1955-61: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Ciupéné Király Sarolta, Mohy Sándor. A tervezett budapesti világkiállítás erdélyi pavilonjának pályázata, II. díj. 1957-től részt vett a Román Tudományos Akadémia szervezte néprajzi gyűjtőutakon a mezőségi Széken, a Barcaságban és a Kászoni-medencében. 1961-64 között Nagyenyeden, majd 1990-ig Kovásznán rajz- és kézimunkatanár volt. 1975-től 1985-ig (betiltásáig) a Kovásznai Nyári Tárlat nevű kiállítássorozat szervezőjeként tevékenykedett. A kortárs erdélyi textilművészet kimagasló értékeket teremtő alkotója volt. Szövött és csomózott falikárpitjaiban a népművészeti értékek transzponálásával teremtett korszerű formanyelvet. Írásaiban (Korunk, A Hét, Népismereti dolgozatok, Az Ige) a népművészet értékeiről, a hagyományos és kortárs textilművészetről értekezett.
Gazdáné Olosz Ella (1937–1993) székely szülővidékére telepedett vissza, Kovásznán élt és alkotott korán bekövetkezett haláláig. Egyéni tárlatai 1969-től kezdve ismételten eljutottak Románia kisebb-nagyobb városaiba, akárcsak a rendszerváltás után Budapestre, Nagykanizsára, Pécsre vagy Debrecenbe egyaránt. Férjével, Gazda József irodalmárral együtt hat alkalommal tett tanulmányutat Nyugat-Európában éppúgy, mint a Közel- és Közép-Keleten, hogy az emberiség egyetemes kultúrájával minél alaposabban megiserkedhessen és így a provincializmus veszélyét elkerülje. Művészi célja a népi szövés és a „magas művészet” kategóriájába tartozó gobelin szintézisének megteremtése volt, illetve a paraszti és a polgári tradíció közelítése mellett hídat építeni az ősi és a modern valamint a keleti és nyugati törekvések között. Mindezt úgy igyekezett megvalósítani, hogy fonalait természetes növényi és ásványi festékekkel maga színezte, ezekből pedig szőnyegeit saját kezűleg szőtte. 2009-ben a magyar fővárosban székelő Román Kulturális Intézet összes termeit megtölti emlékkiállítása április 8.-tól május végéig. Bár egész életművéből válogatták a gazdag anyagot, a belépőt mégis annak meglepően egységes volta ragadja meg elsősorban ( koloritban és formarendszerében egyformán ), másrészt annak monumentális kisugárzása, akár a méretektől teljesen függetlenül is.
Akárcsak az alapos három nyelvű ( magyar, román és angol ) kísérő katalógusban, a tárlaton is egymás közelébe került például a korai termésből a Kötődések (1973) natúr és monokróm földárnyalatokban tartott absztrakt kompozíciója avagy az 1975-ös Pentatónia sötétbarna tónusú és kissé realisztikusabb „szekérkereke” a pereméről alálógó öt pamutfonadékkal. Akárcsak egy kinyitható oldalakkal bíró középkori szárnyasoltár, megérdemelten került a központi főfalra a Kelet 1980-as triptichonja. Az alkotó mellékelt írásbéli vallomását olvasva nem véletlenül juthat a kiállításlátogató eszébe Törökország keleti peremén Kappadókia különös szikláinak jellegzetes világa, mert Gazdáné Olosz Ella az erózió drámai erejét akarta vizuálisan megfogalmazni, amelyet ebben a kietlen tájban a sivár emberi sorsok fölött is gyakorol. A magányosan álldogáló vagy csoportokba verődött tömbök mintha tetőtől-talpig csadorba burkolt női figurák volnának, önmagukba zárkózottan és másoktól is magukra hagyva a homoksivatagban. A hármas kompozíció nemcsak a tárlaton tölti be az egész falat – sőt, áttételesen az egész termet – hanem az elegáns katalógusban is három kinyitható lapon reprodukálták, hogy komplexitását ezáltal is érzékeltessék.
Miközben szürkés-drappos árnyalataival szervesen folytatják az életművet, mégis merőben más hatást keltenek – mert szigorúan mértani mustrájúak, így tehát geometrikusan absztraktak – az Ikat 1982-es improvizáció-sorozatának egyes darabjai, amelyek kiegészítésül legfeljebb egy-egy domináns szín nevét veszik fel zárójelben. Ám amíg ez a ciklus továbbra is megőríz bizonyos fajta egyediséget példányaiban, szándékosan egymással teljesen egyező mustrájúak az Életkorok 1987-es quartettjének rojtos aljú faliszőnyegei. Bár paradoxonnak tűnik, azért a privát karakterüket továbbra is sikerül megőrízni, mert a Kibontakozás a hajnal és a születés rózsaszínes-lilás tónusait juttatta az eszembe, a Kiteljesedés a déli kánikulában az aratás és az érett kor aranyló vörösesbarnáit, a Megállapodás uralkodó árnyalata a délután hűvössége és tapasztalat-gazdagság kékeszöld megbékéltsége, míg végül az Elmúlás sárgásszürkéi a naplemente visszatekintő fényeinek sajátos szépségét elegyítik az ősz fő bölcsességének ezüstös nemességével. Miközben az 1986-os Térillúzió egyetlen bravúrja a harmadik dimenzió frappáns szuggerálása síkban, addig a Temesvár ’89 teljesen szimmetrikus kompozíciója úgy állít monumentális emléket a kortárs román történelem „véres karácsonyának”, hogy stilizált orgonasípok függőleges ritmus-kötegeit emeli magasba kontrasztként az alattuk vízszintesen elterülő templomi lépcsősorok fölé. Utólag visszapillantva, az 1989-es esztendő jó évjáratnak bizonyult számára, mert az ősi faragott székely paraszti portál veszélyesen elcsépelt alapmotívumára komponálta a koloritban és formában egyaránt puritán, döbbenetesen mértéktartó Reminiszcenciát és A csend kapuját. Bár az egyik 1985-ös datálású, a másik pedig 1992-ben készült, egymástól teljesen eltérő súlypontelosztásával is szépen rímel egymásra a Göröngyök és A történelem kútja, a múlt darabokban aláhulló rögös roncsaival. Végül a legutolsó alkotások közül a Csomára gondolva kivételesen beleszőtt feliratot is visel három nyelven ( tibetiül, angolul és magyarul ): „Hittel virágot gyűjtött”, stilizált alakja pedig akár egy kitárt szárnyú angyalé vagy egy oltáré ( esetleg síremléké), A csend értelmezése viszont a hasított kristálytömbbé absztrahált koporsó-formára koncentrál, ünnepélyesen komoly földszínekben. (Wagner István)
Irodalom
SZŐCS I.: Szőnyegek minden nyelven, Előre, 1984. március 16.
KAZINCZY G.: Búcsú ~tól, Helikon, 1993/6.
~ (kiáll. kat.), Dorottya Utcai Kiállítóterem, Budapest 1991.
GAZDA J.: ~ (monogr.), 1994.
Expoziţie comemorativă- ~ emlékkiállítás. Tapiserii- Faliszőnyegek (kiáll. kat.), Bukarest, 2003.
~ 1937-1993 (kiáll. kat.), Médium Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2004.
Tíz éve halt meg ~. Kortársak vallanak a művésznőről, Háromszék, 2003. febr. 8.
TIBORI SZABÓ Z.: Szubjektív emlékezés ~ textilművészre. Az egyetemesség és a csend kapuja. Krónika, 2003. február 8-9.
~ emlékkiállítása a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Képtárában (kiáll. kat.), Medium Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2004.
SZABÓ Z.: A csend újraértelmezése (Gondolatok ~ művészetéről), Erdélyi Művészet, 2009/3.
NÉMETH J.: Kolozsvár - Mű-Hely-Szín, Kolozsvár, 2009.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1969 • Városi Művelődési Ház, Kovászna
1970 • Petőfi Sándor Művelődési Ház, Bukarest
1975 • Múzeum, Kézdivásárhely • Múzeum, Sepsiszentgyörgy • Városi Művelődési Ház, Kovászna
1976 • Korunk Galéria, Kolozsvár
1978 • Viktória Terem, Brassó
1982 • Művészeti Galéria, Sepsiszentgyörgy
1984 • Korunk Galéria, Kolozsvár
1985 • Városi Művelődési Ház, Székelyudvarhely
1987 • Városi Művelődési Ház, Gyergyószentmiklós
1988 • Városi Művelődési Ház, Kézdivásárhely
1989 • Képtár, Kovászna
1991 • Dorottya u. Galéria, Budapest • Városi Múzeum, Nagykanizsa
1991 • Művészetek Háza, Pécs
1992 • Viktória Terem, Brassó
1993 • Képzőművészeti Galéria, Sepsiszentgyörgy
1994 • Kovászna • Kultúrpalota, Marosvásárhely • Művészeti Múzeum, Kolozsvár
1996 • Szegedi Képtár (emlékkiállítás)
1997 • Városi Képtár, Kovászna
2003 • Kovászna (emlékkiállítás) • Magyar Kulturális Központ, Bukarest (emlékkiállítás)
2004 • Székely Nemzeti Múzeum Képtára, Sepsiszentgyörgy
2006 • Városi Képtár, Kovászna
2009 • Emlékkiállítás, Román Kulturális Intézet, Budapest.
2010 • Nép Iparművészeti Gyűjtemény, Kecskemét • Magyar Plakát Ház, Nagykanizsa • Somogyi József Galéria, Pápa.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1975-85 • Kovásznai Nyári Tárlat
1978 • 2. Nemzetközi Miniatűrtextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely
1980 • 3. Nemzetközi Miniatűrtextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely
1992 • Kőrösi Csoma Sándor-emlékkiállítás, Kovászna
1996 • Kolozsvári textilművészek, Vármegye Galéria, Budapest
2002 • „Felezőidő”- Romániai magyar művészet 1965-75, Ernst Múzeum, Budapest
2004 • Kovásznai művészek tárlata, Városi Képtár, Kovászna.
A cikk lejjebb folytatódik.