1956: Magyar Iparművészeti Főiskola, mestere: Borsos Miklós; 1957-1964: École des Beaux-Arts, Párizs, mesterei: H.-G. Adamo, Jeanniot. 1956-ban Franciaországba emigrált. A párizsi Magyar Műhely egyik alapítója. 1970-1973 között a Sorbonne-on szobrászatot tanított. 1974-től a Párizs melletti Noisy-le-Grand urbanisztikai tervezésének műszaki vezetője volt. Korai halálát gázrobbanás okozta. Kezdeti munkáin még Brâncuşi, Giacometti hatása érződik. Technikai újító, a 60-as évek közepétől készíti jellegzetes betonszobrait. Tektonikus rétegekben nőnek monumentális köztéri szobrai, architektúrái felfelé, modern katedrálisai ősi, eruptív hatásúak. Mozgó falaik üregesek, likacsosak, organikus jellegük ellenére személytelen struktúrák. Hasonlóan polisztirolból készült kisplasztikái.
Díjak/ösztöndíjak
1961 • Fiatalok II. Párizsi Biennáléja díj
1963 • Fiatalok III. Párizsi Biennáléja díj
1966 • Jeune Sculpture nagydíja
1973 • Francia Lovagrend.
Válogatott irodalom
PAPP T.: Beszélgetés Pátkai Ervinnel. Párizsi Magyar Műhely, 1966. nov. 15.
CHEVALIER, D.: PATKAI. Párizs, 1973
JORAY, M.: Le Béton dans l’art contemporain. Neuchâtel, 1977
FAUX, M.: Patkaï. Reims (kat. bev.), 1979
PASSUTH K.: A város mint plasztikai alkotás. Budapest, 1981/1
EMBER M.: A beton művész. Beszélgetés Pátkai Ervinnel. Magyar Nemzet, 1984. febr. 5.
CZÉPFALUSI I.: In memoriam Ervin Patkai. Bécsi Napló, 1985/4
ALBERT P.: Ervin Patkai emlékezetére. Új Látóhatár, 1985/3
FERDINANDY GY.: Ervin Patkai halálára. Katolikus Szemle, 1985/3
Ervin Patkai emlékszám (SCHÉNER M., EMBER M., PARANCS J.). Új Auróra, 1987/3
SÁRKÖZI M.: Csillaga ragyog. Pátkai Ervin szobrai. Európai Utas, 1987
EMBER M.: Ervin Patkai 50 rajza. Békéscsaba (kat. bev.), 1988
KADAR J. (szerk).: Hommage à Pátkay. Budapest, 1991.
Bővebb életrajz
Csak két hónapja járt még az Iparművészeti Főiskolára – ahol Borsos Miklós és Medgyessy Ferenc növendéke volt – , amikor kitört az 1956-os forradalom. Sólyom Róbert és Zankó Tamás társaságában elhagyta Magyarországot, és rövid ausztriai tartózkodás után Párizsba érkezett. Beiratkozott az Ecole des Beaux-Arts-ra és Henri-Georges Adam tanítványa lett, aki, mint azt az ebből az időből származó, kubisztikus szobrai jelzik, az első időkben nagy hatással volt rá.
1961-ben Kilár Istvánnal és Jean Feltrinnel szobrot tervezett a 2ême Biennale de Paris-ra (2. Párizsi Biennálé). A kivitelezés építészeti munkáit Francisco de Rabaneda építészhallgató végezte, aki később Paco Rabanne néven divatházat alapított. A nagyméretű, belülről is körbejárható szobor, a Kozmosz, első díjat kapott, a főváros megvásárolta, és a Musée d’Art Moderne de la Ville de Paris-ban ki is állították.
A hatvanas évek elején készített Madarak című sorozata már egyfajta eltávolodást jelentett Adam felfogásától, de ez még mindig csak útkeresés volt. Alkotásait a párizsi Nagycsarnokban vásárolt friss állati csontokból készítette, és mint a festő Soutine a nyúl- és baromtetemek között, ő is éppolyan elviselhetetlen bűzben dolgozott. Közben rendszeresen részt vett az olyan jelentős képzőművészeti eseményeken, mint a Salon de la Jeune Sculpture, a Salon de Mai, valamint a Salon Grands et Jeunes d’aujour d’hui.
1967-ben már a Párizsi Biennálé zsűrijében találjuk. Az ő kezdeményezésére jött létre 1965-ben a Requiem címmel rendezett csoportos kiállítás a Transposition Galériában, ahol a résztvevők a címadó témát különbözőképpen, de arra törekedve dolgozták fel, hogy alkotásaik a művészet megújuló szellemiségéről tanúskodjanak. Pátkai alapító tagja volt a párizsi Magyar Műhely című folyóiratnak, és a körülötte kikristályosodó csoportosulásnak. 1969-ben a lausanne-i Wiebenge galériában együtt állított ki Anna Markkal, Hetey Katalinnal és Konok Tamással. 1970-ben a magyar hatóságok nem engedték, hogy szerepeljen a XX. századi magyar származású művészek külföldön címmel rendezett kiállításon, mert 1956-ban hagyta el az országot. Ez csak az utolsó pillanatban derült ki Párizsban, amikor a becsomagolt szobrok már elszállításra vártak. Annyira bántotta az eset, hogy emiatt beperelte a magyar államot – a pert meg is nyerte –, és még hosszú ideig nem akart Magyarországnak szobrot ajándékozni.
A kezdő Pátkai természetesen még kevés alkotással rendelkezett, de hogy minden fontos képzőművészeti eseményen részt tudjon venni, olyan technikai megoldásokat keresett, amelyek gyorsan kivitelezhetőek, és nem költségesek. Kísérletező hajlama így egybeesett szerény anyagi lehetőségeivel. Alkimisták módjára vegyített különböző kémiai anyagokat, kísérleteket hajtott végre, kereste a gyorsan formába önthető anyagot. Egyik korai módszere volt a paraffinba öntött folyékony poliészter használata. A paraffinlapot fúróval vagy gyertyalánggal formálta. Ahogyan azt monográfusa, Denys Chevalier említi könyvében, egy másik módszerrel is szívesen dolgozott: szegényes padlásszobájában, a rezsón öntötte ki olvasztott ólomból kisméretű, gipszbe vagy sóba mintázott figuratív, kubisztikus szobrait. Bronzszobrai készítésénél samottot is használt öntőformaként. Mivel ezek a technikai eljárások csak kisebb szobrok öntését tették lehetővé, ezért új módszert dolgozott ki 1965 után, amely már monumentális alkotások kivitelezésére is alkalmas volt. Így készült többek között 1967-ben a grenoble-i olimpiai falu központjában felállított Dialogues (Párbeszédek) című munkája: 6 méter magas szökőkút és az azt körülvevő 26 méter hosszúságú fal. Polisztirolos technikával született vasbeton „katedrálisai” egészen új formavilágot teremtettek a 60-as évek szobrászatában. Az első ránézésre tömör, szimmetrikusan felépített, felfelé törő építmények levegősek, a számtalan nyílás ablakként engedi behatolni a fényt és a tekintetet. A „katedrális” elnevezés nem véletlen, valóban a középkori, gótikus templomépítészet csodálatát fejezik ki, amelynek megismerése oly nagy hatással volt Pátkaira. A magyarországi barokk templomok sem hagyták érintetlenül, és egyes alkotásaiban határozottan barokkos elemeket is felfedezhetünk.
Munkásságának igazi kiteljesedését és egyúttal hivatalos elismerését a vasbeton szobrok hozták. Egymás után készültek monumentális alkotásai Sénart-ban, Grenoble-ban és Clermond-Ferrand-ban. 1969-től 1971-ig a Salon de la Jeune Sculpture szervezőbizottságának, 1972–1978-ig igazgatói bizottságának tagja volt. A hetvenes évek elején a Sorbonne egyetemen előadásokat tartott a szobrászatról. 1974-ben művészeti tanácsadónak kérték fel a Párizs környéki Noisy-le-Grand új városrészének, a Le Pavé Neufnek kialakításához. Alapelve az építészet és a köztéri alkotások közti harmónia megteremtése és az volt, hogy a művésznek és az építésznek összehangoltan, együtt kell dolgoznia. A gótikus templomok példájából indult ki, amelyek építésénél a falakkal egyidőben születtek a díszítőelemek, faragások, reliefek, szobrok. A témával kapcsolatos gondolatait Ember és város címmel könyvben is megjelentette.
Máig tisztázatlan körülmények között, a műtermében keletkezett tűz következtében veszítette életét, és ottmaradt szobrainak sorsa éppoly tragikusan alakult, mint alkotójuké. Nem sokkal Pátkai halála után felesége, Christiane Garaud Patkai azt a felszólítást kapta, hogy 15 napon belül ürítse ki a helyiséget, mert az épület lebontásra kerül, a helyén lakóházakat fognak építeni. Amikor egy teherautóval a helyszínre érkezett, hogy a szobrokat elvitesse, már csak azt látta, hogy buldózerek törik össze és szántják be a földbe a hatalmas méretű betonszobrokat, a hatóságok ugyanis elfelejtették értesíteni az építési vállalkozót a 15 napos haladékról. Csak néhány kisebb darabot sikerült megmentenie.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1966 • Galerie Maywald, Párizs (F)
1973 • Galerie Soleil, Párizs (F) • Châteaux de Vesvres, Niévre (F)
1974–1975 • St. Étienne (F) • Montbéliard (F) • Orléans (F)
1979 • Musée St. Denis, St. Denis (F) • Reims (F)
1980 • Villedieu (F)
1987 • Megyei Könyvtár, Békéscsaba
2001 • Magyar Intézet, Párizs (F)
2006 • Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1964 • Salon Jeune Sculpture, Párizs (F) (rendszeresen részt vett mint zsűritag)
1965 • Salon de Mai, Párizs (F)
1966 • Le Salon Grands et Jeunes d’aujourd’ hui, Párizs (F)
1970 • 20. századi magyar származású művészek külföldön, Műcsarnok, Budapest
1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1980 • Château de Nointel (F) • Dallas (USA)
1986 • Saint-Ouen-l’Aumône.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Musée d’Art Modern, Párizs (F).
