Szabó József

Bővebb életrajz

A földműves családból származó Szabó Józsefet 1947-ben felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1953-ban szerzett diplomát. Szőnyi István, Barcsay Jenő, Bence László és Pap Gyula voltak a mesterei. 1956-ban Párizsba ment, és francia állami ösztöndíjjal az Ecole des Beaux-Arts-on Maurice Brianchon műhelyében tanult tovább. 1958-ban az Exposition des Peintres Hongrois aux Beaux-Arts, a magyar festőnövendékek kiállításának alkalmával első díjat nyert. 1959-től a nizzai Ecole des Beaux-Arts-on folytatta művészi tanulmányait. 1967-ben az Egyesült Államokban járt, ahonnan csalódottan tért vissza. Egyéni kiállításai voltak Milánóban, Genfben, Zürichben és Párizsban, de munkái szerepeltek chicagói, Los Angeles-i és montreali kiállításokon is.

Szabó József visszavonultan dolgozó, magányos festő, aki azonban érzékenyen reagál a körülötte zajló eseményekre. Ez tapasztalható az 1975-ben, a párizsi Galerie Chironban bemutatott festményein is. A szürrealisztikus képek, amelyeknek szinte az egész terét groteszk arcok, képzeletbeli ember-állat figurák sokasága tölti be, egy csalódott, emberségesebb korra vágyó művész belső világát tükrözik.

A nyolcvanas évek elején klasszikus festői hagyományokra támaszkodó szürrealista festményeket komponált, amelyeken eltorzult arcú emberek, rémisztő szörnyek felsorakoztatásával a minden irányból ránk leselkedő veszélyt jelenítette meg. Ezekben az emberi gyarlósággal szembesítő, egyúttal a Paradicsomot a földi létben kereső alkotásaiban Szabó a nyolcvanas években kétféle megközelítést vizsgálva kereste az igazságot: vajon létezik-e égi, létezik-e földi Paradicsom? Elhagyva a sötétebb tónusokat, főként az addig domináló barnát, a nyolcvanas évek végére palettája kivilágosodott, és – egészen az absztrakció határához jutva – a színek és formák tökéletes egyensúlyát őrző kompozíciókat készített. A formák egymásra rakódnak, és míg az egyik alulra kerül, a másik felülemelkedik, vagy egymásba fúródnak és összekapcsolódnak. Legutóbbi munkái közt a szivárvány színeit alkalmazó, mozaikhatású, expresszív képekkel találkozunk, amelyek továbbra is hagyományos festészeti technikával készültek. A kezek, a mozdulatok és a végletekig leegyszerűsített, de mégis kifejező arcok arra engednek következtetni, hogy Szabót továbbra is ugyanazok a problémák foglalkoztatták, mint a korábbi években. Napjainkban viszont „nagyobb a lelkesedés bennem mint azelőtt, hogy újra kezdjem keresésemet az absztrakció és fél-absztrakció területén” .

A képek mellett szobrokat is készít, ezek egyikét, egy festett fémből készül monumentális alkotását a sête-i Médiathêque François Mitterrand épülete előtt állították fel. Szabó József számára a galériák mellett több múzeum is rendezett egyéni kiállítást: 1978-ban Montpellier-ben a Musée Fabre, 1980-ban és 1988-ban Sête-ben a Musée Paul Valéry, 1981-ben Alês-ben a Musée du Colombier, 1982-ben Bourges-ban a Musée du Berry és a Musée d’Evreux.