1954-1960: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Kmetty János, majd Bernáth Aurél. 1965-ben Kazimir Romanovicz, a Galerie Lambert igazgatója hívta meg kiállítani Párizsba, ahol le is telepedett. Gyermekei, Laura és Christoph az ő növendékeként végezték művészi tanulmányaikat. A Francia Művészeti Alap, 1993 óta a Veszprémi Művész Céh tagja. 1959-1960-tól jelentkezett képeivel kiállításokon, a kritika a Csernus Tibor köré csoportosult fiatal „szürnaturalista” művészek közé sorolta. Műveit a hivatalos kritika realisztikusan ábrázolt, ám zsúfoltan, szürrealisztikus módon egymás mellé sorolt motívumai miatt problematikusnak nevezte, s nyilvános kiállításokon való szerepeltetésüket nem – illetve megszorításokkal – javasolta. 1964-ben a székesfehérvári Téli Tárlaton kiállított Nyugalom című képével keltett figyelmet. A megszokott táj- vagy enteriőrképek parafrázisaitól elindulva a 60-as évek első felének festményein, rajzain a motívumokat megsokszorozva hozott létre igen összetett, zsúfolt kompozíciót, amelyben az egyes formák éppen a zsúfoltság miatt veszítették el eredeti jelentésüket, váltak új képi minőség hordozóivá. Franciaországi tartózkodása alatt, a 60-as évek második fele után készült műveiben mintegy a realizmus és a misztika határterületén haladva ábrázolta egyre részletezőbben, fotografikusan, hiperrealista hűséggel az adott motívumot, s hozott létre a látható világon túlmutató, a láthatatlan tartományt mintegy mágikus erővel megidéző, olykor igen összetett kompozíciót. A 70-es évektől munkáit új jelentésréteggel gazdagítják a XV-XVI. századi németalföldi, ill. a Quattrocento művészetére, Mantegna kemény, részletező realizmusára való utalások, de inspiráló forrásai között a 20-as évek új tárgyiassága is felfedezhető. Kedvelt műfaja a csendélet, a portré, az összetett képi rend kialakítására alkalmat adó csoportkép. A 70-es 80-as évek fordulójától egyre meghatározóbb jelentőséggel vannak jelen munkásságában a bibliai témák. Jelentős teret kap munkásságában a könyvillusztráció, René Guillot Fehér sörény c. regényének (Hachette, 1978) illusztrálása kapcsán fordult érdeklődése a lóábrázolások felé. A 90-es évek elején nagyobb rajzsorozatot szentelt Liszt Ferenc személyiségének, munkái egy részét a Lyukasóra című folyóirat 1998/7. száma reprodukálta.
Irodalom
ERDÉLY M.: ~ festményei, Művészet, 1966/1.
SZABADI J.: Magic Naturalism, New Hungarian Quarterly, 1966/22.
GENEVRIER, O.: ~ kiállítása Párizsban, Irodalmi Újság, 1968. március 1.
PERNECZKY G.: Tanulmányút a Pávakertbe, Budapest, 1969
SZABÓ Á.: Levél, Vigilia, 1987/9.
Bővebb életrajz
Hatéves korától zongorázni tanult. Bár 1950-től 1954-ig az Erkel Ferenc Zenei Gimnázium növendéke volt, a zenénél ekkor már jobban foglalkoztatta a festészet. A Képzőművészeti Gimnáziumban tanulmányait folytató Lakner Lászlóhoz fűződő szoros barátsága révén közvetve követhette Viski Balás László458 tanításait, akit ily módon első mesterének vall. 1954-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol eleinte Kmetty János, majd öt éven keresztül Bernáth Aurél volt a mestere. „Írások a művészetről
című esszé-kötetének szerepe meghatározó volt az én útválasztásomban is.” 1959-től Gyémánt Lászlóval, Konkoly Gyulával, Lakner Lászlóval és Méhes Lászlóval együtt tagja volt a Csernus Tibor vonzáskörébe tartozó csoportnak, és egy időben anélkül, hogy a szürrealizmus kifejezőeszközeit alkalmazta volna, a szürrealizmus logikáját használta. 1965 előtti munkásságának legjobb összegzése Erdély Miklóstól származik: „Témáinak látszólagos esetlegessége, megkörnyékezhetetlenül nyers színei, vízióinak minden hagyományos hunyorgást mellőző élessége, a festői technika és rajztudás szokatlanul gátlástalan alkalmazása mind arra utal, hogy a stílusa mélyebb, alapvetőbb döntés következménye, mint amit a művészettörténet által számon tartott festészet megkövetelne tőle.” 1960-ban diplomamunkaként még elkészíthette falfestményét, A szarvassá vált fiúk történetét – amelyet Bartók Cantata Profana című művének szövegéből merített – a rákospalotai Czabán Samu téri iskola aulája részére, de helyzete egyre nehezebbé vált.
Miközben a hivatalos műkritika elvetette az absztrakt művészetet, a szocialista realista ábrázolástól eltérő figuratív festészetet sem támogatta, legfeljebb „tűrte”, így társaihoz hasonlóan Szabó Ákos is csak nehezen jutott kiállítási lehetőséghez. Ezek egyike volt az 1964-es székesfehérvári Téli Tárlat, ahol Búcsú című festményével hívta fel magára a figyelmet. (A Búcsú a Magyar Nemzeti Galéria, egy másik jelentős festménye, az 1977-ben készült Ebéd a Szépművészeti Múzeum, míg a Dédike szobája a Galerie Claude Bernard tulajdonába került.) 1965-ben Rákosligeten, a Kultúrházban Tóth Tibor szervezett számára kiállítást, amelyet Erdély Miklós nyitott meg. Amikor 1965-ben meghívást kapott Kazimir Romanovicztól, a Galerie Lambert igazgatójától, Párizsba utazott, és ott végleg letelepedett. A hatvanas évek második felének természethű képei után a hetvenes évektől a régi, németalföldi és itáliai festői hagyományok hatása alatt készült alkotásokat hozott létre. Jean Clairefelfigyelt Szabó és társai munkájára, és 1972-ben Csernus Tibor, Lakner László, Méhes László, Sándorfi István és Szabó Ákos részvételével kiállítást szeretett volna rendezni a Musée d’Art Moderne-ben, hogy bemutassa az általa „Ecole de Budapest”-nek elnevezett magyar iskolát. Mivel azonban a tervet a szóban forgó művészek nem mindegyike fogadta el, a kiállítás végül nem valósult meg. 1972-ben Szabó Milánóban, az Alberto Schubert galériában állított ki, és ugyanebben az évben állami megbízásra mozaikból murális alkotást készített Gradignanban egy iskola számára. 1974-ben a Musée de Céret-ben szerepelt a képzőművészek, muzsikusok, írók és költők részvételével sorra kerülő Regards sur G. E. Clanciercímű rendezvényen. Többször szerepelt a Salon de Mai-n, a Salon des Comparaisons-on és a Salon de Figuration Critique-en is. 1986-ban a budapesti Fimcoop Stúdióban testvérével, Szabó Kinga keramikussal együtt állított ki. Ez volt távozása óta egyetlen Budapesten rendezett tárlata.
A nyolcvanas évektől kezdve festményeinek témáját gyakran meríti a bibliai Új Testamentumból. Szívesen fest portrékat, mert mint egyik levelében írja, „festői érdeklődésem középpontjába kezdettől fogva az Isten képére és hasonlatosságára teremtett emberi arcot állítottam”. Emellett készít tájképeket, csendéleteket, valamint többalakos kompozíciókat is. Festészetének eszköztárához tartozik a gyakori állatábrázolás. Különböző korszakokban készült művei – mint a Jour de fâte (Ünnepnap) 1977-ből, a Le Grand Orchestre – Hommage ã Béla Bartók (A nagy zenekar – Tisztelet Bartók Bélának) 1986-ból, a Portrait imaginaire de Pablo Casals (Pablo Casals képzelt portréja) 1991-ből, vagy a Liszt Ferenchez kapcsolódó rajzsorozataa kilencvenes évek elejéről –zenei kötődéséről tanúskodnak.
A kiváló rajztehetséggel rendelkező Szabó Ákos nevéhez jelentős illusztrátori munka is fűződik. Több nagy kiadó, így a Gallimard, Hachette, Hatier, Robert Laffont, Albin Michel és a Bayard könyveihez készített borítóterveket és illusztrációkat. 1995-ben Párizsból Normandiába költözött. 1999-ben, ismét állami megbízásra, 4 pannója került Carpiquet egyik iskolaépületébe. Szabót több művész is mesterének vallhatja. Közéjük tartoznak gyerekei, Laura, Kristóf, Irina, Pierre és Antonin, akik valamennyien képzőművészek lettek, és felesége, Michêle. Velük együtt több év óta rendszeresen kiállít Ducey-ben, a Chåteau Montgomeryben. Ugyancsak tanítványai közé tartozik a holland származású Daphné Du Barry szobrásznő és a francia Noëlle Bréhier festőnő is. Szabó Ákos 2001-ben a tizenegyedik alkalommal megrendezett lamballe-i Regards sur les arts című kiállítás meghívott díszvendége volt.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1965 • Rákospalota
1967 • Galerie Lambert, Párizs
1969 • Le Ranelagh, Párizs
1972 • G. Alberto Schubert, Milánó
1984 • műteremkiállítás, Párizs
1986 • Fim-Coop Stúdió, Budapest
1988 • Hall Miro, UNESCO, Párizs
1990 • Magyar Intézet, Párizs
1991 • Sala Gaudí, Barcelona
1992 • Galerie Dorothée Chastel, Párizs
1998 • Villers-Bocage [Szabó Kingával, Laura Michele-lel, Irina Christophe-fal].
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1964 • Téli Tárlat, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Dolgozó emberek között, Ernst Múzeum, Budapest
1965 • 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest
1983 • A kibontakozás évei 1960 körül. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
1991 • Galerie Michelle Boulet, Párizs • Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Fonds National d’Art Contemporain, Párizs
Musée d’Art Moderne, Párizs
M. Joseph Dechelette, Roanne
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
