1947-49: újvidéki Tanárképző Főiskola képzőművészeti szakán végzett. 1948-62: a szabadkai magyar tannyelvű Tanítóképző tanára; 1962-69: a Stil G. alapítója és vezetője, a Szabadkai Képzőművészeti Találkozó külső munkatársa, 1969-83: igazgatója. 1964-től a Szerbiai Képzőművészek Egyesületének, a Jugoszláv Képzőművészek Egyesületének tagja, 1978-82: a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének elnöke, a Jugoszláv Képzőművészek Egyesületének elnökségi tagja, 1982-92: a szabadkai egyesület titkára. 1970: Forum Képzőművészeti Díj; 1976: a Topolyai Művésztelep Dévics Imre-díja; 1977: Szabadka város Októberi Díja. A Szabadkai Képzőművészeti Találkozó épületét – Raichle J. Ferenc építész palotáját – műemlékké nyilvánította (1970). A Képzőművészeti Találkozóban ~ igazgatása idején mintegy ötven kiállítást rendezett; rendkívül jó kapcsolatokat épített ki jugoszláv, magyarországi és más külföldi szervezetekkel, intézményekkel. Részt vett szinte valamennyi vajdasági művésztelep (1955-től a topolyai, 1957-től a zentai, 1961-től az écskai, 1967-től az óbecsei) munkájában, nemcsak alkotóként, hanem szervezőként is: művészi pályája a művésztelepek tevékenységével együtt alakult. B. Szabó György tanítványaként, annak hatása még a rajz fontosságának hangsúlyozásában nyilvánult meg: ő volt az első vajdasági művész, aki a hangsúlyt kizárólag a rajzra fektette; tőle tanulta meg ~ a vonalszerkezet törvényszerűségeit, a szerkezet fontosságát, ami festészetét is meghatározta. Művészi pályája rajzokkal (pl. Pacséri völgy, 1950; Párizsi vázlat, 1957; Marokszedők, 1958; Tiszaparti füzek, 1959), realista festményekkel indult, majd kubista elemek jelentek meg portréin és tájképein. Festészetének korai szakaszára a geometrizmus jellemző. Állandó témája a Pannon-síkság, a bácskai táj: festészete egyszerre jel- és tájfestészet. Évszakokhoz való kötődése is megfigyelhető: tavaszi, nyári, őszi és téli tájakat fest (pl. Őszi pillanat, 1970; Bácskai tél, 1970; Őszi zsongás, 1973; Kora tavasz, 1974), stilizált fákkal, növényekkel – fontos ismétlődő motívuma a napraforgó (Napraforgók alkonya, 1958; Jégverte napraforgók, 1964; Téli táj napraforgókkal, 1966) -, állatokkal és egyebekkel. Művészete egzisztenciális, inkább elvont, az absztrakt expresszionizmushoz áll közel. A táj nála a sorsközösség kifejezője. A 60-as évek végén, a 70-es évek elején művészetében fordulat következett be: tájképei sejtelmesekké váltak, s nagyméretű képein népi-szürrealisztikus vonások jelentek meg. Ekkor készült alkotásaira a tájhoz kötöttség és a vizionáriusság kettőssége jellemző. Művészi pályáját színek szerint is korszakolhatjuk: a hideg színek – a fehér, kék és a barna, zöld, zöldeskék korszakára. Volt egy időszak, amikor képein a tájat vonalas konstrukcióra bontotta le, és elhagyta a színeket. Az olajon, akvarellen, temperán kívül egyik kedvelt technikája az akril.
Irodalom
LÉVAY E.: Művész a művésztelepen, 7 Nap, 1960. május 8.
TRIPOLSZKY G.: Elmondják a festők, Magyar Szó, 1960. augusztus 18.
U. J.: A táj szerelmese, ~ első önálló kiállítása Szuboticán, Magyar Szó, 1962. április 17.
TRIFUNOVIC, L.-SABO DJ.: Skice i crteži: predgovor kataloga samostalne izložbe. Umetnička kolonija B. Topola, 1962
DOROSKI, N.: Godinu dana subotickog "Stila", Politika, Belgrád, 1963. december 7.
ÁCS J.: A továbbélés szimbóluma, Üzenet, 1971/1.
ŠARČEVIĆ, G.: ~, slike i crteži (kat., Subotica, 1977)
DURANCI B.: ~ festészetének 25 éve, Híd, 1977/4.
LÁNCZ S.: Tájhoz kötöttség és vizionáriusság, ~ festészetéről, Üzenet, 1977/ 11.
JOVIĆ, DJ.: ~ (kat., Zrenjanin, 1977)
TOLNAI O.: ~ festészetének eljegecesedése, in.: A meztelen bohóc, Újvidék, 1992
GAJDOS T.: Szabadka képzőművészete. Történeti áttekintés a kezdetektől 1973-ig, Szabadka, 1995
IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Kortárs magyar zománcművészet, Kecskeméti Képtár, 1998.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1959, 1970, 1976, 1983, 1988, 1991 • Topolya
1962, 1969, 1971, 1977, 1984, 1988, 1990, 1991, 1992 • Szabadka
1962, 1977 • Zenta
1963, 1970, 1976, 1977, 1979 • Écska – Nagybecskerek
1963, 1976 • Zombor
1969 • Szeged
1971, 1977, 1986 • Pacsér
1976, 1977 • Eszék
1976, 1978, 1979, 1980, 1987, 1988 • Grožnjan
1977, 1980 • Újvidék
1977, 1985 • Magyarkanizsa
1977 • Hódmezővásárhely
1977, 1990, 1992-95 • Pécs
1980 • Temerin
1978 • Opole (PL)
1984 • Kishegyes
1985 • Niš
1989-98 • Kecskeméti alkotóházi kiállítások
1990 • Kiskunhalas • Baja
1990, 1994 • Kecskemét
1991 • Ada.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1950-2001 • Szabadkai képzőművészek kiállításai, Szabadka
1957-87 • a Zentai Művésztelep kiállításai
1955-98 • a Topolyai Művésztelep téli és nyári kiállításai
1962-89 • az Écskai Művésztelep kiállításai
1965-79 • az Óbecsei Művésztelep kiállításai
1968, 1975, 1978 • Borkovac Művésztelep kiállításai, Ruma (YU)
1969-82, 1987-90 • Grožnjan
1983-87, 1990 • a 9+1 képzőművészeti csoport kiállításai
1971-74, 1981-82 • Eszék-Zombor-Szabadka találkozók kiállításai
1964-66, 1968-70, 1973, 1977, 1980, 1985 • a Szerbiai Képzőművészek Egyesületének csoportkiállításai, Belgrád
1959-63, 1967-69, 1972, 1975, 1977-81, 1984-87 • a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének kiállításai
1966-68, 1970, 1971, 1973, 1977, 1980 • Októberi Szalon, Belgrád • A Vajdasági Képzőművészek Egyesületének és a Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesületének kiállítása, Szabadka
1987-93 • Nemzetközi Zománcművészeti Szimpózium kiállításai, Kecskemét
1989 • Jugoszláv Rajztriennálé, Zombor
1998 • Kortárs magyar zománcművészet, Kecskeméti Képtár
2000 • Mai magyar képző- és iparművészek a Vajdaságban, Képzőművészeti Találkozó, Szabadka
2001 • A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság IV. tematikus vándorkiállítása (Zenta, Újvidék, Óbecse, Topolya, Szabadka) • G. Lazar Vozarevič, Sremska Mitrovica • Kortárs magyar zománcművészet, 1960-95, Millenniumi Szalon.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Óbecsei Múzeum Képtára • Szabadkai Múzeum Képtára • Zentai Múzeum Képtára • Topolyai Art Galéria, • vajdasági művésztelepek gyűjteményei.
