1930-35: Műegyetem; 1935-37: bécsi Technische Hochschule. 1955: Ybl-díj; 1963: Kossuth-díj. 1939-től önálló tervező. 1948-tól az IPARTERV, ill. jogelődei egyik megszervezője, 1949-71 között az IPARTERV főmérnöke. 1954-56: a Magyar Építőművészek Szövetsége főtitkára, 1970-72: elnöke. Éveken át a Magyar Építőművészek Szövetsége Mesteriskola vezetője. 1971-78: a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Korai munkái közül kiemelkedik a Janáky Istvánnal közösen tervezett Ipari Anyaghivatal Fő u.-i épülete (1942), ma irodaház. 1947-ben az eredeti tervezők tetőelemet építettek rá és oldalszárnyait meghosszabbították. A II. világháború után ~ tervei alapján épült újjá Budapesten a József Telefonközpont (1948). Lauber Lászlóval közösen több jelentős középületet (HM, 1949-50), oktatási és kutató intézetet (Agrártudományi Egyetem, Ménesi út 130.; Vas- és Fémip. Kutató Intézet, Fehérvári út 130., 1949-50) tervezett. Az 50-es évek elején Lauberral együtt részt vett Sztálinváros (ma Dunaújváros) építésében és a metró Baross téri állomása tervpályázatán, ahol I. díjat nyertek (nem valósult meg). 1962-ben ~ Arnóth Lajossal tervezte a Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyárat (Hunyadi J. út 2.). A hazai ipari építészet meghatározó szaktekintélye volt. Szakirodalmi munkássága is jelentős.
Irodalom
MÁLNAI L.: Négy új rendelőintézet, Új Építészet, 1949
BAJNAY L.: ~ hetven éves, Magyar Építőművészet, 1983/5.
FERKAI A.: Buda építészete a két világháború között, Budapest, 1995
HAJDÚ V.-PRAKFALVI E.: Építészet és tervezés Magyarországon 1945-59 (kat., Magyar Építészeti Múzeum, 1996)
PRAKFALVI E.: Szocreál, Budapest, 1999.