1914-18: Iparművészeti Iskola, mesterei: Mátray Lajos, Simay Imre. Már 1913-tól olajfestményekkel, akvarellekkel, és kisplasztikákkal szerepelt az orosházi kiállításokon. Budapesti művészeti tanulmányai félbeszakadtak, 1919-ben Orosházán telepedett le, majd Hódmezővásárhelyre költözött, kitanulta a majolika- és agyagiparos szakmát és műhelyt nyitott. 1926-ban visszaköltözött Orosházára. 1927-ben Párizsban járt tanulmányúton. Életét, munkásságát ellentmondásosság jellemezte. Önkéntes tartalékos hadapród volt a magyar királyi hadseregben, majd vöröskatona a Tanácsköztársaság védelmében. Önálló iparos, népi kerámiákat is gyártó vállalkozó, ugyanakkor elérte az országos hírnevet, mint eredeti látásmódú szobrász. Részt vett a második világháború eseményeiben mint tartalékos hadnagy, majd főhadnagy, de a háború után az elsők között lépett be az MKP-ba. Haláláig Orosházán élt, ahol a város által neki ajándékozott műteremben alkotott. Több szoborpályázaton vett részt. Szobrászatának középpontjában a földművesek és a munkások, a mostoha sorsú emberek megjelenítése állt. Terrakotta kisplasztikákat, kőből faragott portrékat, síremlékeket, kerámiákat készített.
Irodalom
BECK Z.: ~ monumentális szobrai, Múzeumi Kurír, 1986.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1919 • Polgári Olvasókör, Orosháza
1929 • Katolikus Otthon, Orosháza
1930, 1932 • Nemzeti Szalon, Budapest
1936 • Gubicza Sándor Bútorcsarnoka, Orosháza
1954 • Orosháza
1979 • Orosháza • (emlékkiállítás) • Békéscsaba.