1969-74: Varga Nándor Lajos Szabadiskolája. 1967-től 1974-ig alkotott, majd abbahagyta a festést, s csak 1990-ben kezdte újra. Korai műveit nem szignálta, nem datálta. Első, konstruktivista korszakából számos műve elkallódott vagy lappang. Nonfiguratív táblaképek mellett narratív, figurális olajképeket fest, amelyek Gross Arnold-i aprólékossággal ábrázolják ~ alakuló magánmitológiájának szereplőit és helyszíneit. 1990-től kubista-konstruktivista emlékeztetők után ez a mesés kis világ tűnik fel újra, eleinte metafizikus, majd mind groteszkebb, szürreálisabb, ironikusabb képi megfogalmazásban. Galériásként (Stúdió 1900 Galéria) tematikus csoportos kiállításokat rendez (1992: Talányok; A dolgok lényege; 1993: Antiszex; Groteszk; Szörnyű; 1994: Az erősebb jogán; Dolce Far Niente; 1996: Ne zavard köreimet), és olyan művészeket gyűjt maga köré, mint Roskó Gábor, Baksai József, fe Lugossy László, Bada Dada, Földi Péter, Ujházi Péter, Rácmolnár Sándor és Gaál József. 1992-től a kiállításokhoz katalógusokat ad ki, ezekből nő ki az Enigma művészetelméleti folyóirat, amelynek kiadója és képszerkesztője. 1996-ban a festészet alapjaival foglalkozó „traktátus” megfestésébe kezdett.
PERENCZKY GÉZA: Fiatalok?
A műkritikus, aki egy esztendeje megjövendölte, Kokas Ignác utánzóinak
tábora növekedni fog, most csak komoly lelkiismeretfurdalással nézheti végig a
Fiatal Művészek Stúdiójának kiállítását az Ernst Múzeumban. Nem szabad az ördögöt
a falra festeni! A tárlat összképe rendkívül egységes, mintha egyetlen művész
festette volna valamennyi képet – Kokas Ignác. Csak másodszori, alaposabb
megtekintés után derül ki, hogy ez a benyomás túlzott; vannak azért olyanok is,
akik Domanovszkyt, Szalayt, sőt Vajdát utánozzák. És ha összeírjuk, kiket
érintett meg Kokas művészi egyénisége, akkor a névsor nem is olyan hosszú: Papp
Gábor, Benedek György, Mizser Pál, Bene Gábor, Kádár János Miklós, Szekeres Emil,
N. Novák András, Altorjai István, Nagy Sándor Zoltán, Végh András, pataki
Ferenc. Az „utánzóknál” magasabb színvonalon, önálló mondanivalóval is
rendelkezve nevezhetők Kokas-„követőknek” Fóth Ernő és Lóránt István. A
felsoroltak persze majdnem megtöltik a termeket.
A többiek nem képesek ezt az összbenyomást megváltoztatni. A kiállítás
legjobb képe Galambos Tamás kedves, ironikus festménye a próbabábukra aggatott
„civil”, „katona”, „pap” stb. ruhákkal. Nem nagy ügy, de van hitele, van
világa. Nem mondhatjuk el ezt Sváby Lajos képeiről, melyek korábbi
kompozícióinak („Futó”) kissé megváltoztatott variációi. Csalódást okoz Lakner
szürke, meglehetősen jellegtelen festménye is, és nem képes magára hívni a
figyelmet Tót Endre halvány, dekoratív kompozíciója a kalappal, vagy Molnár Sándor
iskolásan absztrakt képe. Vannak szürnaturalisták, alig észrevehetők, és nonfiguratívok,
a lehető legszerényebbek Ősi László félig autodidakta képecskéje egy sarokban a
maga igénytelen egyszerűségével szégyenbe hozhatná a tárlat legtöbb „igényes” művészét.
A grafikai rész roppant kóctenger, mindenki nagyon okos, filozofikus és
mitologikus – tíz-tizenöt figuránál kevesebbel nem érik be egy lapon. Lakner
groteszk nyomata üdítő kivétel.
A szobrok közül is nehéz választani. Meloccó Miklós padon ülő Adyja
nem vet föl új szobrászati problémákat, de legalább szakítani, mer egy irodalmi
konvencióval. Várnagy Ildikó kis fejszobra és alvó lányt ábrázoló domborműve
érzékenymintázásra vall. Az érmék színvonala egyenletes, Asszonyi Tamás
megérezte; valamint tennie kell, hogy e kis formát a mondanivaló igényeihez
növelje. Applikációi azonban csak a szándékot mutatják, mert az éremből nem
lehet grand-artot csinálni.
A művészettörténész tulajdonképpen nem művészeti problémával áll
szemben, ha ezt a jellegtelen és fáradt összképet magyarázni próbálja. Még csak
nem is mesterségbeli szakkérdésekkel, mert hiszen technikailag felkészült
együttes ez. Tény: a fiataloknak az a nemzedéke, amely az elmúlt években egyéni
hangot alakított ki éppen most lépte túl a stúdió korhatárát, s ezért már nem
állított ki.
Tény: a fiatalok újabb nemzedékében akad azért bátor, tehetséges
művész egy-kettő, de ha ezek most itt mind szerepelnének, akkor sem változott volna
sokat a tárlat összképe. Tény: a most kiállító művészek jelentős hányada egyéni
kiállításon – ahol más a zsűrizési gyakorlat – sokkal érdesebb anyaggal
mutatkozna be. És még sok ilyen tényt lehetne felsorolni, de mindezek nem
adhatnak igazi magyarázatot.
Lyka Károly negyven-ötven évvel ezelőtti panaszait és
reformtörekvéseit kell figyelmeztetésül ismét felidézünk. Lyka annak idején
megpróbálta átalakítani a főiskolai oktatást, és Csókkal, Vaszaryval olyan
mentalitást meghonosítani, amely nem szabályokra nevel, hanem kísérletekre,
kutatásokra, nem „festőket” gyárt, hanem az élet és a művészet kapcsolatait
kutató embereket. Ez a probléma ennek a kiállításnak az egyetlen igazi
problémája, ez a tradíció a mai fiatalok egyetlen hatékony tradíciója, és ennek
megvalósítása a mai művészeti oktatás, a mai képzőművészeti élet egyetlen igazi
feladata.
Irodalom
SZABÓ Á.: ~ (kat., Budapest, 1993).
REFLEXIÓK
Perneczky Géza: Fiatalok? Élet és Irodalom, 1970. április
Szabó Ágnes: Késői bemutatkozás (katalógus), Kecskeméti Képtár,
1993.
Kortárs Magyar Művészeti Lexikon 2. köt. 987. oldal, Enciklopédia Kiadó,
Budapest, 2000.
Beke Zsófia: Kirakat, színpad, álarc, báb (katalógus), Studio
1900 Galéria, Budapest, 2001.
Tandori Dezső: Kvíz- és sorozatlakók, (vér)móka Ősi László úrral
szólván
Kirakat, színpad, álarc, báb (katalógus), Studio 1900 Galéria, Budapest,
2001.
Gaál József: Maszkabál, Élet és Irodalom, 2001. május 11.
Beke-Gábor-Prakfalvi-Sisa-Szabó J.: Magyar Művészet 1800-tól
napjainkig, CORVINA, 2002.
Beke Zsófia: T ízé v (katalógus), Meander Galéria, Budapest,
2002.
Zrínyifalvi Gábor: A látás iskolája (Tanulmány kezdőknek és
haladóknak), In. Enigma 32., 2002.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1993 • Késői bemutatkozás, Kecskeméti Képtár, Kecskemét (gyűjt., kat.)
1994 • Metafizikus groteszkek, Stúdió 1900 Galéria, Budapest
1996 • Gyár, Studió 1900
Galéria, Budapest
1999 • A day off, Stúdió 1900 Galéria (kat.)
2001 •
Kirakat, színpad,
álarc, báb, Studió 1900 Galéria, Budapest
2002 • T-ízé-v, Meander
Galéria, Budapest
2010 • Végtelen
történet, Studió 1900 Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1970 • Stúdió’70,
Ernst Múzeum, Budapest
1992 • Antiszex,
Studio 1900 Galéria, Budapest • Groteszk,
Studio 1900 Galéria, Budapest
1993 • Macabre, Studio
1900 Galéria, Budapest • Az erősebb
jogán, Studio 1900 Galéria, Budapest • Űr, Vajda Lajos
Stúdió, Szentendre
1994 • Talányok,
Miskolci Galéria, Miskolc
1996 • Dolce far
niente, Studió 1900 Galéria, Budapest • Ne zavard
köreimet, Studió 1900 Galéria, Budapest • Idegenek, Vajda
Lajos Stúdió, Szentendre
1997 • Studió 1900,
Pelikán Galéria, Székesfehérvár
2006 • Bada emlékkiállítás, Ráday Galéria, Budapest.
A cikk lejjebb folytatódik.