Bővebb életrajz
Tízgyermekes családból származott, édesapját korán elveszítette. Középiskolai tanulmányait a budapesti Zsidó Gimnáziumban végezte. Már akkor festőnek készült, amihez – tehetségét látva – rajztanárától komoly bátorítást kapott. 1907-től a müncheni akadémián tanult, 1910-től Londonban élt, majd 1912-ben visszatért Budapestre. Az első világháború alatt behívták katonának, de a fronton szerzett sebesülése miatt leszerelték. 1920-tól európai körutazást tett, hosszabb időt töltött Hollandiában, majd Párizsban telepedett le. Szerepelt a Nemzeti Szalon csoportos kiállításain, 1924-ben a Műcsarnokban, 1933-ban Amszterdamban. 1934-ben a barcelonai Galerias Layetanasban, 1935-ben a budapesti Műterem kiállítóhelyiségben volt egyéni tárlata. A főváros ekkor megvásárolta a Hajó a Szajnán című festményét, de az a második világháború idején megsemmisült.
Párizsban a Belleville-negyedben, egy nyolcadik emeleti lakásban élt ínséges körülmények között. Annyira tisztelte a természetet, hogy sohasem szakított le virágot, nem pusztított el rovart. (De leginkább a kisgyerekeket szerette, fel is talált számukra egy újfajta babakocsit.) Szívesen festett virágcsendéleteket, kedvelt témája volt a munkás- és gyermekábrázolás, valamint a városi tájkép. Munkáit sajnos csak leírásból ismerjük, de ezek tanúsága szerint festményei sok melegséget, humánumot sugároztak, tájképeit pedig, londoni kiállításai alkalmával, Turner alkotásaival rokonították. Tanítványa volt Cserepes István.
A háború kiszélesedésével egyre drámaibb hangulatú képeket festett. Rémképszerű utolsó festménye egy német ágyú mellett szülő anyát ábrázolt, a hátsó síkban embriókkal és fekete egyenruhát viselő katonákkal. 1942-ben letartóztatták és ismeretlen helyre szállították, ahonnan nem tért vissza. Egyike azoknak a mártírhalált halt festőknek, akiknek emlékére Jean Cassou szervezésében francia és magyar művészek 1947-ben kiállítást rendeztek a Galerie de Bussyben.
A cikk lejjebb folytatódik.