1932-37: Magyar Képzőművészeti Főiskola. Szolnoki parasztcsaládból származott, paraszti indítású művészete Bartók és Kodály törekvéseivel rokon. Már gyermekkorában bejáratos volt a szolnoki művésztelepre, a polgári iskolát elvégezve részt vett a nyári szabadiskolákon. A 30-as évek közepétől már mint végzett festő kapcsolódott be a művésztelep munkájába és vett részt alkotóinak közös kiállításain. 1940-ben és 1943-ban vendégtag státust kapott. Aba Novák Vilmos mellett dolgozott, s közreműködött freskóinak megalkotásában. A 30-as évek végén állami ösztöndíjjal Olaszországban járt, tanulmányútja során az afrikai Tripoliszba is elvetődött. Itáliában készült város- és zsánerképeit 1940-ben, a művésztelep retrospektív tárlatán mutatta be; előzőleg, 1935-ben a szolnoki Madas-házban és az Ernst Múzeumban szerepelt fa-, réz- és linómetszeteivel. A II. világháború idején katonai szolgálatot teljesített, majd orosz hadifogságba esett, ahonnan 1947-ben betegen tért haza. A háború alatt szolnoki ingóságai, felszerelése, dúcai elpusztultak; szociális helyzetét méltánylandó 1948-ban műtermet kapott a szolnoki művésztelepen. 1947-ben Szolnokon, 1952-ben Budapesten állított ki; 1953-tól jobbára csak helyi tárlatokon szerepelt. Posztumusz életműkiállítását 1956-ban Szolnokon rendezték meg. Tagja volt a Képzőművészek Szabad Szakszervezete szolnoki csoportjának és a Magyar Rézkarcolók Egyesületének. Elsősorban grafikai munkássága jelentős, tanyasi környezetet ábrázoló művei az alföldi iskola stílusát követik.
Irodalom
VÉGVÁRI L.: Szolnoki művészet, Budapest, 1962
EGRI M.: A szolnoki művésztelep, Budapest, 1977
90 éves a Szolnoki Művésztelep 1902-1992 (kat., Szolnok, 1992)
KAPOSVÁRI GY.: ~ (1910-1956), Varia Museologica, Szolnok, 1996
Szolnoki Képtár (kat., Szolnok, 1997).
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Damjanich János Múzeum, Szolnok.