Középiskolás korában, a pécsi Cisztercita Gimnázium diákjaként társairól, tanárairól készített sikeres karikatúrákat. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Réti István volt a tanára. 22 évesen tanulmányútra indult Németországba. Itt ismerkedett meg Klee-vel, Schwittersszel, Kandinszkijjel és Moholy-Nagy Lászlóval. 1923-ban érkezett Párizsba, ahol néhány hétre tervezett tartózkodás helyett végleg letelepedett. 1929-ben rendezett első egyéni kiállításán elsősorban rendkívül kifejező portréi keltettek feltűnést. Ettől kezdve sokan, köztük neves személyiségek keresték fel műtermét, hogy modellt üljenek neki. Többek között portrét készített Pablo Casalsról, Gandhiról és Henri Barbusse-ről. A figuratív ábrázolás mellett absztrakt képeket is festett, melyek közül különösen figyelemre méltó Kompozíció-sorozata (Kompozíció 120., 1949, Szépművészet Múzeum gyűjteményében). Számos alkotásában egyidejűleg van jelen mindkét kifejezési forma: absztrakt háttérbe helyez tárgyat, virágot, arcot (Portrait de jeune fille, 1951). Több mint ötszáz kínai írásjelet sajátított el és ezek hatására finom vonalú ecsetrajzokat is készített. Tájképein (Korzika, Saint-Tropez, Coustouges, Párizs) nem annyira a természeti motívumokat, mint inkább az emberi alkotásokat, épületeket, utcákat, hidakat helyezte előtérbe.
Irodalom
HASTINGS, B.: ~ (kat., Cambridge, 1956)
BARETT, R.: ~, Párizs, 1960
BAYER, R.: Entretiens sur l''''Art abstrait, Genf, 1964
RAGON, M.-SEUPHOR, M.: L''''Art Abstrait 1945-1970, Maeght, 1974.
Bővebb életrajz
Jómódú családban nevelkedett öccsével, Ney József Sándorral (1903) – aki építész lett később – és húgával, Ney Zsuzsával, aki Jean Leppien felesége volt. Apjuknak építővállalata volt. A pécsi Cisztercita Gimnázium diákjaként társairól, tanárairól készített sikeres karikatúráival környezetében nagy népszerűségre tett szert.
Ney tudományos pályára készült, különösen a matematika iránt érdeklődött, de végül csak sakkszenvedélye bizonyult tartósnak. Beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Réti István lett a tanára. 22 évesen tanulmányútra indult Németországba. Miközben szobafestőként dolgozott, megismerkedett Kleevel, Kandinszkijjal, Moholy-Nagy Lászlóval és rajta keresztül Schwittersszel. 1923-ban érkezett Párizsba, ahol – a néhány hétre tervezett tartózkodás helyett – végleg letelepedett. A francia nyelv nem okozott problémát számára, mivel gyerekkorában bordeaux-i nevelőnő volt mellette. Kezdetben karikatúrarajzolásból tartotta fenn magát. Szenes Árpád egy Anne Philipe-pel folytatott beszélgetésben így emlékezett vissza párizsi egymásra találásukra: „Egy órával Párizsba érkezésem után, a metróban véletlenül összetalálkoztam egyik legjobb magyar barátommal. Neynek hívták, mint a marsallt. Ő már egy éve Párizsban élt (több mint egy éve – Cs. J.). Tudod – mondta –, sok pénzt keresek, az Art Déco-kiállításon karikatúrákat készítek. Jelenleg a Mutatványok Palotájában dolgozom a rajzolók számára fenntartott helyen.”
Néhány évvel később, 1929-ben azonban már a jónevű Galerie Povolozkyban rendezett önálló kiállítást, amelyhez barátja, Michel Seuphor írt előszót (ő mutatta be Mondriannak is). Főleg rendkívül kifejező portréival keltett feltűnést, és ettől kezdve sokan, köztük neves személyiségek keresték fel műtermét, hogy modellt üljenek neki. Többek között portrét készített Gandhiról, Henri Barbusse-ről és jó barátjáról, Pablo Casalsról. 1933-ban a Galerie Bingben portrékat és Korzikán készült tájképeket mutatott be. Ugyanebben az évben újraházasodott (első felesége Földi Róza volt), és attól kezdve évente hosszabb időt töltött a spanyol határ közeli, hegyekkel övezett településen, Arles-sur-Techben, katalán felesége családi házában.
Itt leginkább tájképeket festett, és libatollal rajzokat készített. Ney László tagja volt a Muzikalisták csoportjának. Életében fontos szerepet töltött be a zene, fiatal korában maga is egy kamarazenekar tagja volt, és személyesen ismerte Bartók Bélát. Ezért különösen sokat jelentett számára, hogy arles-i tartózkodása alatt gyakran találkozhatott a közelben, Prades-ban lakó barátjával, Pablo Casalsszal, és hallgathatta játékát.
1937-ben az állam megvásárolta egy aktját, a La Toilette-et, amely a Musée National de l’Art Moderne (Centre Georges Pompidou) gyűjteményébe került. A háború éveit Arles sur-Techben töltötte, majd visszatért Párizsba – a város számtalan festményének ihletője lett. A Notre-Dame, a rue Mouffetard, a Szajnán átívelő hidak mind képeinek vissza-visszatérő, ismétlődő témái. Tájképein nem annyira a természeti motívumokat, mint inkább az emberi alkotásokat, épületeket, utcákat, hidakat helyezte elő- térbe. „Nem félek ismételni önmagamat. Amikor egy motívum tetszik, lefestem és újrafestem.”
A háború utáni első egyéni kiállítását 1947-ben a Galerie Luxembourgban rendezte. 1948-ban a Galerie Bellechasse-ban, 1953-ban a Galerie Bernheim Jeune-ben állított ki. 1956-ban Massachusettsben, a New Gallery of the Ch. Hayden Memorial Libraryben állított ki először az Egyesült Államokban. Kezdettől fogva, 1947-től 1957-ig résztvevője volt a Salon des Réalités Nouvelles-nek, 1947-ben részt vett a Galerie de Bussy magyar művészeket bemutató kiállításán, 1948-ban a Nemzeti Szalon Francia, spanyol köztársasági és magyar művészek című tárlatán, és néhány munkája szerepelt 1970-ben a XX. századi magyar származású művészek külföldön-kiállításon is a Műcsarnokban.
A figuratív ábrázolás mellett a harmincas évek végén néhány, majd a háború után egyre több absztrakt képet is festett, melyek közül különösen figyelemre méltó Composition (Kompozíció)-sorozata. Ennek egyik darabját Jean Cassou a Centre Georges Pompidou nak ajándékozta, egy másik, a Kompozíció 120 pedig a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe került. Absztrakt képeinek legjelentősebb kiállítását 1956-ban La sonorité des compositions abstraites (Az absztrakt kompozíciók hangzása) címmel a Galerie Luxembourg rendezte meg.
Egyes alkotásaiban egyidejűleg van jelen mindkét kifejezési forma: absztrakt háttérbe helyez tárgyat, virágot, arcot. „Figuratív vagy nonfiguratív, egyformán szükségem van mind a kettőre.” Több mint ötszáz kínai írásjelet sajátított el, és ezek hatására finom vonalú rajzokat készített.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1929 • Galerie Pavolozky, Párizs
1933 • Galerie Bing, Párizs
1948 • G. Bellechasse
1953 • Galerie Bernheim Jeune, Párizs
1956 • New Gallery of the Ch. Hayden Memorial Library, Mass. (USA) • Massachussets Institute of Technology, Cambridge (USA)
1956 • La sonorité des compositions abstraites, Galerie Luxembourg
1957 • Worcester Art Museum (USA)
1959 • Galerie André Weil, Párizs
1960 • A. B. Closson Jr . Gallery, Cincinatti (USA) • Galerie Madsen, Párizs.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1947-1957-ig • Salon des Réalités Nouvelles, Párizs
1946 • Exposition d’Art Moderne, UNESCO, Párizs
1950 • Exposition itinérante de la Peinture Française, USA
1958 • La Peinture Française Contemporaine (YU)
1970 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek I. kiállítása, Szépművészet Múzeum, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Musée National d’Art Moderne, Párizs
Musée d’Art Modern de Saint-Etienne
Musée d’Art Moderne, Céret
Victoria and Albert Museum, London
Fogg Art Museum, Cambridge
Szépművészet Múzeum, Budapest