A festészet alapjait, a művészet műhelytitkait morva származású édesapjától, Steffek Miklóstól tanulta, aki vándorfestőként jött Magyarországra, Szombathelyen telepedett le. A mintarajzot iskolában tanulta, a freskó- és secco készítésének tudnivalóit, a portré- és tájképfestészetet pedig édesapjától sajátította el. Egész életében önképzéssel fejlesztette tudását. Az első világháborúban orosz hadifogságba esett. Az ikonfestészet remekművei mély nyomot hagytak benne. Fogsága éveiben a moszkvai operaházban díszletfestőként dolgozott. 1922-ben tért haza Oroszországból. Kezdetben néhány kisebb templom kifestését vállalta, majd mind nagyobb munkákba kezdett. Első ilyen volt a jászberényi ferences templom freskóinak elkészítése és díszítő festése. (1928-30) Egyedül és gyorsan dolgozott. Az ország különböző tájairól kapott megrendeléseket; több templombelsőt festett meg élete során. Mivel a templomokban csak nyáron dolgozhatott, a fennmaradó időben festett stáció-táblaképeket, egyházi zászlóterveket, portrékat, tájképeket, csendéleteket. A képző- és iparművészet számos ágában értékes műveket alkotott.
A cikk lejjebb folytatódik.