A képzőművészettel való kapcsolata Lenkey Zoltán grafikus és Máger Ágnes festő műtermeiben kezdődött. Szabad hallgatóként bejárt a Magyar Iparművészeti Főiskola és később a párizsi École des Beaux-Arts néhány műhelyébe. 1984 óta Párizsban él. Elsősorban fest, de rézkarccal és litográfiával is foglalkozik. 1987 óta a Maison des Artistes tagja. Grafikái távolról érintik az idő, a tér, a perspektíva, a matematika kérdéseit. Laza foltokból építkező alkotásai technikájuk alapján csoportosíthatók. Monotípiáin gyakran jelennek meg különböző grafikus jelek, számok vagy feliratok. A monokrómia is érdekli. A sok és a kevés bemutatása között ingadozik, miközben fenntartja a feszült egyensúlyt az erőteljes és a könnyed formák néha sokszínű megjelenítésével.
Irodalom
PEINDARIE, F.: ~, A. A. K. N., 1990. december 1.
F. B.: Art et Mecenat-Echantillons, Pays Ronnais, 1991. június 21.
INIZAN, A.: Kiállítás-pressbook, Alchimie d''''hier et d''''aujourd''''hui, 1991. október 11.
OSZLÁNYI GY.: ~ (kat., bev. tan., Francia Intézet, Budapest, 1995)
PEINDARIE, F.: L''''abstraction d''''~, Ideart, 1994. október 15.
GUETTA, S.: Parcours ~ peintre, L''''Art en Coulisse, 1996/11.
LENFANT, M.: Interjú, Journal de Saint Denis, 1997. május 22.
Heted Héthatár, Koszits Attila interjúja és rádióriportja a Kossuth Rádióban és a pécsi körzeti stúdióban, 1998. július 10.
Bővebb életrajz
Mérnöki diplomájának megszerzése után Lenkey Zoltán grafikus és Máger Ágnes festő mellett kezdte el művészi tanulmányait, majd az Iparművészeti Főiskolát mint szabadhallgató látogatta. Formatervezőként kezdett dolgozni, de ez a tevékenység csak megélhetési forrást jelentett számára, elsődleges célja a festés volt. Ahogy sokasodtak megrendelései, úgy csökkent a festésre fordított ideje. Ez az anyagilag kényelmes, de vágyaitól egyre távolodó és számára elfogadhatatlan állapot vezette arra az elhatározásra, hogy gyökeresen szakítson addigi életmódjával. 1984-ben Párizsba települt. Kezdetben alkotói tevékenységéből nem tudta fenntartani magát, de akkor is csak alkalmi munkákat vállalt, hogy ideje nagy részét a festésnek szentelhesse. Tizenöt évvel ezelőtt Saint-Denis-ben városi műteremhez jutott, és azóta arra is lehetősége nyílik, hogy rézkarcait saját, évszázados, ipari műemlék présgépekkel berendezett műhelyében készíthesse el. Pető munkásságában a rézmetszés és a festészet állandó kapcsolatban, folyamatos párbeszédben áll egymással: hol a festés közben felmerülő problémáira talál választ a műhelyben, vagy az ott született gondolatokat viszi vászonra, hol pedig a festményeken kialakult formákat vési fémbe. 2005-ben Marjorie Micucciverseihez készített 12 rézkarcával Lost journey, fragments címmel bibliofil album jelent meg.
A nyolcvanas évek végén még arcból és emberi testből kiinduló, de absztrakt elemeket is tartalmazó figuratív képeket festett. Egy Indiában tett utazást követően jutott el a teljes absztrakcióig. Képein egy-egy domináló színből (ami egyes esetekben a vászon természetes nyers színe) üres tereket hoz létre, és ezekben helyezi el grafikus és pikturális alkotóelemekből álló jelrendszerét. Gyakran fűz egymáshoz írásjeleket olyan formában, hogy azok szavaknak, mondatoknak tűnnek, de kerülve a narrációt, valójában megfejthetetlen betűsorok. Egyszerre több képen dolgozik, készülő festményeihez időről időre visszatér. A téli hónapokat gyakran tölti utazással, mert az útjai során szerzett benyomások fontos szerepet játszanak festészete megújulásában. Indián kívül járt már Indonéziában, Vietnamban, legutóbb pedig Madagaszkáron. Elsősorban a természeti élményekben talál új inspirációra, és erre utalnak a legutóbbi munkáin megjelenő organikus, növényi formák is. Több egyéni kiállítása volt Budapesten (Fiatal Művészek Klubja, 1990; Octogon terem, 1993; Francia Intézet, 1995; Dorottya Galéria, 2005) és Párizsban (Galerie Saint-Paul, 1991; Galerie Regine Deschenes, 1992; Galerie Atlantide, 1995; Galerie Katryn Boudet, 2000 és 2001). Számos csoportos kiállítása közül kettőt külön is érdemes kiemelni. 1998-ban egyik résztvevője volt a Bobignyben és a Buenos Aires-i Centuro Cultural Borgasban hat argentin és hat francia művész 1×1 méteres vászonra festett képeiből rendezett Reg’Arts 1×1 című kiállításnak. 2002-ben szerepelt a harmadik alkalommal sorra kerülő Fax’Art rendhagyó kiállításán. Az öt kontinens öt országa részvételével zajló esemény alkalmával az egy időben dolgozó művészek faxon küldték el egymásnak alkotásaikat, míg az általuk megkapott fekete-fehér képeken tovább dolgoztak, és azt továbbították egy másik országba. Az így született anonim munkákat a saint-denis-i Musée d’Art et d’Histoire-ban, a Novi Sad-i Golden Eye Galleryben és a La Paz-i Academia Nacional de Bellas Artes Hernando Siles-ben mutatták be.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1990 • Fiatal Művészek Klubja, Budapest (kat.) • Salle Jeumont, Saint Denis (FR)
1991 • Galerie Saint Paul, Párizs
1993 • Octogon Terem, Budapest
1995 • Galerie Atlantide, Párizs • Francia Intézet, Budapest (kat.)
1996 • Espace Association Freudienne, Párizs
1998 • Galerie Promotion des Contemporains, Brüsszel
2000 • Galerie Villa des Tourelles, Nanterre (FR) (kat.)
2001 • Monique Goldstrom Gallery, New York.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1986 • FKSE
1988 • Galerie L’autre côté, Párizs
1989, 1990 • Groupe 109, Grand Palais, Párizs
1990 • Usine Jumeont-Schneider, Saint Denis (FR)
1991 • Metiss’Art, Les Ulis et Aubervilliers, Chambre de Commerce et d’Industrie, Párizs
1992 • Expo monotype, Périgeux (FR) • Galerie Régine Deschènes, Párizs • Galerie Aleskiewitc, Párizs
1994 • Grenier des Artistes, Espace Montjoi, Saint Denis (FR)
1996 • Magyar Intézet, Párizs • Espace ap’ARTé, Párizs
1997 • Salle de la Légion d’Honneur Saint Denis (FR) • Galerie Promotion des Contemporains, Brüsszel
1998 • Art Espace Fresnes, Párizs • Centre Culturel Borges, Buenos-Aires • Városháza, Bobigny (FR) • Maison des Artistes, Charonton
1999 • M. de l’Histoire et de Beaux-Arts, Saint Denis (FR) • M. de Bellas Artes Rene Brusau, Argentína • Galerie de Centre, La Ciotat (FR)
2000 • MAC 2000, Párizs.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Múzeum, Bobigny (FR) • Múzeum, Saint Denis (FR).
