Magas technikai színvonalon művelt ötvösművészetébe az 1740–50-es évektől a hazai ötvösségben új elemet iktatott, a „tűzben pikturált”, égetett színes zománcképeket. Főként templomi felszerelési tárgyakat készített. Zománcképecskékkel, domborított díszekkel és sok drágakővel ékesítette egyházi ötvösműveit, a Lőcse égését ábrázoló zománcképekkel díszített kelyhét (1751, lőcsei templom) vagy azt az aranyozott ezüst monstranciát, amelynek festett zománcképei a passió jeleneteit mutatják (egykor a gödöllői kastély kápolnájában, jelenleg a gödöllői plébániatemplomban). 1754-ben a kisszebeni templomnak készített kelyhet, cibóriumot és feszületet. 1763-ból való rokokó kelyhe a hozzátartozó paténával (Magyar Nemzeti Múzeum). 1770-ben készült úrmutatóját a kassai dóm kincstára őrzi. 1781-es kelyhe a budaörsi római katolikus plébánián található. Egyetlen ismert világi munkája egy huszonkilenc zománcos képecskével és vésett címerekkel díszített ékszertartó ládika, egykor a szepességi Csákyak tulajdonában.
A cikk lejjebb folytatódik.