Az erdélyi szász festőcsaládból származó művész tanulmányait 1763–71 között a bécsi akadémia festészeti osztályán, majd a Rézmetsző Akadémián (1771–74) folytatta. 1774–85 között az élénk kulturális élettel rendelkező, Bécs művészeti és szellemi vonzáskörzetébe tartozó Pozsonyban működött. Itt nemcsak a nagy múltú helyi topográfiai-államismereti iskola magyar tudatú, német származású tudós képviselőivel (Korabinsky János, Windisch Károly) került kapcsolatba, hanem Magyarország itt székelő helytartójával, Mária Krisztina főhercegnő férjével, a műgyűjteményéről és művészetpártolásáról nevezetes Albert herceggel is. Műgyűjteménye gyarapításához az 1770-es évektől tanácsokkal szolgált Bruckenthal Sámuelnek, Erdély kormányzójának is. Magyarországon (Horányi Elek arcképe, 1774, metszetről ismert) és Ausztriában (J. Plenk gyógyszerész arcképe, 1776, Bécs, Historisches Museum der Stadt Wien) egyaránt kapott képzőművészeti megbízásokat. 1786-ban Erdélybe költözött, itt Nagyszebenben, Segesvárott és más városokban tevékenykedett. Keresett portréfestő lett (Bruckenthal Sámuel, Nagyszeben, Bruckenthal Múzeum; Bruckenthal Péter, Magyar Nemzeti Galéria; Huttern Anna Mária képmása, 1787, Nagyszeben, Bruckenthal Múzeum), de vállalta oltárképek (Segesvár, Hegyi templom; Szászsebes, evangélikus templom) készítését is. A Bruckenthal-gyűjteményben restaurátori munkákra kapott megbízatást. 1778-ban saját kezdeményezésére hozzákezdett a Magyarország néprétegeit bemutató első hazai metszetsorozat elkészítéséhez. Az Abbildungen verschiedener Inwohner Ungarns und Siebenbürgens (Magyarország és Erdély különböző lakosainak képei) címmel kiadott első sorozat hat rézkarca hazai cigányzenészeket ábrázolt (Cigány cimbalmos mulató huszárral; Hegedülő cigány; Cigány cimbalmos és közönsége; Bőgőn játszó cigány stb.). Bár munkájának mintaképéül bécsi akadémiai tanára, Johann Christian Brand Kaufruf in Wien című, 1775-től negyven lapon megjelentetett, népi foglalkozásokat bemutató metszetsorozata szolgált, annak az egzotikus vonásokat kiemelő, pittoreszk előadásmódja helyett – minden bizonnyal a pozsonyi honismereti iskola tagjainak hatására – az ábrázoltakat népcsoportok szerint, etnikai sajátosságaik kiemelésével kívánta bemutatni. A holland zsánerfestészet kompozíciós hagyományainak átvétele mellett törekedett az élethű ábrázolásra is: a korabeli feljegyzések szerint lerajzolta a galántai cigányzenészeket. Bár a sorozat többi része – anyagi támogatás hiányában – nem készült el, a megjelent lapok hatása számos későbbi hazai cigányzenész ábrázoláson (pl. Bikessy Heinbucher József viseletsorozatán) kimutatható.
Pataky D.: A magyar rézmetszés története a XVI. századtól 1850-ig, Budapest, 1951. 224–225. • Bielz, J.: Johann Martin Stock, Sibiu, 1956 • Művészet Magyarországon 1780–1830 (kat., szerk.: Szabolcsi H.–Galavics G.), Budapest, 1980. 56–57., 148. • Galavics G.–Marosi E.–Mikó Á.–Wehli T.: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig, Budapest, 2001. 427.
A cikk lejjebb folytatódik.