1936-1941 Atelier-iskola, Budapest, tanára: Orbán Dezső. 1941-1944: Dallos Hanna műterme, – őt tartotta igazi mesterének. Emellett egy budapesti faszobrász műhelyben tanult fafaragást. 1978: a Hágai Királyi Képzőművészeti Akadémia díszdoktora; Az Utca Művészete I. Nemzetközi Biennálé nagydíja, Párizs; 1998: életművéért Francia Állami Becsületrendet kapott. A kőfaragásba munkaszolgálatosként tanult bele a várpalotai vár műemléki helyreállítása során. 1946-ban Franciaországba települt, 1972-ben francia állampolgárságot kapott. 1953-ban felállították első monumentális absztrakt szobrát Párizsban. 1955: Fossé-i (FR) templom [Claude Guislain-nal] újjáépítése. 1962: kőszobrász szimpózium, Sankt Margarethen (A). 1966: Valenciennes-i (FR) karmelita kolostor temploma [Claude Guislain-nal]. 1969: Renouvau üdülőfalu, Beg Meil (FR) építése [francia építészekkel]. 1971: kőszobrász szimpózium, Villány. 1977-ben megalapította a Gránittechnika Európai Intézetét. 1983-ban felállították Béke c. szobrát Budapesten. 1988-ban Japánban, az Aji-i gránitfesztiválon Franciaországot képviselte. Ettől kezdve rendszeresen dolgozott Japánban. 1991-ben Kőkert címmel szabadtéri múzeuma nyílt Pécsett, 1993-ban Sekigahara-ban, Japánban. Első franciaországi periódusában – a kőfaragás mellett – szürreális assemblage-okat is készített talált tárgyakból. Ezeket 1955-ben megsemmisítette. Ekkor kapta első építészeti megbízását. Ezt számos hasonló feladat követte, melyek során kikristályosodott a ház, mint lakható szobor koncepciója és a vasvázra fröccsentett beton technológiája. Az építészeti lépték és gondolkodás iránti affinitása monumentális tájszobraiban is megmutatkozott, melyeket előszeretettel komponált szabadtéri szoborkertekbe. Munkáit időtlen jeleknek tekintette, nem kívánt általuk figuratív és nonfiguratív, hagyományos és korszerű művészet dilemmájában állást foglalni. Monumentális szobrait és kisplasztikáit egyaránt a polikrómia és az additív, montázsszerű szerkesztés iránti vonzódás jellemezte. Érmészettel és grafikával is foglalkozott. A 60-as évek második felében a nagy bretagne-i gránitbányákban dolgozott. Eközben fejlesztette ki a 3000 °C fölötti hőmérsékletű „lángfaragás” technikáját. A 80-as évektől egyre több időt töltött Japánban, ahol egyrészt a távol-keleti filozófiák, az ősi japán kultúra – ikonográfiai változásokban is megnyilvánuló – hatása, másrészt a nagyipari technológia lehetőségei befolyásolták művészetét.
Irodalom
SEUPHOR, M.: Le livre de l''''architecture moderne, Laffont, 1958
BLANC, J.-~: Livre de la pierre, Nouvelles images, 1965
JOLY, P.: Une architecture á l''''image du Carmel, Plaisir de France, 1968/5.
REDSTONE, L. G.: Art in architecture, Mc Graw-Hill Book comp., 1968
MATHIEU, M. T.: ~, sculpteur, Recherce et architecture №8., 1971
RAGON, M.: Histoire mondiale de l''''architecture et de l''''urbanisme modernes, Castermann, 1972
JOLY, P.: ~, Budapest, 1977
DEHAYE, P.-JOLY, P.-CABONNE, P.-ÉCHAPASSE, M.-RAGON, M.: ~ á la Monnaie (gyűjt. kat., bev. tan., Ministére de l''''Economie et des Finances, Párizs, 1981)
SINKOVITS P.: Mozgás és stabilitás, PASSUTH K.: ~ szobrászata, Művészet, 1983/10.
VÁRKONYI GY.: ~ kőkertje, Jelenkor, 1991/2.
JOLY, P.: Contribution á l''''histoire de l''''art présent, Ars Librorum, 1993/5.
GÜLCH CS.: Érzelmes útinapló, párizsi lapok, Árgus, 1994
~: Tiltott istenek, Budapest, 1997
GAILLAGUET, S.: Székely, életmű, Budapest 1998
KŐRÖSSI P. J.: Nőkentaur és hímmadár. ~ 1923-2001, Élet és Irodalom, 2001. április 13.
Bővebb életrajz
Még csak néhány hónapos volt, amikor kalandor hajlamú ötvös apjával (aki néhány évvel később a boulogne- i erdőben vetett véget életének) és édesanyjával hosszabb időt Párizsban töltött. Gyerekkorában gyurmát formázott, szappanból figurákat faragott, szobrásznak készült. 1937-ben édesanyjával újra Párizsban járt, és ekkor alkalma nyílt arra, hogy megtekintse az Exposition Internationale-t (Világkiállítás). 1936-tól 1941-ig a Sándor és Végh Gusztáv voltak a mesterei, majd 1941–1944-ig Dallos Hannánál tanult. 1941-ben megnyert egy clevelandi diákrajzpályázatot. A munkaszolgálat alatt a várpalotai Mátyásvár restaurálásán dolgozott, és nagy gyakorlatot szerzett a kőfaragásban. A háború után későbbi feleségével, Harsányi (Székely) Verával propagandaplakátokat (Vár a magyar szakszervezet!, Építs, dolgozz, szervezz!), bélyegeket terveztek, és megnyerték a Kommunista Párt jelvénypályázatát. 1946-ban tanulmányútra indultak, és a francia vízumra várva néhány hónapot Bécsben töltöttek. Ez alatt az idő alatt kiállításrendezésből és plakáttervezésből éltek. Párizsba érkezésük után egy ideig Paul Colinházában húzódtak meg, majd 1950-ben Bures-sur-Yvette-be költöztek.
Székely Péter a helyi sírkőfaragótól sok hasznos technikai fogást sajátított el, és hamarosan gránitot kezdett faragni. 1952-ben Forme Noire (Fekete forma) című terrakotta kútszobrával részt vett a Groupe Espace (Tér-csoport) első párizsi monumentális absztrakt szoborpályázatán, és azzal nemcsak díjat nyert, de műve a rue du Docteur Blanche-on megvalósításra is került.
1953-ban feleségével Marcoussis-ba költözött, és huszonhárom éven keresztül ott dolgozott. 1954-ben Fosséban egy háborúban megrongálódott templom restaurálási terveit készítette el – ez volt első építész-szobrász munkája, amely az építészethez kapcsolódott. 1955-ben, a Galerie Allendyban rendezett első egyéni kiállításához André Breton írt bevezetőt. 1956-tól úgynevezett szoborjeleket faragott. „Az különbözteti meg szoborjeleimet a szimbólumoktól, hogy míg a szimbólumok megértéséhez előzetes megállapodás szükséges, addig a jelek mintegy mágikusan hatnak a szemlélőre.”
1956-ban Sculptures sous le soleil (Szobrok a nap alatt) címmel, az ő szervezésében jött létre az első szabadtéri szoborkiállítás Vaisonla- Romaine-ben, amelyen rajta kívül többek között Arp, Calder, Cardenas és Pán Márta vettek részt. 1957-ben készültek el játszótérre szánt mászószobrai a Párizs környéki Petit- Clamart új lakótelepén, majd az évek során ilyen jellegű alkotásai több más városban, így Meudonban, Vaucressonban, Champagne-sur-Oise-Dise-ben, Verneuil-sur-Seine-ben, Massyban és Niort-ban kerültek elhelyezésre.
1963-ban a valenciennes-i karmelita templom335 (L’Eglise du Carmel de Valenciennes) átépítési tervein kezdett el dolgozni. A templom építése 1966-ban fejeződött be. Ekkor azonban Henry Mouette építésszel közösen már egy másik terv, a Beg Meil-i üdülőfalu létesítése foglalkoztatta, amely 1969-ben meg is valósult. 1966-ban egy tarni bányában kísérletezte ki a gránittömbök faragásának egyedi módszerét, a „lángvágás”-t, ami technikai előnyei mellett azért is fontos volt Székely számára, mert így egyidejűleg alkalmazhatta munkájához a négy alapelemet: az anyagul szolgáló földet (gránitot), a levegőt, a lángszóró tüzét és a hűtésre használt vizet. 1968-ban a mexikói Olimpiai Bizottság meghívására Mexikóvárosban állították fel egyik – ilyen módszerrel készült – monumentális gránitszobrát, a Soleil bipêde-et (Kétlábú Nap). 1975-ben Courcouronne-Evryben betonból elkészítette tizenhét méter magas, sziklamászó szobrát, a Dame du Lac ot (A Tó Asszonya), 1983-ban Budapesten a Nagyvárad téri Paix-t (Béke); 1985-ben Amiens-ben öt darabból álló, kígyót, elefántot, zsiráfot, tevét és madarat ábrázoló szoboregyüttesét, a Les Animaux-t (Állatok), és 1994-ben a vascoeil-i kastély parkjában felállított gránitszobrát, aLe Fondateurt (Alapító).
Ez utóbbi volt százhuszonhetedik monumentális alkotása. 1995-ben a francia elnöki palota, a Palais de l’Elysée kertjében helyezték el Oiseau d’Ombre, ã Ady (Árnyékmadár, Adynak) című szobrát. Időközben kisplasztikákat és kőről nyomott grafikákat is készített, és 1963-ban, Pán Imre ajánlására (akivel még a munkaszolgálatban ismerkedett meg) Denise René kiállította galériájában fehér márványszobrát, az Ange-ot (Angyal). 1970 ben részt vett a XX. Századi magyar származású művészek külföldön című tárlaton, ekkor a Szépművészeti Múzeum több szobrát is megvásárolta. 1972-ben Kolozsvári Zsigmonddal a Műcsarnokban, 1984-ben a párizsi Galerie Laubie-ban volt kiállítása, de bemutatkozott Lyonban, Athénben, Tokióban és Delhiben is. Életének talán legjelentősebb kiállítására 1981-ben, a Monnaie de Paris-ban került sor. 1991-től a párizsi Galerie Odéon foglalkozott munkáival. 1969-ben Etienne Martinnel emlékezetes előadást tartott az UNESCO-ban, az általa különösen nagyra becsült szobrász, Henry Moore halála alkalmából.
1978-ban a holland Királyi Szépművészeti Akadémia díszdoktorává avatták, és ugyanebben az évben elnyerte a párizsi Nemzetközi Szabadtéri Művészet Biennáléjának nagydíját. A nyolcvanas években gyakran látogatott Japánba, aminek következményeként a keleti filozófia és az ősi japán kultúra egyre inkább lekötötte érdeklődését. 1993-ban Pécsett megnyílt múzeumában tizenkét gránit- és kőszobra kapott helyet. 1993-ban a Francia Televízió portréfilmet készített róla.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1950 • Galerie Maxime Old, Párizs
1951 • Galerie Mai, Párizs
1955 • Galerie Colette Allendy, Párizs
1958 • Galerie Marcel Michaud, Lyon
1960 • Galerie Jacques Peron, Párizs
1964 • Galerie Nouvelles Images, La Haye (NL)
1967 • Cloitre Saint Séverin, Párizs
1969 • G. Caleidoscopo, Padova
1971 • Centre Culturel de Toulouse • Egyetem, Mexico City
1972 • Galerie L55, Párizs • Musée Saint Denis, Reims • Műcsarnok, Budapest (gyűjt.)
1973 • Francia Intézet, Theszaloníki, Athén
1974 • Galerie Jacqueline Blanquet, Párizs
1976 • Bibliothèque Nationale, Nanterre (FR)
1977 • Chapelle de la Grande-Rue, Dreux (FR), Vármúzeum, Esztergom
1978 • Egyetem, Kanazawa (JP) • Maison Franco-Japonaise, Tokio • Alliance Française, Delhi (IND) • Francia Intézet, Calcutta • Egyetem, Izmir (TR)
1981 • Musée de la Monnaie, Párizs (gyűjt., kat.)
1983 • Vigadó Galéria, Budapest • Budapest Galéria, Budapest • Fészek Klub, Budapest
1984 • Galerie Gérard Laubie, Párizs
1987 • Maison de France, Santo-Domingo
1988 • Nemzetközi Gránitfesztivál, Aji (JP)
1990 • Magyar Intézet, Párizs
1991 • Saint Charles kórház, Rosny sur Seine (FR) • Művészetek Háza, Pécs
1992 • Országos Széchényi Könyvtár, Budapest • Francia Intézet, Pozsony
1993 • Galerie de l’Odéon, Párizs • Művészeti Múzeum, Taipei
1994 • Château de Vascoeuil (FR) • Musée de la Monnaie, Párizs
1996 • Marcoussis (FR) • Komatsu (JP) • Francia Intézet, Budapest.
1997 • Musée de la Tour, Saint-Amand-les-Eaux (FR)
1998 • Frac Orleans (FR).
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1949-1997 között 268 kollektív tárlaton vett részt Európa, Afrika, Ázsia és Észak-Amerika különböző városaiban.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Centre Georges Pompidou, Párizs
Fundacao Colouste Gulbenkian, Lisszabon
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Musée des sculptures en granit, Perros-Guirec (FR)
Művészeti Múzeum, Taipei (Taiwan)
Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
Szépművészeti Múzeum, Budapest
Yabashi Institut, Sekigahara (JP).