn (D) • Les Gothiques, Galerie St. Charles de Rose, Párizs
1992 • Travaux anciens, Galerie St. Johann, Saarbrücken (D)
1993 • La quadrature de l’art [Gottfried Honeggerrel], Cloître du CRDP, Poitiers (FR) • Kunst im Herrenhof [Z. Sykorával, F. Riedelsbergerrel, E. Stellerrel], Neustadt (D)
1994 • Tableaux, dessins, Marz Galerie, Mannheim és Ladenburg (D) • Ordres et (Des)ordres, Museum Wilhelm-Hack, Ludwigshafen (D) • Oeuvres récents [Michel Jouet-vel], Galerie Quadri, Brüsszel • Hasard et l’art concret [Kenneth Martinnal, François Morellet-vel, Bernard Tagwerkerrel], Fondation pour l’art concret, Zürich • Géométries du plaisir, Gesellschaft für Kunst und Gestaltung, Bonn • Multiples, Marz Galerie, Mannheim (D)
1995 • Tableaux, Marz Galerie [François Morellet-vel], Mannheim, 211, Galerie Oniris [François Morellet-vel, J. Kniferrel], Rennes (FR) • De l’esprit à l’oeuvre, Musée d’Art et d’Histoire, Cholet (FR)
1996 • Lettres de ma mère, Galerie Its art Ist, Brüsszel • Pink und Rouge, Marz Galerie, Mannheim • Ladenburg (D) • Géométrie au XXe siècle [F. Riedelsbergerrel], Galerie le Faisant, Strasbourg • Tango, Musée d’Art et d’Histoire, Cholet (FR) • 4 Livrimages, École des Beaux-Arts, Valenciennes (FR) • Oeuvres sur papier, Galerie Florence Arnaud, Párizs • Ligne, Ernst Múzeum, Budapest
1997 • Peintures, 1966-1996, Galerie Oniris, Rennes (FR) • Salon Liszt • Lettres de ma mère, Magyar Intézet, Párizs • Tango, Château de Bouckeneaire (FR) • Tableaux, Objets, Sculptures [Pán Mártával, Maurer Dórával, Gáyor Tiborral], Marz Galerie, Mannheim • Ladenburg (D)
1998 • Lettres de ma mère, Galerie F. Arnaud, Párizs • Sculptures, dessins [Pán Mártával], Espace de Luynes, Chevreuse (FR) • Sensibilité numérique, Vismara Arte, Milánó • Une visite guidée à travers mon cervau, Espace Gustave-Fayet, Sérignan (FR).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1960 • Konkrete Kunst, M. Helmhaus, Zürich
1973 • Ordinateur et Création artistique, Espace Cardin, Párizs
Contact II., Sigma, Bordeaux (FR)
1978 • Permutation, Transformation, Analysis, Worcester Art Museum, Massachusetts (USA)
1979 • Kunst aus dem Computer, Ars Electronica, Linz (A)
1981 • Ars+Machina, Maison de la Culture, Rennes (FR)
1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1983 • Arte Programmata e Cinecittà, 1953-1963, Palazzo Reale, Milánó
1984 • Electre/83, Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs
1985 • Imaginer, Construire, Bibliothèque du Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris, Párizs • Die Rationale, Frauenmuseum, Bonn
1987 • Art construit, Institut Français, Stockholm
1988 • Konstruktion und Konzeption, S-Banhof Schöneberg, Berlin
1991 • Csernobil emlékére, Művészeti Múzeum, Harkov (UA) • The European B. of Non-traditional Graphics, G. Modry Pavilon, Prága
1992 • A véletlen mint elv, Museum Wilhelm Hack, Ludwigshafen (D) • Art construit, Tendances actuelles, Galerie Denise René, Párizs • De Bonnard à Baselitz, Bibliothèque Nationale de France, Párizs • Transparenz I., Marz Galerie, Mannheim • Ladenburg (D)
1993 • Algorithmus und Kunst, Galerie Mesiner, Hamburg
1994 • Europa, Europa. Das Jahrhundert der Avantgarde in Mittel- und Osteuropa, Kunst- und Austellungshalle der Bundesrepublik Deutschland, Bonn (kat.) • Audiopoésie électronique et informatique, Galerie Lara Vinci, Párizs
1995 • Autour du papier, Abbaye de Bouchemaune (FR) • Karo-Dame, Kunsthaus, Aarau (CH) • Première Exposition dans la Maison Bill, Zürich • Chichago-Paris. Abstract Affinities, Ukrainian Institut of Modern Art, Chicago
1996 • Die Konkrete Zeit. Gegenstande eines Jahrhundert, Stiftung für Konkrete Kunst, Reutlingen (D) • Histoires de Blanc et Noir, Musée de Grenoble
1998 • Magyar avantgárd a 20. században, Galerie der Stadt Linz • Kunst im Aufbruch. Abstraktion zwischen 1945 und 1959, Wilhelm-Hack Museum, Ludwigshafen (D) (kat.).