1927-30: Budapesti Műszaki Egyetem. Az MTA Építészetelméleti, Építészettudományi és Településtudományi Bizottságainak tagja. 1962: Ybl-díj; 1969: a Főváros Pro Urbe aranyérme; 1972: a Műszaki Tudományok doktora cím; 1975: nemzetközi Herder-díj; 1977: Hild János-emlékérem; 1979: Munka érdemrend arany fokozat; 1986: Reitter Ferenc-díj; 1989: Magyar Népköztársaság Zászlórendje; 1994: Köztársasági Érdemrend aranykeresztje. 1992-ben Budapest díszpolgárává választották. 1933-ban Vadász Mihállyal megalakították a Preisich és Vadász irodát. 1940-ben Harrer Ferenc hatására városrendezési kérdésekkel foglalkozott. 1945-ben részt vett az újjáépítési munkákban, és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alkalmazásába lépett. Budapest általános rendezési tervén dolgozott, ez a feladat minden további tevékenységét meghatározta. Hivatali munkája mellett Gádoros Lajossal több pályázaton nyertek, fontos középületeket terveztek. 1948-ban az ÉTI (Építéstudományi és Tervező Intézet), 1949-es átszervezése után a MATI (Magasépítési Tervező Intézet) munkatársa, fő feladata volt az Általános Rendezési Terv (ÁRT) továbbfejlesztése. 1949-ben a BUVÁTI jogelődjének, a FŐTI-nek a szervezésével és irányításával bízták meg. Néhány éven át a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépület Tervezési Tanszékét vezette. 1950-ben a Fővárosi Tanács Városrendezési Főosztályát vezette, 1953-55 között Budapest főépítésze volt. Szakmai karrierjének csúcsán azonban sorozatos kudarcok is érték. Az ÁRT jóváhagyásának többszöri meghiúsulása és a megmerevedő politikai légkör miatt 1955-ben idegösszeomlást kapott. 1956-ban a BUVÁTI főépítésze, majd városrendezési irodájának vezetője lett. Újra foglalkozni kezdett középületek tervezésével, számos pályázaton indult. Budapest városépítészetének történetét feldolgozó könyve Buda visszafoglalásától napjainkig tekinti át a város történetének alakulását. 1970-ben lemondott a BUVÁTI vezetéséről, 1975-ben nyugdíjazták.
A cikk lejjebb folytatódik.