Budapesten Borsos Miklós tanítványa volt. 1956-ban Pátkai Ervin szobrásszal együtt hagyta el Magyarországot. Párizsban telepedett le. Tanulmányait az École Supérieure des Beaux-Arts-on folytatta. Élénken érdeklődik a környezetében és a világban zajló napi események iránt, amelyekre munkáiban érzékenyen reagál. Festészetének leginkább az embernagyságú képméret felel meg. Akrillal alapozott vászonra ecsettel festi, spricceli az olajfestéket. Ugyancsak nagyméretű papírképeihez súlyos, érdes felületű nepáli papírt használ. A figurális ábrázolást sohasem sem hagyta el teljesen, képein mindig szerepelnek felismerhetően kirajzolódó emberi testek, arcok. Ezeket azonban nem illusztrációként alkalmazza, hanem non-figuratív ábrázolásához hasonlóan, érzései és a benne felgyülemlett feszültségek kifejezésére. Munkájában fontos szerepe van a véletlenszerűségnek, a tévedéseknek, amelyek festés közben esetenként új irányba terelik. 1984-ben közreműködött Teri Wehn Damisch André Kertész, Paris, New-York, Budapest című filmjének készítésében. Munkásságáról, kiállításairól számos lapban (Galerie des Arts, Opus International, Studio International, Art International, Art Review, New York Times) jelent meg értékelés.
Irodalom
~, týtes 1996-1998 (kat., Galerie la Teinturerie, Párizs, 1998).
Bővebb életrajz
Még csak néhány hónapja járt a Képzőművészeti Főiskolára Borsos Miklós tanítványaként, amikor kitört a forradalom. Ausztriából visszaszökő öccse, Sólyom Attila rábeszélésére Pátkai Ervinnel és Zankó Tamással együtt útnak indultak, és kalandos körülmények között, nagy veszélyek árán sikerült átjutniuk a határon. Egy menekülttáborba került, ahol megismerkedett egy francia szervezetnek dolgozó monacói fotóssal, Robert Vallois-val. Az ő segítségével került Monacóba, ahol hat hónapon keresztül élvezhette a Vallois-család vendégszeretetét, majd Párizsban telepedett le. Tanulmányait az Ecole Supérieure des Beaux-Arts-on, Souverbie mellett folytatta tovább.
1964-ben és 1966-ban kiállított a Salon de la Jeune Peinture-ön, 1963-ban és 1965-ben a Biennale de Paris-n. 1965-ben csoportos kiállításon szerepelt először a Galerie du Fleuve-ben, ahol 1966-ban sor került első önálló kiállítására is. A galéria művészeként együtt állított ki többek között Adzackal, Titus-Carmellel, Césarral, Corneille-jelés Voss-szal, majd több éven keresztül a Galerie Zunini foglalkozott munkáival. 1970-ben részt vett a galériában rendezett Les Hongrois de Paris-kiállításon. 1991-től a Galerie la Teinturerie művésze lett, ahol több egyéni és csoportos kiállításon szerepelt. 1999-ben a párizsi Galerie Astartéban, 2001-ben a brüsszeli Zeuxis Art Studióban, 2002-ben a lausanne-i Galerie Catherine Clercben volt fontos egyéni kiállítása. 1968-ban az Ai poster d’Ardua Sentenzán Milánóban, 1968-tól rendszeresen a párizsi Grands et Jeunes d’Aujourd’hui-n, 1968-ban és 1971-ben a Salon de Mai-n, 1972-ben a Salon des Réalités
Nouvelles-en és az Avant-garde des Années 60–70 tárlaton a Palais Galliérában, 1970 és 1973 között a Salon Comparaisonon, 1978-ban a Centre Georges Pompidou által Toulonban rendezett Biennale Internationale d’Art-on, és azóta is számos más csoportos kiállításon vett részt. 1988-ban a New York-i Discovery Art Gallerybe, 2004-ben pedig a Georges Sand születésének kétszázadik évfordulójára rendezett Rencontre des Arts című kiállításra, Thevet Saint Julienbe kapott meghívást.
1980-ban egy New York-i látogatása alkalmával ismerkedett meg André Kertésszel, akivel azután a fotóművész haláláig barátságban maradt. Rendszeresen leveleztek, és Kertész párizsi tartózkodásai alkalmával sok időt töltöttek együtt. 1984-ben, a magyarországi forgatás idején művészeti tanácsadóként működött közre Teri Wehn Damisch André Kertész Párizs, New York, Budapest című filmjének készítésében. A film forgatása után Kertésszel együtt járta be Magyarországot. 2005-ben Jaques Duboit svájci rendező készített Sólyomról portréfilmet.
Élénken érdeklődik a környezetében és a világban zajló napi események iránt, amelyekre munkáiban érzékenyen reagál. Gesztusfestészetének leginkább az embernagyságú képméret felel meg. Akrillal alapozott vászonra festi, spricceli, csurgatja az olajfestéket. Ugyancsak nagyméretű papírképeihez súlyos, érdes felületű, kézi készítésű nepáli papírt használ. A figurális ábrázolást sohasem sem hagyta el, festményein mindig szerepelnek felismerhetően kirajzolódó emberi testek, arcok, néha saját portréja. Ezeket azonban, akárcsak a nonfiguratív elemeket, érzései, az önmagában felgyülemlett feszültségek kifejezésére alkalmazza. Gyakran jelenik meg képein a madár motívuma, amely egyszerre utal a szabadságra és nyugtalanságra, a felemelkedésre és a zuhanásra. Eszköztárának részét képezik a szótöredékek, olvashatatlan írásjelek is. Kerüli a narrációt, és üzenetét nem önti határozott formába, csak sugallja. Munkájában fontos szerepe van a véletlenszerűségnek, amely festés közben esetenként új irányba tereli.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1966 • ~-Van Goethem, Galerie du Fleuve, Párizs
1967, 1969 • Galerie Zunini, Párizs
1968 • Studio Ingrid Dacie, Tübingen
1971 • Galerie Art Contact, Párizs
1994-től évente • Galerie la Teinturerie, Párizs • Galerie du Signe, Párizs
1998 • ~-Dubé, Galerie du Signe, Párizs
1998, 1999, 2000 • MAC 2000, Párizs
1999 • Galerie Astarté, Párizs.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1963, 1965 • Biennale de Paris, M. d’Art Moderne de la Ville de Paris
1961, 1966 • Salon de la Jeune Peinture, M. d’Art Moderne de la Ville de Paris
1965 • Dessein du Dessin, Galerie du Fleuve, Párizs
1967 • Schèmes ’67, M. d’Art Moderne de la Ville de Paris
1967, 1968 • Confrontation, Marché expérimental d’Art, Párizs • Heide Hildebrand Galerie, Klagenfurt
1968 • Ai poster d’Ardua Sentenza, Milánó
1968, 1971 • Salon de Mai, Párizs
1968-tól rendszeresen • Grands et Jeunes d’aujourd’hui, Párizs
1969 • Liberté de Parole, Théâtre du Vieux Colombier, Párizs • G. Euromia, Milánó
1970 • Magyar festők Párizsban, Galerie Zunini, Párizs • Salon de Mai, St. Germain-en-Laye
1970-1973 • Salon Comparaison, Párizs
1971 • La présence européenne, Galerie Vercamer, Párizs és G. Bussola, Torinó • Maison de la Culture, Le Havre
1972 • Réalités Nouvelles • Avant-garde des Années 60-70, Palais Galerie, Párizs
1974, 1975, 1976 • Novembre en Vitry
1976 • 5. Foire de l’Estampe, Villeparisis
1978 • Biennale Internationale d’Art, Toulon
1980 • Travaux sur Papier, Villeparisis
1987 • Salon de Montrouge
1988 • Discover Art Gallery, Glen Cove, New York
1991-től rendszeresen • Galerie la Teinturerie, Párizs
1998 • Esprit du Lieu, Orangerie de Luxembourg, Párizs
1999 • Arbres, Galerie Médiart, Párizs • Centre d’Art Contemporain, Mont de Marsan • Flash-back, Galerie Astarté, Párizs
1998, 1999, 2000 • Rencontres du Cadran
1999 • Jeune Peinture, Jeune Sculpture, Centre culturel de Courbevoie.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Centre National d’Art Contemporain, Párizs • M. de la Ville de Paris • Kortárs Művészeti Múzeum, Skopje.