Gépészeti tanulmányokat folytatott, majd a 60-as években Tiszaszederkény-Leninvárosban Pataki János festőművész szakkörében dolgozott. 1964-76 között Tiszaszederkényben, 1977-83 között Miskolcon, 1983-tól 1996-ig a Balaton mellett, 1996-tól ismét Miskolcon él és dolgozik. Konkoly Gyula barátsága révén került kapcsolatba az IPARTERV-csoporttal, munkáit a Dokumentum 69-70 c. kiadvány adta közre. Három évtizedes hallgatás után, a 90-es évek végén lépett ismét nyilvánosság elé. Festészete az absztrakt expresszionizmus stílusköréhez kapcsolható.
Részlet a 2010-ben megjelent Szombathy Bálint könyvből:
Pálfalusi Attila nem az elszigeteltségből indult, nem volt társtalan, amikor
festészetének és plasztikai opusának gyökereit elültette. Ott volt az
„ipartervesek” között, a második világháború utáni magyar avantgárd törekvések
letéteményeseinek egyikeként művei szerepeltek a Dokumentum 69–70 című
kiadványban, sőt Klaus Groh korabeli átütő antológiájában, az Aktuelle Kunst in
Osteuropa-ban is, amely a nyugati világ felé először adott hírt a progresszív
kelet-európai törekvésekről. Szakmai életrajzának központi mozzanata, hogy
1968-as első önálló kiállítását követően – leszámítva egy-két csoportos
kiállítást – csak harminc év elteltével, 1998-ban jelentkezett újra a
nyilvánosság előtt. Harminc évig dolgozott megszállottként, már-már a
vallásosság szintjére emelve a festést, anélkül, hogy különösebb belső
indíttatást érzett volna a nyilvános megnyilatkozásra. Harminc év magány,
önkéntes száműzetés – regénybe illő történet. (Részlet a
tanulmányból)
Szombathy Bálint: Pálfalusi, a Miskolci Galéria Könyvei sorozat 36. kiadványa, 2010, Miskolc.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1968 • Tiszaszederkény
1999 • Szombathelyi Képtár, Szombathely
2000 • Miskolci Galéria, Miskolc.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1998 • A magyar neoavantgarde első generációja 1965-1972, Szombathelyi Képtár, Szombathely.
