A Felvidékről került Erdélybe; 1638-ban a nagyszebeni kőműves céh tagja lett. Főként Segesvár és Nagyszeben környékén dolgozott. Nevéhez fűződik Apafi György almakeréki síremléke (1640), amely a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Az ő műve Heltner György síremléke a segesvári hegyi templomban (1645), Agnethler Mihály-faepitáfiuma (1646, Nagyszeben, Bruckenthal Múzeum), a kolozsvári Farkas utcai templom Benedek mesterrel közösen készített szószéke (1646), Theilesius György síremléke a berethalmi evangélikus templomban (1647), Man István síremléke a segesvári Hegyi templomban (1648), Franck Bálint síremléke a nagyszebeni evangélikus templomban (1650), Hirscher Chr. és Weiss M. címere a nagyszebeni Bruckenthal Múzeumban (1651), Stifft Tóbiás síremléke a nagyszebeni evangélikus templomban (1652), Barth Keresztély püspök síremléke a berethalmi evangélikus templomban, valamint Bethlen Ferencné és gyermekei síremléke Keresden.
Aggházy M.: A barokk szobrászat Magyarországon, Budapest, 1959.
A cikk lejjebb folytatódik.