1913-1915: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Ferenczy Károly. Itáliai frontszolgálata és hadifogsága után Szolnokon Fényes Adolf, Kecskeméten Iványi Grünwald Béla társaságában dolgozott. 1920-1922 között román kultuszminisztériumi ösztöndíjjal Olaszországban tartózkodott. Festészete eredeti módon ötvözi a nagybányai kolóniaalapítók érzelemgazdag festői stílusát a „neósok” új forma- és térfelfogásával, felfokozott színvilágával. Nagy termékenységgel alakos kompozíciókat (elsősorban bányásztémákat), enteriőröket, csendéleteket és nagybányai, felsőbányai tájakat festett. Mindvégig Nagybányán élt, de a kolónia szervezeti életében nem vett részt. Pályatársai nehezményezték, hogy a Nagybányával szomszédos Felsőbányán az 1920-as évek elején rivális festőtelepet próbált létrehozni. Műveinek igazi értékeit 1993-as miskolci életmű-kiállítása tárta föl.
Irodalom
MEZEI O.: A nagybányai neósok és ami utánuk következett, Új Művészet, 1992/12.
KISHONTHY ZS.-MURÁDIN J.: ~, Miskolc, 1993 (monogr.)
MURÁDIN J.: Nagybánya - a festőtelep művészei, Miskolc, 1994.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1922 • Akt műkereskedés, Szatmárnémeti
1930 • Újságíróklub, Szatmárnémeti [Mándy Laurával]
1936 • Carlton Szálló, Temesvár
1940 • Vármegyeház üvegterme, Kolozsvár
1942 • Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár
1944 • Széchenyi téri kioszk, Nagyvárad
1980 • Korunk Galéria, Kolozsvár
1993 • Miskolci Képtár, Miskolc.