Mestere: Csiky Tibor. ~ a 60-as évek végén kezdett kiállítani, részt vett a Balatonboglári Kápolnatárlatokon is. A szóban forgó időszak és helyszín egyben jellemzi azt szellemiséget, amelyen elindult és meghatározóvá vált számára. ~ a mail art legklasszikusabb és legszemélyesebb hagyományait folytatva dolgozik. Egyszerű, de szellemes grafikáit xerox-szal sokszorosítva terjeszti. Igazi „papírbolti” szabadszellem, mint a marseille-i Ben Vautier. Grafikáival azonos szellemű „dadaista” objekteket is készít, de kiállítást csak ritkán vállal.

1972-74: Kirakatrendező- és Dekoratőrképző Iskolában szerzett grafikusi képesítést. 1975-81: Magyar Iparművészeti Főiskola belsőépítészet, mesterei: Jánossy György, Szrogh György, Király József. 1983-ban a FIMS emblémapályázatán, az ARTEX bútorpályázatán és 1988-ban a Magyar Kereskedelmi Kamara bútorpályázatán kapott II. díjat. Leginkább lakásokkal és nyaralókkal foglalkozik, de számos iroda, rendelő és üzlet belsőépítészeti kialakítását is sikerrel oldotta meg. A Lakáskultúra és a Szép lak magazinokban megjelent írásai mellett elsősorban Az Otthon c. folyóiratban jelentek meg szakcikkei. 1992-től 3 évig az MTV Napraforgó magazinműsor belsőépítész munkatársa.

Középiskolai tanulmányainak ideje alatt, 1944. decemberében orosz hadifogságba kerül, Ukrajnából 1948. december 18-án érkezik haza. 1950-ben felvételt nyer az Iparművészeti Főiskola textil főtanszak szövöttanyag tervező szakára, 1955-ben diplomázik. Mesterei: Schubert Ernő textil és festőművész, Rákosi Zoltán festőművész. Szakterületei: pamut, gyapjú, selyem ruházkodási, háztartási anyagok, lakástextilek; bútorszövetek, függönyök, földi és faliszőnyegek (szövött, csomózott, hurkolt, varrt) kézi és mechanikai technológiával.

1955-68: a Magyar Iparművészeti Főiskola textil főtanszak, szövöttanyag tervező tanszakán tanársegéd, adjunktus majd docens. 1969-75: a Pamuttextil Művek gyártmányfejlesztési és technológiai főosztályvezetője. 1975-80: a szarvasi Háziipari Szövetkezet, majd az egyesített SZIRÉN Ruházati és Háziipari Szövetkezet elnöke. 1980-82: hvisszatér a Pamuttextil Művekhez. 1982-84: a PANYOVA Dunavecsei Konfekció Gyárának igazgatója. 1984-88: A Dömsödi DÓZSA Termelő és Ipari Szövetkezetnél dolgozik. 1988. december 31-én nyugdíjba vonul. 1990-93: az Iparművészeti Vállalat HOMTEX bútorszövetet gyártó Kft. ügyvezető igazgatója, új szövetek és minták tervezője. 1993-2001: a Békésszentandrási Szőnyegszövő Kft. bútorszövetek és szőnyegek tervezője, műszaki tanácsadója.

A hivatali munkája mellett a maga által kifejlesztett szövési módszerrel (a szoba falán lent és fent rögzített szöges deszkán felrakott felvetésen, szövő fonalként pamut, gyapjú, selyem, szintetikus sima és effekt anyagokkal) szövött és csomózott földi és faliszőnyegeket készít.

Az általa fejlesztett, tervezett textilféleségekkel (pamut, gyapjú, selyem szövött anyagok, nyüstös és jacqurd bútor és függöny anyagok, háztartási textíliák, szövött-csomózott szőnyegek, falvédők, faliképek) számos önálló és kollektív tárlaton szerepelt, amelyeken bemutatta rajzait, terveit, festett képeit is.

 

 A művész közlése

1952-től fényképezett komolyan. A Budapesti Fotóklub tagja; 1957-ben titkára; 1960-ban főtitkára; 1976-87 között elnöke. 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja; 1957-60 között hivatásos szervezőtitkára, feladata a fotóklubok hálózatának kialakítása volt; 1962-86-ban az elnökség tagja. 1967-től a Magyar Fotóművészek Szövetsége képviselője a nemzetközi szövetségben (FIAP); 1984: Pécsi József-díj. 1961-67: az IBUSZ Sajtó- és Propagandaosztályának fotósa; idegenforgalmi kiadványokban, naptárakban, albumokban jelentek meg képei; 1967-71 között a FŐFOTÓ reklámfényképésze, 1971-ben szabadfoglalkozású fotográfus. Város- és tájképei, reklámfotói, csendéletei elsősorban képeslapok, prospektusok, naptárak, poszterek, plakátok formájában váltak ismertté. Rendszeresen részt vett a Művészeti Alap, a Magyar Hirdető, a Hungaroton, a Generalart és a Hungexpo zsűrijeiben. Az 50-es évektől rendszeresen szerepelt hazai és nemzetközi kiállításokon, több díjat is nyert.

1973-77: Magyar Iparművészeti Főiskola, mesterei: Eigel István, Kádár János Miklós, Balogh Rozi. 1980: Arany gyűszű díj, Könnyűipari Minisztérium; 1981: V. Ipari Textilművészeti Biennálé dicsérete, Szombathely; 1986: Játék pályázat díja, IDEA. 1993-tól a szentendrei Péter-Pál Képző- és Iparművészeti Egyesület és Galéria alapító tagja. Szentendrén él. 1977-től divattervezőként hazai és külföldi divatbemutatókra tervezett ruhákat. 1987-től egyedi ruhák tervezésével foglalkozott, majd Sarkantyu Judit keramikusművésszel különböző korok – reneszánsztól a századfordulóig tartó időszak – ruháit viselő babákat készített. 1995-től rézkarcot s tűfestett képeket is alkot.

 

2001–2006: Magyar Képzőművészeti Egyetem, Mestere: Farkas Ádám. 1999–2001: ELTE BTK, Egyiptológia szak. 1994–1998: Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Tanárok: Udvardy Anikó, Széri-Varga Géza. 2002–2004 között a Pécsi Országos Színházi Fesztivál részére tervezett köztéri óriás-puzzle-t, és irányította a kivitelezést. 2001–2006 között a Békés Megyei Művelődési Központ nyári ifjúsági táborainak kurzusvezetője volt (szobrászat, bábkészítés). 2007–2008 között az Abigél Művészeti Szakközépiskola szobrászat, rajz és művészettörténet tanára Nyíregyházán. 2009-ben a bodajki Hang-Szín-Tér Alap- és Középfokú Művészeti Iskola vendégtanára volt, bábkészítést oktatott. 2009–2010 között az MMIKL felnőtt bábkurzusának művészeti vezetője volt Budapesten. 2009–2011 a budapesti Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola („Kisképző”) Kollégiumának nevelőtanára volt. 2011-től a Győri Nemzeti Színház Műhelyházában dolgozik festőként. 2004-től a Szepezdi Művésztelep állandó résztvevője és alapító tagja, 2010-től az MAOE tagja és az AlmádiART művésztelep alapító tagja, 2011-től a Kettőspont Képző- és Iparművészeti Egyesület tagja és elnökhelyettese.

1969: Magyar Iparművészeti Főiskola, porcelán tanszak, diploma, mestere: Schrammel Imre; a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió ösztöndíjasa, az MKT tagja. Használati edényeket, dísztárgyakat, építészeti kerámiát készít. Fajansztechnikát alkalmazó funkcionális tárgyaira, készleteire formai tisztaság és finom színhasználat jellemző. Az öntött technológia szabad formálási lehetőségeivel a művészi megfogalmazás szempontjából kísérletezik.

Szakirányú tudását édesapjától, Tóbiás Imre
szobrászművésztől és nagybátyjától Tóbiás György festőművésztől sajátította el.
A Művészeti Alap képzőművészeti szakosztályába 1983-ben nyert felvételt, a MAOE
tagja.
Alapos felkészültségről tanuskodnak munkái, amelyekhez szívesen
kölcsönöz az ősmagyar hiedelemvilágból, valamint a szkíta, avar és hun művészet
emlékeiből elemeket. A 80-as évek végén Bartók Béla Cantata profana, A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, A medvetánc stb. műveire készített tűzzománcsorozatot. A Kalevala szintén megihlette. 1995 és 1996-ban Finnország és Észtország nagyobb városaiban vándorkiállításon mutatta be vibráló, eleven tűzzománc képeit.
1989-től fejt ki plasztikai munkásságot, amelynek eredményei köztéri munkáin, érmein figyelhetők meg. Szobrászi működésére fennkölt, ünnepélyes megfogalmazási mód jellemző.

 

1997–1998 között grafikai stúdiumokat folytatott a Kymenlaakso iskolában, Anjalankoskiban. 2000-től egy évet töltött a Pécsi Tudományegyetem szobrász szakán Erasmus ösztöndíjjal, 2005-ben fejezte be a University of Lapland művészeti mesterképzését Rovaniemi-ben, Finnországban. 2008-tól tagja a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületnek.

1962: Magyar Iparművészeti Főiskola, díszítőfestő szak, mesterei: Szentiványi Lajos, Rákosy Zoltán, Z. Gács György. Tanulmányai végeztével Komlón telepedett le, ahol közép-, ill. általános iskolai rajztanárként helyezkedett el. Olaszországban, Franciaországban és Jugoszláviában járt tanulmányúton. Sokoldalú művész: a festészet és a grafika (ceruza- és tusrajz, linómetszet) mellett a murális műfajok is foglalkoztatják; tárlatain gobelin-, üvegablak- és kerámia falkép-terveit is rendszeresen bemutatja. Természetelvű, de a látványt konstruktív formákba tömörítő festő; tematikájában az ipari táj és a bányászélet ábrázolása dominál. Grafikáit a Baranya megyei sajtóorgánumok (Jelenkor, Dunántúli Napló) közölték.

1961-66: Magyar Iparművészeti Főiskola, belsőépítész szak. 1966-94: a Középülettervező Vállalat munkatársa. 1994-től a SYSTEM 4 Stúdióban tervez. Munkásságában az emberközpontú környezet megteremtése, otthonossá tétele vezérli. Sok művelődési és oktatási létesítmény belsőépítészetének kialakításában a funkciós követelmények megsértése nélkül hozott létre változatos tereket. Az egészségügyi létesítményeit a betegeket szolgáló megnyugtató környezet, a merevségek feloldása és kellemessé tétele jellemzi.

1985-1991 • Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Külgazdasági Szak
1989-1994 • ELTE Művészettörténet Szak
1992-1993 • Műcsarnok, kiállításszervező
1994 • Fülep Lajos-díj
1995-1996 • Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztály, muzeológus
1996-1999 • művészeterápiai előadó és műhelyvezető pedagógusok és pszichológusok számára
1998-2000 • ELTE, művészettörténeti PH.D. program
1998-2002 • Műcsarnok, felnőtteknek szóló képzőművészeti programok: művészettörténeti előadások és kreativitásfejlesztő, tehetséggondozó műhelyek
2005-2009 • képmeditációs módszer kidolgozása és alkalmazása kiscsoportos műhelyfoglalkozásokon

2002 óta kiállító művész 

2003 – 2005 között Svájcban élt és dolgozott