Autodidakta. 1923-ban Párizsba települt, ahol kőrajzolással, a 30-as évek elejétől textiltervezéssel is foglalkozott. A II. világháborúban a francia ellenállási mozgalomban tevékenykedett. Speciális technikával (anilinpor, acetonnal és lakkal keverve) – amelyet isoplaste-nak nevezett – készítette képeit. A legkülönbözőbb stílusirányzatok által ihletett műveinek formavilága is változatos. 1971-től Monacóban élt. Sikeres munkásságát a francia állam 1974-ben akadémiai ezüstéremmel ismerte el. Magyarországon 1980-ban a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. 1985-ben műveiből nagyobb együttest ajándékozott a Sárospataki Képtárnak. Ismertek műfordításai is.
Irodalom
BOLDIZSÁR I.: ~ művészete (kat. bev., Budapest, 1976)
SZÍJ R.: ~, Művészetbarátok könyve, Budapest, 1981.
Bővebb életrajz
Édesapja Riesz József kőfaragó volt. Építész szeretett volna lenni, de a család anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé. Litográfusnak tanult, és ő rajzolta kőre többek között Bíró Mihály plakátjait, köztük a legismertebbet, az 1919. május 1-jét. 1923-ban Párizsba települt, ahol litográfusi munkáját folytatva a Montparnasse-negyed ismert művészeinek – mint Foujita, Léger és Chagall – alkotásait rajzolta kőbe. A harmincas években textiltervezéssel foglalkozott, és saját műhelyt tartott fenn.
A háború idején aktívan részt vett a francia ellenállási mozgalomban. Festményeit különleges, saját maga által kidolgozott technikával készítette, melynek általa isoplastenak nevezett anyagát anilinpor, aceton és lakk keverékéből állította össze, és azt késsel vitte fel a kartonra. „Mindig késsel dolgozom, az ecset nyomán és a hagyományos festékkel nem ütnek át egymáson így a színek, nem kaphatnak ilyen kemény zománcragyogást” – olvashatjuk szavait egyik magyarországi kiállításának katalógusában.
1971-ben Monte-Carlóba költözött, és élete végéig ott élt. Talán a sokszínű művészvilággal tartott szoros kapcsolata magyarázza, hogy festészetében a legkülönbözőbb stílusirányzatok tűnnek fel. 1970-től rendszeresen szerepelt az UNESCO tárlatain. Első magyarországi kiállításának 1973-ban a Ferencvárosi Pincetárlat adott otthont, míg a következőre a Kulturális Kapcsolatok Intézetének (KKI) Dorottya utcai kiállítótermében került sor. 1980 augusztusában a KKI és a Szépművészeti Múzeum közös rendezésében ötven, a hetvenes években készült alkotását mutatta be. 1985-ben több művét a Sárospataki Képtárnak ajándékozta. Sajnos az alkalmazott technika nem bizonyult időtállónak, és munkáinak nagy része tönkrement. Műfordítóként számos magyar költő versét ültette át franciára.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1973 • Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest
1976 • Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest
1980 • Szépművészeti Múzeum, Budapest
1982 • Pataky Művelődési Ház, Budapest
1986 • Sárospataki Képtár, Sárospatak.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1952, 1975, 1976 • Párizs
1971-1985 • Monaco (évente)
1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest.