Jorge Oteiza a spanyol kortárs szobrászat egyik legnagyobb alakja, kinek műveit az építész Frank Ghery például Le Corbusier és Picasso alkotómunkájával hasonlította össze. A baszk szobrász azonban kevéssé ismert a nemzetközi közönség számára, s a spanyol művészetkedvelők is csak kevés alkalommal kerülhettek műveinek közelébe.
Erre magyarázatot leginkább Jorge Oteiza személyiségén keresztül találhatunk: temperamentumos, nehéz és ellentmondó egyéniség, aki mindig is kerülte a kitüntetéseket, menekült és amennyire csak tudta, távol tartotta magát a művészeti piactól, és több esetben visszautasította múzeumok és galériák ajánlatát. 1998-ban már tervbe lett véve egy a mostanihoz hasonló kaliberű kiállítás, amelyet végül a művész nem engedélyezett.
Jorge Oteiza 1931-ben abbahagyta addigi orvosi tanulmányait, hogy a szobrászatnak szentelje életét. A Spanyol Polgárháború előtti években baszk kortárs művészeti körökben forgott, majd 1935 és 1948 között különböző dél-amerikai országokban dolgozott (Chile, Argentína és Kolumbia). Az itt töltött évek nagy hatással voltak munkájára, megalakította az „Espacio” (Tér) nevű csoportot és 1957-ben elnyerte a 4. San Paulo-i Biennálé Szobrászati Díját, mely a legjelentősebb nemzetközi elismerés ezen a téren. Henry Moore hatása az „üres tér” alkalmazásában egyidejűleg jelentkezik első időszakának „primitív” jegyeivel. Ettől az időszaktól kezdve munkája egyértelműen a kísérleti szobrászat felé fordul, nyílt geometrikus elemeken keresztül alakítva ki új plasztikai világát, melyben a tér s az üres tér kapnak fő szerepet.