1876–80 között a bécsi képzőművészeti akadémián Zumbuschnál tanult. Negyven éven át a legfoglalkoztatottabb emlékműszobrász volt. 1878-ban készült terrakotta Önarcképe, valamint a márvány és bronz mesteri kombinációjával mintázott Perzeusz. Az 1884-re felépült Operaház főpárkányára két zeneszerző szobrát (Cherubini és Spontini) mintázta. 1881-ben ő készítette az épület főbejárata mellé Erkel és Liszt ülő alakját, valamint a két szfinx szobrát (1882). Az épület belsejében ~ műve Erkel Ferenc és gróf Bánffy Miklós (1920) fehérmárvány mellszobra. További alkalmazott szobrászati munkái: Kariatidák (Andrássy út 23., 1882); Spanyol táncosnő, Bacchus és Fandangó (Pesti Vigadó, 1880-as évek, 1945-ben mindhárom elpusztult); Iustitia (a Kúria számára, ma a Legfelsőbb Bíróság épületében, 1896); Liszt Ferenc a Zeneakadémia homlokzatán (1907). Ferenc József király portréját több közintézmény (Műegyetem, Ludovika, Földtani Intézet, Mezőgazdasági Múzeum) számára is elkészítette. Ezek mindegyikét 1945 után eltávolították helyükről. Egyházi megrendelésre készített művei: Simor János szobra az esztergomi Bazilikában (1894); Szent István (1904); Szent Gellért és Szent Imre (1904); Szent Ferenc, Szent Alajos (a budapesti Szent István-bazilikában, 1909); Szent Ferenc a Bakáts téri plébániatemplomon (1920). Budapest számára több jelentős köztéri emlékművet készített: Halászlány-kút (1885); Arany János-emlékmű (a Magyar Nemzeti Múzeum előtt, 1893); Szent István lovas szobra (1906) és a Mátyás-kút (budai Vár, 1906); Semmelweis Ignác (a Rókus Kórház előtt, 1906); Károlyi Sándor (a városligeti Vajdahunyad vár udvarán, 1908); Arany János mellszobra (Margitsziget, 1912); Jókai Mór (Jókai tér, 1921). A tervezett Jókai-emlékmű hagyatékban megmaradt mellékalakjait 1929-ben a Városligetben külön állították fel, Olvasó lányok címmel. Az 1913-ban felavatott és 1945-ben nagyrészt elpusztult Mechwart-emlékmű egyetlen épen maradt mellékalakja (az Öntőmunkás) az Öntödei Múzeum előtt látható. Vidéken álló köztéri alkotásai: Széchenyi István (Nagycenk, 1904); Dobó István (Eger, 1907); Arany János (Nagykőrös, 1910); Széchenyi István (Szeged, 1913). A Géniusz című szobrát (1898) az angliai Stansted-ben 1918 után állították fel, mint első világháborús emlékművet. Síremlékei közül kiemelkedik Kossuth-mauzóleum szobrászati díszítése (1901–09), a Henneberg- (1890), a Kochmeister- (1897) és a Reiner- (1910) síremlék a Kerepesi temetőben. Az 1900-as párizsi világkiállításon Grand Prix-vel jutalmazott, életnagyságú, fehérmárvány ülő alakja, az Anyánk a 19. századi magyar szobrászat egyik kiemelkedő alkotása. Gazdag életműve során közel háromszáz portrét készített. Életművének jelentős részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. A hagyatékában maradt portrék egy részét gróf Klebelsberg Kuno miniszter intézkedésére 1929-ben megvásárolta az állam. Művészete érzékenyen reagált a gyorsan változó stílusáramlatokra. A 20. század elején művészete megtisztult korábbi patetikus és érzelmes vonásaitól. 1885-től közel negyven éven át a Képzőművészeti Főiskola tanára.
Erdey E.: Strobl Alajos, Művészet, 1911/3. • Ybl E.: Strobl Alajos művészete, Magyar Művészet, 1925/1. • Szuchy T.: Liptóújvári Strobl Alajos, Budapest, 1941 • Henszlmann L.: Strobl Alajos, Budapest, 1955 • Tóth A.: Szeged szobrai és muráliái, Szeged, 1993 • Vizy L.: Liptóújvári Strobl Alajos alkotásai budapesti műemlékeken, Műemléklap, 2001/11–12.
A cikk lejjebb folytatódik.