Keyser, aki 1930-ban született Belgiumban, pályáját műkritikusként és sportriporterként kezdte. Csak 1963-ban kezdett el festeni, és korai munkáit leginkább a és a hatása alatt készítette. Ebben az időszakban születtek azok a kevés színre redukált tágy-képei, amelyek a földön állnak és körüljárhatóak. A flamand tradiciókhoz híven, festészete a mindennapok tárgyaihoz, közvetlen környezetéhez kötődik. Motívumul szolgál az ajtókilincs, a ruhaszárítókötél, egy ablakból látható fa vagy maga az ablak, és mindezek a végletekig leegyszerűsített formában jelennek meg a vásznon. Szívesen kísérletezik az anyaggal, a faktúrával, és helyenként megrepedezett festéksávok váltakoznak a több rétegben felvitt, egységes és sima felületekkel. Nem riad vissza attól sem, hogy egyazon képen ütköztesse a konstruktív és gesztuális festészetet. Munkássága a kilencvenes évek kezdetétől vált szélesebb körben ismertté, többek között kiállított Dublinban, Londonban, Berlinben, New Yorkban, Chicagóban és Tokióban is. 1992-ben ő képviselte Belgiumot a kasseli Dockumentán. A több mint hatvan festményt felsorakoztató kiállítása Franciaországban, Limoges-tól negyven kilométerre, a rochechouart-i Musée Départemental d’Art Contemporain-ben nyílt meg 2004 júliusában.
A cikk lejjebb folytatódik.