Az Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1925-ben feleségül ment Kolosváry Zsigmondhoz. Még ugyanabban az évben Bernbe költöztek. 1927-től Párizsban éltek, ahol Le Corbusier tanítványa volt. A háború alatt férjével tizennyolc hónapot töltött a gurs-i internálótáborban. 1950-ben abbahagyta a festést, és ékszer- és mozaikkészítéssel kezdett foglalkozni. A legkülönfélébb anyagok felhasználásával, egyéni technikai megoldásokkal dekoratív geometrikus absztrakt mozaikképeket készített. Monumentális alkotásai találhatók Crans-sur Sierre-ben, La Chaux-de-Fonds-ban, Neuchâtelben és Auvernier-ben. Dekoratív fa- és kőmozaikjaival tűnt ki, melyekből a magyar közönség 1970-ben a Passuth Krisztina által rendezett kiállításon láthatott néhányat a Műcsarnokban.

1982-86: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kokas Ignác, Dienes Gábor, Bráda Tibor. Tanulmányút: 1988: Olaszország, 1998: Hollandia. Expresszív hatású képeket fest, képszerkezete kubisztikus. Szekkói számos belső térben megtalálhatók.

1970-75: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Gerzson Pál. Festészetében sajátos összhangban jelennek meg a konstruktivizmus és a lírai absztrakció hatását mutató formajegyek. Munkái nonfiguratív jellegűek, de legtöbbjükön megfogható a kiinduláshoz alapot nyújtó természeti élmény (pl.: a balatoni táj) hatása. Szívesen dolgozik olajpasztell technikával, újabb képein a valóság direktebb módon jelentkezik. Tagja a Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Vízfestők Társaságának és a Belvárosi Művészek Társaságának. 

1943-45 között Debrecenben Tar Zoltán volt a tanára. 1945-50: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kandó László, Szőnyi István, Berény Róbert. Az UVATERV-ben műszaki munkakörben dolgozott 19 évig, a XX. kerületben általános iskolai rajztanár 6 évig. A gyermekek áldása c. munkára a Balmazújvároson rendezett vallásos témák kiállításán közönségdíjat kapott. Budapesten él. Témáit erős színhatásokkal ábrázolja. Friss, lendületes festésmód jellemzi, sokféle technikát alkalmaz (olaj, tempera, diófapác stb.).

1970: moszkvai Képzőművészeti Főiskola. 1997: Somogyi Tárlat, nívódíj, Kaposvár. Marcaliban él. Pasztózus olajképein sötét, drámai izzással jelennek meg az orosz kultúra jellegzetes motívumai. A 80-as évek közepén az absztrakció felé fordul, és festményein a klasszikus orosz avantgárd hatása erősödik fel: fehér alapon festett akvarelljein lírai érzésfutamokká absztrahálódik a motívum. A 90-es évek impresszionisztikusan oldott látomásaiban panteisztikus kavargással tér vissza a konkrét táji elem.

1945-50: Jaschik Álmos magániskoláját látogatta Budapesten. 1948-tól másfél éven át művészettörténetet, néprajzot, és régészetet hallgatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, de tanulmányait nem fejezhette be. 1950-55 között a Földtani Intézetben dolgozott grafikusként. Ezután az Akadémiai Könyvkiadó megbízásai nyomán könyvtervezéssel kezdett foglalkozni. Hamarosan az akkori magyar könyvkiadás valamennyi jelentős szereplője (Európa, Móra, Corvina, Szépirodalmi stb.) számára készített könyvillusztrációkat, borító- és teljes könyvterveket. Tervezőművészete és egész munkássága azon az egyetemes igényű, enciklopédikus teljességű tudásanyagon alapul, amelyet Jaschik Álmos oktatói módszerének és tanári személyiségének köszönhet. Negyven év alatt több mint 1200 könyv címlapját, kötését tervezte, grafikai munkássága révén legjelentősebb könyvillusztrátoraink egyike, különösen sok gyermekkönyv fűződik nevéhez. Nagy gondot fordít a hitelességre: külföldi népek folklórját, hit-, mese-, és mondavilágát feldolgozó illusztrációit elmélyült könyvtári kutatómunkára alapozva, aprólékosan dolgozza ki. Tipográfiával is foglalkozik, több betűtípust tervezett. Először az ~-tervezte könyv kapta meg a Legszebb Magyar Könyv díjat, egyéb munkáit pedig 17 ízben jutalmazták nívódíjjal. 1993-ban elnyerte a Magyar Kultúra Alapítvány díját. Többször szerepelt a bolognai Nemzetközi Gyermekkönyv kiállításon és a Frankfurti Könyvvásáron.

1975: Zene- és Képzőművészeti Líceum, Marosvásárhely, szellemi elindítója, tanára: Nagy Pál. 1980: kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola, grafika szak, tanára: Ioachim Nica. 1980-88: a nagyváradi szellemi fogyatékosok iskolájában rajzfoglalkozásokat vezet; 1982: a Romániai Képzőművészeti Szövetség Országos grafikai ösztöndíja; 1984-90 között a 35-ös Műhely nagyváradi csoportjának tagja; 1989-93: a nagyváradi Kelet-Nyugat irodalmi, művészeti és közéleti lap grafikai szerkesztője: 1990: a 35-ös Műhely kollektív díja; 1994: I. Országos Színesnyomat Grafikai kiállítás, Szekszárd, az MGSZ díja; 1993: a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola adjunktusa; 2000: a Romániai Képzőművészeti Szövetség média művészeti díja; 2002: Munkácsy-díj. ~ sokoldalú művész, maga-magát „média-munkás”-ként aposztrofálja. A 80-as évek elején Nagyváradon működő Dialógus csoport köréhez tartozott. Problémafelvető programok foglalkoztatják, konkrét kultúrtörténeti műanalízisek éltetik művészetét. Világának esztétikai értékhatárait, szellemi érdeklődési körét és ikonográfiai eszköztárát a következő erővonalak mentén húzhatjuk meg: hagyomány és korszerűség; misztika, dada és konceptualizmus; a népi műveltség, a gyermekrajzok és a fogyatékosok sajátos képi világa. Gyakran használ retusált családi fényképeket, a graffiti és a fogyasztói (hulladék!) kultúra töredék-rekvizitumaival és motívumaival keveredő, jelekké-jelképekké, emblémákká átalakított, átírt népművészeti szimbólumokat és tárgyi elemeket. A tradicionális folklór díszítőmotívumaiban és az ún. neofolklór jelenségek képi és tárgyi manifesztációiban a közös gyökerek, az archetipikusnak és egyetemesnek tekinthető általánosíthatóságok érdeklik őt. Bonyolultabb installációiban, ahol újabban videotechnikát és hangeffektusokat is használ, a mulandóság és öröklét, a mítosz és hétköznapiság, a széteső világ és széthulló kultúra kontra mű-kohézió problémájával találkozhatunk.

Farkas Attila 1974. április 2-án született Mezőcsáton, hétgyermekes családban. 1982-től állami gondozásban nevelkedett. Általános iskolai tanulmányait Csepelen végezte, 1995-ben a Dugonics András Gimnáziumban érettségizett. 2001-ben a Független Média Központ újságíró-gyakornoki programjában vesz részt, 2002–2004 között a Roma Sajtóközpont munkatársa. Ez idő alatt 2002-ben és 2003-ban is Szegő András-díjjal jutalmazzák rádiós-riporteri munkáját, a hátrányos helyzetű emberek problémáival foglalkozó riportjaiért. A Budapesten élő alkotó 1996 óta foglalkozik komolyabban festészettel és grafikával. Expresszív, absztrakt alkotásaival saját, belső világát szeretné megmutatni. Első kiállítása  1995-ben volt a Dugonics András Gimnáziumban, ezt követte 1996-ban a Műszaki Egyetemen, majd 1997-ben a Kossuth Klubban és a kiskőrösi Kultúrházban egy-egy tárlata. 2004 márciusában az V. kerületi cigány kisebbségi önkormányzatban mutatta be legújabb munkáit. 2006-ban bekapcsolódott a cigány képzőművészek alkotótábori munkájába. Alkotásai megtalálhatók a Roma Parlament Képtárában, a Cigány Ház gyűjteményében és a Műszaki Egyetemen R-klubjában.

1990-95: Magyar Iparművészeti Főiskola, nyomottanyag-tervező, rajz- és környezetkultúra szakos tanár, mesterei: Makár Irén, Bardócz Lajos, Záborszky Gábor, Fajó János. 1989: Alkotó Ifjúság-díj, Sopron, Budapest Egyedi tervezésű textilmunkákat, könyvtárgyakat készít, festményein a pattern-painting jelenik meg. Linómetszetein Kispest épületeit ábrázolja.

1972: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Schrammel Imre. 1977: Siklósi Kerámia Szimpózium résztvevője; 1975: IV. Országos Kerámia Biennálé, II. díj, Pécs; KISZ KB Jubileumi Kiállítás, nívódíj; 1978: V. Országos Kerámia Biennálé, KISZ KB különdíj, Pécs. Pályakezdése óta az Alföldi Porcelángyár tervezője Hódmezővásárhelyen. Használati tárgyak tervezésével foglalkozik. Megvalósult szaniter tervei, porcelánból készült fürdőszobai használati tárgyai nagy közönségsikert arattak. Tervei készítésénél fontosnak tartja a súlyos szerkezet, a statikai kérdések hangsúlyozott figyelembe vételét az anyagismeret mellett.

1977-81: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, mestere Lőrincz Győző. 1981-86: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Csekovszky Árpád, Kádasi Éva. 1987, 1995: A kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíja, 1988: a Hollóházi Porcelán Alkotótábor ösztöndíja, Országos Szilikátipari Formatervezési Triennálé, Kecskemét díja, 1994: XIII. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, az MM különdíja, 1996: XIV. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, III. díj; 2000: XVI. Országos Kerámia Biennálé, Pécs, különdíj. 1993 óta a DeForma Csoport tagja, a csoport szimpóziumainak résztvevője (1993: Siklós, Ivóedény, 1994: Siklós, Porcelán, 1995: Kecskemét, A tál). Egyedi és sokszorosított porcelántárgyakat, edényeket, készleteket, valamint plasztikákat készít, műveinek jellemző vonása a változatos, különös formateremtés és a motívumaiban visszafogott, de festői hatású díszítés.

1940-46: Iparművészeti Iskola, díszítőszobrász szak, mesterei: Ohmann Béla, Erdey Dezső, Reményi József. 1946-49: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Pátzay Pál. 1947-50: a Ganz Villamossági Gyár képzőművészeti körének vezetője, mintázást tanított. 1950-55: a Csepel Művek képzőművészeti körének vezetője. Több kisplasztikáját megvette a Képcsarnok Vállalat sokszorosítás céljából.