Bővebb életrajz
Édesanyja, Kovács Vilma Ferenczi Sándor legközvetlenebb munkatársai közé tartozott. Férje, Dormándi László a Panthéon Kiadó igazgatója volt, akivel 1923-ban Párizsban ismerkedett meg. Szablya-Frischauf Ferencné iskolájában és Berény Róbertnél tanult festeni, akihez baráti kapcsolat is fűzte. 1924-ben együtt vettek részt a Salzburgban rendezett Pszichoanalitikai Kongresszuson, ahol karikatúrákat készítettek a résztvevőkről, és azokat egy albumban meg is jelentették. 1922-ben gyűjteményes kiállítása volt az Ernst Múzeumban. „Tavaly még visszautasította egy nagy aktját a Műcsarnok és most szinte a kiállítás teljes anyaga vevőre talált vasárnap délelőtt, egy két óra alatt, megnyitva SzékelyKovács Olga előtt a hosszú párisi tartózkodás lehetőségét”. – számolt be lelkesen az eseményről a korabeli tudósító. A húszas években portrékat és nagy aktokat készített. Egyik aktjával elnyerte az Erzsébetvárosi Kaszinó díját.
Székely Kovács Olga minden évben két-három hónapot Párizsban töltött, és ilyenkor Csáky Józsefnél szobrászatot tanult. 1926-ban néhány hónapig az Egyesült Államokban tartózkodott, ez alatt az idő alatt a New York-i Anderson Galleryben volt kiállítása, előadást tartott a festészetről a New School for Social Researchben, és számos portréra kapott megrendelést. 1927-ben az Ernst Múzeumban Négy magyar festőnő címmel rendezett tárlaton Feszty Masával, Korb Erzsébettel és Szemere Lenkével állított ki.
Elek Artúr a kritikát sem kerülve, ezt írta képeiről: „A művésznő igen jól festi aktjait, és még ügyesebben arcképeit. Azok közé tartozik, kik előadásukkal külön tudnak hatni. Ecsetforgatásában van valami bravúros, ami a laikusi szemet is megvesztegeti. Színérzék dolgában kevéssé biztos ez a művészet…” A húszas évek végén Londonban, a Gallery Leicesterben állított ki. 1930-ban a párizsi Galerie Charpentier-ban, 1934-ben és 1937 ben a szintén párizsi Galerie Zakban volt egyéni tárlata. Ez utóbbiban állandóan szerepeltek munkái. Kiállításai, főleg portréi és aktjai, mindig nagy sikert arattak. A Gyermek macskával című festményét a Jeu de Paume vette meg, és jelenleg a Musée National d’Art Moderne őrzi, míg a Tuniszi leány a Louvre-ba került. 1935-ben a párizsi, 1946-ban a PEN Klub stockholmi kongresszusán rajzolta meg a résztvevő írók, köztük André Gide, Paul Valery, Henri Barbusse és Andersen Nexö portréját. Könyvborítókat, könyvdíszeket tervezett, és számos könyvet illusztrált, többek között Márai írásait, és Fejtő Ferenc Érzelmes utazás című művét 1937-ben.
1938-ban családjával elhagyta Magyarországot, és Párizsban telepedett le. A háború éveiben kerámiák készítéséből élt, Dormándi László pedig – más neve alatt – Les cahiers d’Ulysse címmel gyerekfolyóiratot indított. Ennek egyik száma Székely-Kovács Olga rajzaival jelent meg. A háború után is több kiállítása volt Párizsban (a Galerie Pont des Arts-ban, a Galerie Durant Ruelben, Lydia Luzanowskyval a Galerie BernheimJeune-ben), és évente az Egyesült Államokban (Este, Alan, Little és Herbert E. Feist Gallery), ahol igen keresettek voltak portréi, és a legfelsőbb társadalmi körökből kapott megrendeléseket. Sokféle technikával, pasztellel, ceruzával, akvarellel, olajjal dolgozott, litográfiákat és szobrokat is készített. Freudról készített mellszobra a háború alatt tönkrement. 1947-ben tizenhat litográfiájával jelent meg Vercors könyve, a Le silence de la mer (A tenger csendje).
A cikk lejjebb folytatódik.