Tizennyolc éves koráig intézetben nevelkedett. Munka mellett járt fel Budapestre, és érettségizett le. Az Egészségügyi Főiskolát az akkori lengyel–magyar oktatási csereprogram keretében Varsóban végezte el dr. Török János támogatásával. Az egészségügyben két évig dolgozott, majd két évig Forancsics Lilla keramikus mellett fazekasságot tanult. 1984 óta rajzol „komolyan”, azóta jelennek meg meséi is. Közel két évtizedig csak tollrajzokat készít, a ’90-es évek végétől fest olajjal. Stílusteremtő művész, expresszív, stilizált ábrázolásmód jellemzi. Erős belső látás és kifejezőerő, a teremtő fantázia és komponálókészség lendíti fel különösebb előtanulmányok nélkül is a profi képzőművészek szintjére. Az elmúlt években számos könyvet illusztrált (Baudelaire és József Attila versei, Énekek éneke, Tagore: Lámpa az útra stb.). 1988 óta szellemi szabadfoglalkozású. Budapesten él, képzőművészként és illusztrátorként is dolgozik. Meseíróként is jelentős: számos kötete jelent meg, amelyeket saját illusztrációi díszítenek (pl. A tavasztündér mosolya; Pogány tűz; Szia, Frici). Grafikáit gyakran közlik napilapok. 2000-ben Ferenczi Noémi-díjat kapott. Emellett jelentős írói életműve is, amelynek éppúgy része a mesekönyv és a szerelmes verseket tartalmazó lírai válogatás, mint a felnőtteknek szánt elbeszélés, novella és kisregény. Két újabb prózakötete a 2006-os Időtépő és a 2007-ben kiadott Cigánymandala. A kilencvenes évek elejétől rendszeresen jelennek meg rajzai cigány lapokban és más folyóiratokban. 2006 óta az Irodalmi Centrifuga internetes portál állandó szerzője. Számos kiállítása volt országszerte, Budapesten többek között az Art Galériában, a Derkovits Galériában, az Almássy téren, Pataky Művelődési Házban (1992, 1993, 1994), Néprajzi Múzeumban (1992), a Gyöngy Galériában (1997), Fővárosi Művelődési Házban (1998, 1999), a Vörösmarty téren, és a Kossuth Klubban (1989, 2000). 2003-ban a Millenárison tűzzománc munkáit és tollrajzait láthatta a közönség. Alkotásai megtalálhatók a Roma Parlament állandó kiállításán és a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményében, valamint közintézményekben és magángyűjtőknél is.
Ösztönös művész. Festészete a hazai cigányművészet expresszív törekvéseihez kapcsolódik. Képein legtöbbször egy-egy kifejező emberi arcot hoz közel a nézőhöz. Sajátos képi világában ezek az emberi arcok, figurák szimbolikus motívumokkal – pl. szerpent-kígyó formákkal – kombinálódnak.
Díjak/ösztöndíjak
2000 • Ferenczy Noémi-díj.
Irodalom
LAKATOS L.: Bemutatjuk Szécsi Magda grafikust. Élet és Irodalom, 1989. február 24.
SZERÉNYI G.: A szárnyas jövevény - Szécsi Magda rajzai, Népszava, 1998. június 20.
KÉRESZ GY.: Beszélgetés Szécsi Magdával. Magyar Iparművészet, 2000/2.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1991 • Jótékonysági kiállítás az Élet és Irodalom megsegítéséért [Jakobi Annával, Sebestyén J. Andrással], Helyőrségi Klub, Tata
1997 • G Galéria, Szeged
1998 • Tető Galéria, Lágymányos.
1989, 2000 ● Kossuth Klub, Budapest
1992, 1993, 1994 ● Pataky Művelődési Központ, Budapest
1997 ● Gyöngy Galéria, Budapest
1998, 1999 ● Fővárosi Művelődési Ház, Budapest
2003 ● Millenáris, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
Roma Parlament, Budapest (állandó)
1992 ● Néprajzi Múzeum, Budapest
2000 • Roma Képzőművészek Országos Kiállítása, Pataky Művelődési Központ, Budapest
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Magyar Művelődési Intézet, Budapest
Roma Parlament, Budapest.
A cikk lejjebb folytatódik.