Késő barokk festő a felvidéki bányavárosokban. Kétszer szerepelt a bécsi akadémia 1728 és 1733 közötti beiratkozási névsoraiban, 1745-ben pedig az akadémikusjelöltek listáján. Feltételezhető, hogy pályáját Giuseppe Galli Bibiena mellett kezdte: 1736-ban figurafestőként működött közre az ebenthali Koháry-kastély Olympos-freskójánál. Művészetére meghatározó hatást gyakorolt Martino Altomonte és Johann Georg Schmidt érett barokk formakincse; változatos díszítő hajlama, eredeti, világos színezése puha, kissé önismétlő alakfestéssel párosul. Az 1740-es évek második felében a hegybányai hieronymitáknak készített több sorozat oltárképet (pl. Mária neveltetése; Jézus körülmetélése), részben a tárnák védőszentjeiről (Szent Borbála; Szent Kelemen, Selmecbánya, Banské múzeum). 1746–51 között dolgozhatott a selmecbányai Kálvária három kápolnájának kifestésén. 1744-ben, majd 1749-től Koháry Antal gróf szentantali kastélyában működött (homlokzati oromképek, lépcsőházi freskó, kápolna mennyezetképe, Mária mennybevitele-oltárkép; dekoratív falfestés a szalonban, kandallóellenző), később kifestette a család temetkezési helyéül szolgáló Nepomuki Szent János-kápolnát (1757 k.). 1749-től foglalkoztatták a privigyei [Prievidza] piaristák: oltárképek a templomban (Pestisszentek a Madonna előtt; A tizennégy segítőszent, 1754 után), a piarista kollégium alapítóinak képmása (Bajmóc, Múzeum). ~ diadalíveket tervezett Lotharingiai Ferenc császár 1751-es és II. József 1764-es bányavárosi látogatása alkalmából: múzeumok őrzik ezek nyolc szignált, színezett, lavírozott tollrajzát (Körmöcbánya, Selmecbánya, Bécs). Főműve a körmöcbányai plébániatemplom kifestése, fő- és mellékoltárképeinek együttese lehetett 1760-ban; a templomot 1880-ban lebontották. Oltárképei (Mária mennybevitele; Szent József halála; Krisztus a kereszten; A királyok imádása, ferences templom) rangos előképek (Sebastiano Ricci, Paul Troger, Carlo Maratta) után készültek. A besztercebányai plébániatemplom mennyezetfreskója 1766-ból (Mária megkoronázása; A Szent Kereszt megdicsőülése; A Szentlélek galambja; Az eretnekek bukása bonyolult látszatarchitektúrával) ~ legjobb képességeiről tanúskodik. 1769-ben Egerben tárgyalt a minorita templom kifestéséről, amelyet már nem ő végzett el.
Petrová-Pleskotová, A.: Maliarstvo 18. storočia na Slovensku, Bratislava, 1983. 69–73. • Petrová-Pleskotová, A.: Adalékok Anton Schmidt festő életútjához és pályakezdéséhez, A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve, Budapest, 1991. 199–204.
A cikk lejjebb folytatódik.