1972-1976: Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola, ötvös szak; 1977-1980: Magyar Képzőművészeti Főiskola, sokszorosító grafika szak, mesterei: Raszler Károly, Kokas Ignác; 1981: posztgraduális képzés, murális szak. 1987-ben Szczecinben (PL), 1991-ben Grazban, 1993-ban Hollandiában, 1996-ban Írországban járt tanulmányúton. 1985: Smohay-ösztöndíj; 1985-1988: Derkovits-ösztöndíj; 1992: Római Magyar Akadémia; 1995: Munkácsy-díj; 1996: Eötvös-ösztöndíj; 1997: a Mikszáth Emlékbizottság díja. A tízévesen már megszállottan rajzoló, anyja gobelinműhelyéből a kézműves munka szeretetét magával hozó ~ saját bevallása szerint többet köszönhet az Erdély Miklós vezette Indigo csoport foglalkozásainak, mint főiskolai tanulmányainak, ahol inkább csoporttársai hatottak rá ösztönzőleg. Erdély Miklós mellett, akitől legtöbb szellemi, erkölcsi, világnézeti útravalót és mindig a legértőbb kritikát kapta, mesterei között emlegeti Picabiát, Duchamp-t, Max Ernstet. ~ szürrealizmusa áttételes, reflektált, pszichologizálástól és automatizmusoktól mentes; az abszurd és a groteszk iránti érzéke nem zárja ki a gyermeki spontaneitás vagy a pátosz jelenlétét, iróniája diszkrét, beleérző, részvétteli, a hagyományhoz való hűsége, szellemtörténeti beágyazottsága nem zárja ki innovatív, a „rossz rajzok” metaforájával megfogalmazott újító attitűdjét. A korosztályára jellemző új szenzibilis, újvad vagy konceptuális-emblematikus irányzatoktól eltérő, teljesen egyedi stílust hozott létre, melynek jellemzésére kritikusai előszeretettel használják a „progresszív konzervativizmus” kifejezést, amelyből a konzervativizmus eszközt jelent, a progresszivitás odafigyelést, az egész kifejezés pedig azt a folytonos küzdelmet a distanciáért, ami a legérzékibb értelemben vett „tapintat”, a roskói művészet előfeltétele. Első, farostlemezre festett olajképei nagyméretű, álomszerű zsánerek és portrék animált állatokról, emberekről. A falképfestészetben szerzett gyakorlatra utaló meszes hangulatú, pasztellszínű „állóképek” később történelmi, mitológiai utalásokkal átszőtt narratív, de enigmatikus szcénákká bővülnek, mint pl. e korszak főművei, az Akhilleusz Patroklosz sírjánál (1986) vagy a Nézzük, mi újság a világban (1990); festésmódjuk expresszívebbé, színviláguk erőteljesebbé, harsányabbá válik, a beleérzőtől a tárgyilagosabb-ironikusabb szemlélet felé mutatnak. A régebbi korok megidézése kosztümökkel vagy különböző nemzetiségű figurákkal a színpadszerű terekben nem annyira a történelmi, időbeli-térbeli relativizmus, mint inkább az állandóság, az időtlenség képzetét kelti, a sebesség és a hatalom misztifikációja ellenében. „Minden sietség az ördög műve” – mondhatja a festő, aki 1982 óta csak mintegy húszegynéhány olajképet készített. De az a művelet, amit Erdély a látomás és a festék kockázatos találkozásának, e találkozó a vásznon való megszervezésének nevez, ez a narráción túlnövő esély a transzcendenciára, maga a „gyorsan száradó látomás” ~nál komoly szellemi-idegi felkészültséget igényel. Ezért az 1990-től a főleg Skóciába, Amszterdamba utazó művész inkább az „idézet-breviáriumként” is felfogható, gyengéd és groteszk rajzokat (újságrajzok az Élet és Irodalomba, a Magyar Naplónak stb.) és az akvarelleket szaporítja, újabban pedig az azokra jellemző témákat teszi át kerámiaszoborba, ld. pl. antropomorf kinézetű háztartási gépek és eszközök, melyeket mintha egy inka keramikus mintázott volna meg korunk sírleleteként: a feltárás eredménye megkövesedett varrógép vagy emberfejű porszívó. A szaxofonjátéka (Cső, Eszperantó Eszpresszó) révén a honi szubkultúrában is otthonos, Böröczcel, Révésszel sok performanszban részt vett ~ 1997-től megint fest, az átlelkesített tárgyak után táblaképein az ír evangeliáriumok geometrikus összefonódó állatsormintáit és Matisse dekorativitását egyszerre idéző, fűtötten érzéki, egyszersmind absztrakt körtáncban tárgyiasított emberi testek forognak.
Irodalom
ERDÉLY M.: (kat. bev., Videoton Művelődési Ház, Székesfehérvár, 1981)
FEUER G.: Bemutatjuk ~ rajzait, Élet és Irodalom, 1985. december 13.
KOVALOVSZKY M.: Századvég előtt, Életünk, 1985/10.
KOVALOVSZKY M.: (kat., bev. tan., Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1989)
1990: HAJDU I.: ~. Budapesti műtermek, in: Les ateliers de Budapest (bev. és életrajzi esszék: HAJDU I., szerk.: E. NAVARRA, Paris, 1990)
FORGÁCS É.: Rendetlenség, Magyar Napló, 1990. november 29.
KUKORELLY E.: És senkivel sem ácsorogni. ~ rajzaihoz, Élet és Irodalom, 1991. január 15.
SIMON ZS.: Böröcz, Révész, ~ és az akadémiai ló, Új Művészet, 1991/4.
ERDÉLY M.: Művészeti írások. Válogatott művészetelméleti tanulmányok I. (szerk.: PETERNÁK M., Budapest, 1991)
Mint egy ősteknős. ~ral beszélget Mester Ildikó, Magyar Napló, 1993. június 11.
Édes élet. ~ral beszélget Antal István, Balkon, 1995/2.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1981 • Videoton Művelődési Ház, Székesfehérvár (kat.)
1985 • Stúdió Galéria, Budapest (kat.)
1986 • Lágymányosi Közösségi Ház, Budapest
1989 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat.) • G. H 89, Eindhoven (NL)
1990 • Zichy-kastély
1992 • Fekete Sas Patikamúzeum, Székesfehérvár • Uitz Terem, Dunaújváros
1994 • Galerie Zichy, Leiden
1995 • Bolt Galéria, Budapest
1997 • Galerie Zichy, Leiden • Spiritusz Galéria, Budapest (leporello)
1998 • Várfok 14 Galéria, Budapest • Pécsi Kisgaléria, Pécs
1999 • Budapest Galéria, Budapest
2000 • Galerie Zichy, Leiden (NL) • Tíz kicsi kép, Stúdió 1900 Galéria, Budapest
2001 • Last Twenty, K. Bazovsky Ház, Budapest • 9×9 ZOO, K. Bazovsky Ház, Budapest
2002 • Minjan, Óbudai Társaskör Galéria, Budapest • Minjan és Mások, K. Petrys Galéria, Budapest • Családok III. – A Roskó család, 2B Galéria, Budapest
2004 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1983 • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület-kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
1984 • Magyar Építészek Szövetsége Klubja, Budapest [Böröcz Andrással, Révész László Lászlóval] • Frissen festve, Ernst Múzeum, Budapest
1985 • Kosztolányi képzőművészeti pályázat, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
1986 • Ungarische Kunst der Gegenwart, Erholungshaus der Bager AG, Leverkusen (D) • Stadthaus Galerie, München • Derkovits-ösztöndíjasok kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1987 • Idézőjelben, Csók Képtár, Székesfehérvár
1988 • A négy muskétás, Galerie REM, Bécs
1989 • Ungarische Kunst der achtziger Jahre, Kunstverein, Passau (A) • Képzőművészeti új szerzeményeink 1987-1989, Csók Képtár, Székesfehérvár
1991 • 26. International Malerwochen in der Steiermark, Graz
1992 • Az idegen szép, Barcsay Terem, Budapest
1993 • Itália és a nyolcvanas évek magyar művészete, Olasz Intézet, Budapest • Groteszk, Antiszex, Enigma, Stúdió 1900 Galéria, Budapest
1994 • 80-as évek – Képzőművészet, Ernst Múzeum, Budapest
1997 • Olaj/Vászon, Műcsarnok, Budapest • Mikszáth-emlékkiállítás – A pénzügyminiszter reggelije, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest (kat.)
1998 • Böröcz, Roskó, Ujházi, Magyar Konzulátus, New York • Beszélgetések, Living Art Museum, Reykjavík • Új szerzemények, Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum, Budapest
1999 • Száz kép, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
2000 • La ville/Le jardin/La mémoire, Villa Medici, Róma
2001 • 10th Triennale, Új-Delhi (India)
2002 • Plastica dreams, Műcsarnok, Budapest
2004 • Straight Stories, Deák Erika Galéria, Budapest • Elhallgatott Holocaust, Műcsarnok, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.