Operatőrként ismert, több jelentős magyar „mozi” fűződik a nevéhez. A Bibliotheque Pascal, a Fehér tenyér és más filmek forgatójaként szabályok és utasítások között dolgozik. A közönségnek eddig be nem mutatott fényképei a felszabadultságról szólnak, arról a belső látásról, amely nyomán a legmeglepőbb együttállásokban, véletlennek tűnő expozíciókban is pontos kompozíciók születnek. Témáit olyan ellesett jelenségek, mindennapi (szépség) élmények alkotják, mint a hajnal, egy hirtelen megpillantott biciklista, a fények pár másodperces elrendeződése egy tárgyon, vagy egy bár italpultja. Minden elkapott pillanata egy-egy meglepetés: megragadásuk e formája az alkotó sajátos (filmes) látásmódjáról tanúskodik, úgy érezzük, mi is ott vagyunk, és a történet folytatódik.
A cikk lejjebb folytatódik.