1904: Felsőipariskola, Kassa; budapesti Iparművészeti Főiskola; 1905-08: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Zemplényi Tivadar. 1908: Müncheni Akadémia, mestere: Angelo Jank. Az akadémia mellett Hollósy Simon magániskoláját is látogatta. 1934: Szinyei Társaság nagydíja; 1962: Szabadka város Októberi Díja. 1909-ben Münchenből a Nagybányai Művésztelepre, onnan Szabadkára ment. 1912-ben Iványi-Grünwald Béla meghívására a Kecskeméti Művésztelepen dolgozott. 1914-17 között katona volt, 1916-17-ben a dalmáciai Neumba vezényelték, ahol szintén sokat festett, tiszti kinevezését is művészetének köszönhette. 1924-ben Szabadka városától megkapta a kért műtermet, ellenszolgáltatásként több polgármester portréját megfestette. 1923-ban egyik fő szervezője a szabadkai festőművészek klubjának, majd a szintén 1923-ban létrejött Vajdasági Képzőművészek Egyesületének zsűritagja volt. 1931-ben megnyílt Nagybecskereki Művésztelep egyik legtevékenyebb tagja. 1915-34 között a Műcsarnok rendszeres kiállítója volt. 1947-től, Hangya András Zágrábba való távozása után egy ideig ~ vezette a figurális rajztanfolyamot Szabadkán. 1953: a Szerbiai Képzőművészek Egyesületének tagja. A 20-as évek elejéig több festménye, rajza, iparművészeti alkotása szecessziós stílusú – a formákat valamennyire stilizálta, a kontúrokat hangsúlyozta és ezt néha még színhatással is fokozta. 1918-ig képein a kékes árnyalat meghatározó. A 20-as évek közepén kísérletezni kezdett, előtérbe ke-rült a formák plasztikus ábrázolása, a szín iránti érdeklődése és kialakította egyéni koloritját. A rea-lizmus és a nagybányai naturalizmus állt hozzá legközelebb, ezekből alakította ki autentikus stílusát. A 30-as években kiváló aktképeket alkotott. Művészetében kiemelkedő helyet foglalnak el a portrék. Bár az általa képviselt festői iránynak nem volt folytatója, a szabadkai művészek közül sokan tekintették mesterüknek (Hangya András, Almási Gábor, Sáfrány Imre, Szilágyi Gábor, Petrik Pál). Életében nem ismerték el. Művészetét akkor kezdték értékelni, amikor betegsége miatt már nem tudott igazán festeni. A kortárs művészettörténeti kritika az egyik legjelentősebb vajdasági festőnek tartja.
Irodalom
DURANCI B.: ~ művészete, ÁCS J.: ~ és a vajdasági művészet, HANGYA A.: ~ festőművész 50 éves munkássága, Híd, 1979/5.
BARANYI A.: ~ (1886-1966), Újvidék, 1986
GAJDOS T.: Kékfátyolos világ. ~ élete és munkássága, Életjel, 1986
GAJDOS T.: Egy festőművész centenáriuma, Létünk, 1986/6.
GULYÁS G.: A hiperrealista sejtelem festőművésze, ~ (1886-1966), Családi Kör, 1998. április 25.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1961 • ~ retrospektív kiállítása, Városi Kiállítási Csarnok, Szabadka
1986 • ~ emlékkiállítás, Városi Múzeum, Szabadka.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1951 • Szabadkán élő és dolgozó képzőművészek kiállítása, Városi Múzeum, Szabadka
1952 • Magyar képzőművészek kiállítása, Nagy terasz, Palics
1953 • Szabadkai képzőművészek kiállítása, a Városi Könyvtár olvasóterme, Szabadka
1954 • Szabadkai festők és szobrászok kiállítása a palicsi fürdő 100 éves évfordulója alkalmából, Nagy terasz, Palics
1956 • A Szerbiai Képzőművészek Egyesületének XXI. kiállítása, Umetnicki paviljon, Belgrád
1963 • Májusi kiállítás, Városi Kiállítási Csarnok, Szabadka
1966 • Májusi kiállítás, Városi Kiállítási Csarnok, Szabadka
1970 • Képzőművészeti alkotások 1945-1970, Városi Múzeum, Szabadka
1973 • Magyar képzőművészek alkotásai Vajdaságban, 1830-1930, Városi Múzeum, Szabadka
1980 • Likovna umetnost u Vojvodini 1944-54, G. savremene likovne umetnosti, Újvidék
1984 • Városi Múzeum, Szabadka
1984 • Képzőművészeti alkotások 1944-84, Képzőművészeti találkozó, Szabadka.