1860.
július 24-én született a, Dél-Morvaországi Ivančiceben, szülei Amalie és Ondřej
Mucha.
1879-ben
Mucha kérte a művész Zelený támogatását a prágai Képzőművészeti Akadémián, de
elutasították. Ősszel Bécsbe utazott dolgozni a színházi díszleteket és
függönyöket gyártó Kautsky-Brioschi-Burghardt céghez. A cég támogatta a
részvételét az esti rajztanfolyamokon. Bécsben a zenében Strauss, a
festészetben Hans Makart (1840-1884) uralkodott akkoriban. Muchát teljesen
elbűvölte Makart személyisége és fantasztikusan kidekorált műterme.
1881.
december 10-én tűz pusztította el a bécsi Ringtheatert és Mucha elvesztette
állását. Átmenetileg Mikulovban telepedett le, ahol a helyi emberekről
készített arcképfestésből élt. Lefestett mindenkit, és az egész környéket.
Kifestette a városi színházat, játszott, sőt zenélt is a színpadon.
1882–1885
Khuen-Belasi gróf 1882-ben a Mikulovban letelepedett fiatal festőt kérte fel a
Hrušovany-ban épülő kastélya díszítésére. Ebből az időből maradt fenn az Európa elrablása című ceruzavázlata.
Mucha, miután befejezte a falfestményeket a grófnál, Bécsbe szándékozott
visszatérni, hogy tökéletesítse magát a festészetben. A
Kautsky-Brioschi-Burghardt cég hajlandónak mutatkozott, hogy visszavegye és
foglalkoztassa. Khuen gróf azonban már tudta, hogy tehetséges fiatalt fedezett
fel, és nem maradt közömbös további sorsa iránt.
1885-1886
tanulmányút Tirolban és Észak-Olaszországban (Velence, Firenze, Bologna,
Milánó), gróf Khuennel együtt. Ősszel Mucha felvételt nyert a müncheni
Akadémiára, ahol honfitársai, Ludwig von Löfftz és Johann Caspar Herterich
iskolatársa volt, s belépett az általuk alakított Škréta nevét viselő egyletbe. A
fiatal festők naponta összejöttek Alfons szobácskájában és kompozíciós
feladatokat adtak egymásnak. A rajzokat közzé is tették a Paleta című
lapjukban, és más müncheni újságokban, így mindig volt némi jövedelmük.
1885
őszén Mucha Münchenben letette figurális festészetből a vizsgát.
1887
őszén érkezett barátjával, Korel Václav Mašekkel az új és modern Párizsba.
Párizsban hallgatója lett a Julian Akadémiának. Tanárai: Jules Joseph Lefebvre,
Jean-Paul Laurens és Gustave Boulanger. Mucha tanítás után rajzolt vagy
franciául tanult. 1887 decemberében egy, az Akadémia által rendezett versenyen –
ezen más iskolák festői is részt vettek – első díjat nyert.
1888
júliusában elhagyta Párizst, ismét Hrušovanyba ment, ahol befejezte a dekoratív
festményeket. Miután visszatért Párizsba novemberben, beiratkozott az Académie
Colarossiba, a latin negyedben, ahol fő programja a rajzolás volt, és ahol
egyszerre három kurzusra járt.
1889.
január 30-án levelet kapott Khuen gróftól, melyben az állt, hogy a gróf nem
folyósít számára több anyagi támogatást, így tanulmányai közepette egyetlen
fillér nélkül maradt. Henri Bourrelier a Colin Kiadótól illusztrációt rendelt
tőle, előleget utaltatott ki számára, orvost küldött hozzá, és a festő néhány
nap múlva ismét a rajztábla előtt állt. Első illusztrációi a való életből vett
pillanatokat ábrázolták.
1890-ben
telepedett le a rue de la
Grande Chaumiéren, madme Charlotte étkezdéje fölött, ahol számos
fényképet készített modellekről és barátairól, köztük Paul Gauguinről is.
1891-ben
megismerkedett Les Nabis csoporttal.
Ekkor kezdett dolgozni az Armand Colin kiadóval. 1890–91-ben, a „Színházi
jelenetek” (Le Costume au Théâtre) című újságban először ábrázolta Sarah
Bernhardt-t Kleopátra szerepében.
1894
végén megjelent az első plakát Sarah Bernhardtról, Gismonda szerepében a
Lemercier cég megrendelésére, mellyel egycsapásra Mucha lett a Belle Époque legkeresettebb
plakátfestője.
1894-ben
díjat nyert a párizsi Salon kiállításán.
1895-ben
kezdete hivatalos együttműködését Sarah Bernhardttal (plakátok, díszletek,
jelmezek, ékszerek és frizurák). 1896-ben festette meg Sarah Bernhardtnak, mint
Kaméliás hölgynek egy plakátját, melyet sokszor emlegetnek úgy, mint a
szecessziós grafika egyik korai csúcspontját.
1896-ban
Mucha stúdióba költözött a Rue du Val-de-Grace közelében Champenoisban. Szomszédja,
a szobrász Auguste Seysses.
1897-ben
jelent meg nagy zodiákus naptára. Champenois az 1897. márciusi kiállításra
kinyomtatta a Salon des Cent-t. A Camis cég, amely a Les Amants plakátot
nyomtatta, s amelynek Mucha reklámfejléceket is tervezett, kinyomtatta a
Louchon, a Pireneusok királynője (Louchon, Reine des Pyrenées) plakátot is,
aláírás nélkül ugyan, de a reimsi kiállításon Mucha neve alatt mutatták be.
1897-ben
a Szecesszió (Sezession) nevű bécsi
egylet alapító tagja lett. Ugyanezen a néven még ebben az évben kiállítást is
szerveztek. 1898-ban készítette a Négy
évszak című litográfiáját. Bár abban az időben Mucha fő tevékenysége
eredeti litográfiák készítése volt, még foglalkozott illusztrációkkal, zömmel a
régi szerződések alapján. 1898-ben sokat utazott külföldön, főleg a Balkánon.
1899-ben
Bosznia és Hercegovinába tesz körútat, hogy előkészítse a terveket Bosznia és
Hercegovina a pavilonjához az 1900-es párizsi világkiállításon.
1900-ban
a világkiállításon arany-, ezüst-, és bronzérmet nyert, egy érmet a
szobrászatért is, az osztrák kormány a Ferenc József Rend lovagkeresztjével
tüntette ki, és a Becsületrendet is megkapta.
1900–1901
között terveket készített a Fouquet ékszerekhez Párizsban. 1902-ben
a szobrász Auguste Rodinnal utazott Prágába és Morvaországba.
1903.
október 17-én Párizsban megismerkedett a Chrudimból származó Marie
Chytilovával, későbbi feleségével.
1904-ben
első ízben utazott az USA-ba, New Yorkba március 5-én érkezett. 1904-ben
találkozott Charles R. Crane-nel Delmonicosban, egy banketten. Mucha, mint
minden szláv szervezkedés lelke, felhasználta az alkalmat, hogy megalapítsa az
Amerikai Szláv Társaságot,
1905-ben
másodszor is ellátogatott az USA-ba. A Képzőművészeti Akademia docenseként
tanított New Yorkban, Philadelphiában és Chicagóban.
1906.
április 3-án nyitotta meg New York-i kiállítását. Mucha 1906-tól tartósan az
Egyesült Államokban maradt és ott rendezkedett be. Június 10-én feleségül vette
Marie Chytilovát Prágában. A házasságában két gyermeke született – Jaroslava
(1909) és Jiří (1915). Kiállított Philadelphiaban, Chicagoban és Bostonban.
1909-ben
egy monumentális sorozattal ünnepelte a szlávok őstörténetét a modern korig.
Egy amerikai milliomos megbízásából Mucha 18 év alatt 20 monumentális
festményből álló ciklust alkotott: a szláv népek történelmi eposzát festette
meg.
1909-ben
egy neves amerikai színésznő, Maud Adams számára megalkotta a legsikerültebb
amerikai plakátjai közé tartozó Jeanne d’Arcot.
1910-ben
miután visszatért Csehországba, anyagi függetlenségben élt Prágától északra egy
kastélyban feleségével és két gyermekével.
1911-ben
részt vett a prágai Városháza díszítésében. Sokat utazott külföldön,
Oroszországban, Lengyelországban, Szerbiában és Bulgáriában készítette az első
vázlatokat A szláv eposzhoz. Zbiroh
kastélybeli stúdiójában fejezte be az első a vásznat.
1912.
december 6-án bemutatta Prágában A szláv
eposz az első három képét.
1918-ben
az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, létrejött a Csehszlovák Köztársaság; ő
tervezte az első Csehszlovák bélyeget és a bankjegyeket.
1919-ben
A szláv eposz első tizenegy vásznának
bemutatására került sor a prágai Klementinumban.
1920
első felében A szláv eposzt
bemutatták az Art Institute of Chicagoban, amelyet 600 000 ember nézett meg.
1921
januárjában A szláv eposz a Brooklyn
Museumban, New Yorkban.
1928
szeptemberében befejezte a a teljes sorozat húsz jelentős vásznát. A szláv eposz bemutatása a
nagyközönségnek a prágai Vásár-palotában. A családja is Prágába költözött.
1932-ben
családjával Nizzába költözött két évre.
1933-ban
kiállítás a Musée des Arts Décoratifsban.
1934-ben
a francia kormánytól megkapta a Becsületrendet.
1936-ban
tette az utolsó párizsi útját, amikor együtt állított ki a cseh Frantisek Kupka
absztrakt művésszel.
1939-ben
Mucha az elsők között volt, akiket az 1939-es német bevonulás után internáltak.
A Gestapo tartóztatta le korábbi szabadkőműves tagsága miatt. Röviddel később
az internálás során kapott tüdőgyulladás a halálát okozta. 1939. július 14-én 79
éves korában halt meg. A hivatalos állami temetést, a város utcáin való
gyászmenetet a német megszálló hatóságok megtiltották. A vyšehradi temetőben, a
nemzet legjelesebb tagjainak fenntartott Slavinon (a Dicsőség Helyén) helyezték
örök nyugalomra, ahol a gyülekezési és szólási tilalom ellenére hatalmas tömeg
gyűlt össze.
Mucha sajátos, különleges tehetsége legteljesebben a díszítő grafikában
nyilatkozott meg. Ennek köszönheti mindmáig élő hírnevét. Bár művészetét a
szecesszióra jellemző kígyózó indák, stilizált növényi motívumok, buja
vonalvezetés, szépséges nőalakok jellemzik, nem vallotta magáénak az art
nouveau elveit, nézeteit inkább a szimbolizmussal rokonította. A dekorativitás
nála anatómiai pontossággal párosul. Plakátjai csík alakúak, a századforduló
reklámiparának különleges, egyedi termékei. Roppant sokoldalú művész volt:
illusztrált számos könyvet (Németország története, Ilsée), tervezett bélyeget,
naptárt, tapétát, bútort, szőnyeget, üvegablakot, ékszereket és ékszerüzletet.
Alkotásait gyakran ciklusokba, dekoratív pannóként rendezte össze.
A Belle Epoque egyik legjelesebb és legmarkánsabb képviselője. Sajátos,
különleges tehetsége legteljesebben a díszítő grafikában nyilatkozott meg.
Ennek köszönheti mindmáig élő hírnevét.
