1936: zágrábi Képzőművészeti Akadémia, mestere: Ljubo Babić; 1936-38: Ljubo Babićnál festészeti, Tomislav Krizmannál grafikai szakosítást szerzett; 1942-44: Országos Magyar Kir. Képzőművészeti Akadémia, mesterei: Aba Novák Vilmos, Szőnyi István, Rudnay Gyula. 1949-73 között Mariborban tanított, 1962-től a maribori Pedagógiai Akadémia professzora. 1960: a IV. Maribori Művelődési Szemle díja; 1972: a nemzetközi INTARTON Videm ezüstplakett. Dolgozott a lendvai, a bori, a ravnei művésztelepeken. Tájábrázolásában – tájképein a sík pannon tájat festette – leginkább a zágrábi Ljubo Babić, míg az emberi alak megformálásánál Bečić hatása érződik. Festészetére mégis leginkább a poszt-nagybányai festői mozgalom hatott, az egykori paraszti világ ábrázolásával. E hatások alapján alakította ki sajátos képzőművészeti nyelvét. A fővárosba kerülve találkozott a magyar festői hagyományok új színvilágával, és ekkor fordult érdeklődése új motívumok felé. Meghatározó élménye volt, amikor a Budapesten eltöltött évek után az addigi, általa ábrázolt sík táj helyett hegyvidékre került. Szociális tematikájú képeket is festett jellegzetes barna színekkel.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1968 • Muraszombat • Lendva
1974 • Művészeti Galéria, Maribor.