1919: Budapesti Műszaki Egyetem, építészmérnöki diploma. 1919-től ugyanitt építészettörténetet tanított, 1932-től egyetemi magántanár. 1935-45 között a Felső Építőipariskola tanára. 1945-től a Budapesti Műszaki Egyetemen tanszékvezető; 1947-49 között az Építészmérnöki Kar dékánja. A Budapesti Építőipari Műszaki Egyetem épületeire kiírt pályázaton Weichinger Károllyal 1953-ban közösen készített terve I. díjat nyert (nem valósult meg). 1957-ben eltávolították a Budapesti Műszaki Egyetemről. 1953-tól a Városépítési Tervező Vállalat műemléki osztályvezetője, majd nyugdíjasként műemléki szakértője. A műemlékvédelem terén elért kimagasló eredményeiért 1954-ben az Ybl-díj I. fokozatával tüntették ki. A műszaki tudományok kandidátusa (1953), majd doktora (1958), Állami-díjas (1978).
Irodalom
K. M. [KUBINKSZKY M.]: ~ professzor 80 éves, Magyar Építőművészet, 1975/4.
NAGY E.: Építészek és Műszaki Tervezők Ráckevei Alkotóháza az egykori Savoyai-kastélyban, Magyar Építőművészet, 1983/4.
ZÁKONYI F.: Balatonfüred, Veszprém, 1988
MENDELE F.: ~, Műszaki Tervezés, 1992/1-2.
HOFER M.: ~, Magyar Építőművészet, 1992/2-3.
GERŐ L.: ~, Műemlékvédelem, 1992/2.
~ legendája (szerk.: HAJNÓCZI GY.), Budapest, 1995.