A Mintarajziskolában Székely Bertalan tanítványa volt. Kétéves római ösztöndíj után Párizsba ment, ahol 7 évet töltött. Itt került kapcsolatba a rózsakeresztes festőkkel és a teozófiával. Ruskin és Tolsztoj hatására a társadalmi és a morális eszményeket kifejező művészet híve lett. A francia szecessziós művészet megismerésével figyelme az iparművészeti tervezés és a grafikai technikák felé fordult. Már Párizsban felfigyeltek grafikai tehetségére. Rómában megismerkedett Körösfői-Kriesch Aladárral, aki később a gödöllői művésztelep (1901–20) alapítója lett. Párizsban barátságot kötött Leo Belmontével, aki Magyarországon letelepedve az 1904-ben létrejött szövőműhelyben a gödöllői művészek, köztük ~ faliszőnyeg- és bőrterveit kivitelezte. ~ részt vett az 1900-as párizsi világkiállítás előkészítésében, szőnyegeivel bronzérmet nyert. Ettől fogva állandó szereplője a világkiállításoknak, például 1906-ban Milánóban a Medgyaszay Istvánnal együtt tervezett A művészember otthona elnevezésű enteriőrjével aratott sikert. 1907-ben telepedett le Gödöllőn művésznő feleségével, Kriesch Laurával. Több műfajban is kipróbálta tehetségét, bőr-, hímzés-, faliszőnyeg-, üvegfestmény- és bútorterveket készített. Munkáit bensőségesség, lírai, és néha misztikus témaválasztás jellemzi. Stílusa a naturalista, közel-nézetű ábrázolás és az erős stilizálás között váltakozik. Társadalmi, filozófiai nézeteit elsősorban festményeken és grafikákon fogalmazta meg (Mester, hol lakol?, 1902; Marokszedők, 1903; Zarathustra, 1905). Szimbolikus rajzai, illusztrációi igen népszerűvé tették, többek között Komjáthy Jenő, K. Lippich Elek és Ady Endre versköteteit illusztrálta, a húszas években drámai hatású Ady-illusztráció sorozatot rajzolt. A gyermekkönyv-illusztráció szecessziós megújítója volt. Gobelinjei közül az Attila hazatérése a vadászatról (1908), A biblia (1909), Sakuntala, Ildikó (1909) és a Toldi (1917) a legismertebbek. Tervezett dekoratív szőnyegeket, díszpárnákat és egyházi ruhákat is. Munkássága rendkívül gazdag és változatos, számos társadalmi, pedagógia, filozófiai tartalmú cikket írt. Elveit „Az élet művészete” című (1911) könyvében foglalta össze. Lefordította Tolsztoj Az életről című tanulmányát. Első középületet díszítő munkája a Nemzeti Szalon üvegfestménye és falképe volt (1906–07), melyet Körösfői-Kriesch Aladárral együtt terveztek. A veszprémi színház homlokzatára sgraffitót (1907), a marosvásárhelyi Kultúrpalotába (1912–13), a lipótmezei elmegyógyintézetbe (1913–14) üvegfestményeket s falfestményt is tervezett. Üvegfestményei nemzetközileg is a korszak legjelentősebb alkotásai közé tartoznak. 1921-ben önéletrajzi jellegű grafikai sorozatot (Párisi emlékek), s számos, szürrealista elemet is tartalmazó, szimbolikus fantázia-rajzot készített. Késő munkái közül kiemelkedik a pesterzsébet-pacsirtatelepi római katolikus templom és a pesterzsébeti Szent Erzsébet plébániatemplom freskó és üvegablak együttese, valamint szárnyas oltára, melyeken 1937–41-ig dolgozott. Készített falképet a gödöllői premontrei főgimnázium lépcsőházába (Hadak útja), gobelint az ifjúsági ebédlőbe, mozaikképet a Rákócziánumba (Krisztus király), freskót a csornai templomba (1942–43), a hágai királyi palota fogadótermébe a Magyar-Holland Társaság felkérésére üvegablakot (Vilma királynő), dekorálta a budai Szt. Imre kápolna refektóriumát, a Maglódi úti kórház kápolnáját (Szt. Erzsébet legendája, 1932). 1934–44-ig a Képzőművészeti Főiskolán a freskó és a mozaik technikát tanította. Több művészeti egyesületben is közreműködött, részt vett a gödöllőiek csoportos kiállításán a Nemzeti Szalonban 1909-ben. 1927-ben gyűjteményes kiállítása volt a londoni Patterson Gallery-ben, 1928-ban az Ernst Múzeum mutatta be Ady-illusztrációit. 1930-ban az Országos Egyházművészeti Tanács tagja lett.
Gellér K.: Nagy Sándor, Budapest, 1978 • A gödöllői művésztelep (kat.), 1981 • Gellér K.–Keserü K.: A gödöllői művésztelep, 1987.
A cikk lejjebb folytatódik.