A magyarországi késő gótikus szobrászat legkiemelkedőbb alkotója, akiről az első adatok 1503-ból származnak. Stílusa valószínűsíti, hogy Veit Stoss krakkói műhelyében tanult. Korai műve lehet a besztercebányai plébániatemplom Szent Borbála-oltára (1509). Bizonyosan ő faragta a galgóci Betlehemnek nevezett Jézus születése csoportot. Fő műve a lőcsei Szent Jakab plébániatemplom 1508–17 között faragott és festett főoltára, amelynek külső képei a Káposztafalvi mestertől származhatnak. Hitelesen kevés mű kapcsolható ~ nevéhez, tevékenysége egy népes műhely élén azonban meghatározó befolyást gyakorolt a Felvidék szobrászatára.
Radocsay D.: A középkori Magyarország faszobrai, Budapest, 1967 • Eisler J.: Lőcsei Pál, Budapest, 1975 • Végh J.: Pál mesterről és a lőcsei főoltárról, Ars Hungarica, 1988. 173–180. • Végh J.: Pál mester Jézus születése-oltárának viszontagságai, Ars Hungarica, 1995. 205–214. • Endrődi G.: Fejezetek a „galgóci Betlehem” történetéből, Művészettörténeti Értesítő 1998. 1–37.
A cikk lejjebb folytatódik.