1922-1926: Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Kar. Első költeményeit Az élet Tavaszán című kötetben 15 éves korában jelentette meg, amelybe a Nyugat kínálta impresszionisztikus versmintákat asszimilálta. Csakhamar az avantgárd irodalom: a futurizmus és a dada, valamint Kassák Lajos költészetének hatása alá került. Megteremtette a vizuális vers egyik formáját, a síkverset, vagy képverset, amelynek nyomán később az avantgárd művészeti ágak közötti átjárást feltételező, sajátos nyitott rendszert, a dimenzionizmust hozta létre. 1924-től a szegedi Magyar Írás folyóirat körében dolgozott, Erdélyi Józseffel került szoros szakmai kapcsolatba. 1928-ban megjelent a Papírember című kötete, amelyben a látvány, a képi tipográfia ugyanolyan fontossággal bírt, mint a szó. Az avantgárd képzőművészeti törekvéseihez hasonlóan a képversek elszakadnak a valóságtól, s maguk válnak a valóságnak egy új dimenziójává, úgy, hogy a modern embernek a folyton fejlődő civilizációban megváltozott helyzetét, bonyolult származási, vallási, filozófiai, természettudományos viszonylatait próbálják értelmezni pl.: Önarckép c. képvers. A társadalomtudományok rendszerábráihoz hasonló megjelenésű művek a nagyvárosi ember szociológiai viszonyait, a kapitalizmus ellentmondásait is megjelenítik: pl.: a Budapest c. képversében. Hazai elszigetelődése miatt 1930-ban Párizsba utazott emigrációs tervekkel. Itthon fotóművészettel is foglalkozott, amelyből francia földön eltartotta magát. Groszmann Sándor, Csáky József baráti körébe tartozott, de magyar barátai nem enyhítették egzisztenciális gondjait. Párizsba már kész tervekkel érkező ~ törekvéseinek végpontja a Dimenzionista Manifesztum, amelyben kifejtette a képzőművészetek és az irodalom határait elmosó nézeteit. A Manifeste Dimensioniste c. kiáltványt kinyomtatták és 26 művész csatlakozott hozzá, többek között H. Arp, R. Delaunay, V. Kandinszkij, Moholy-Nagy L., B. Nicholson, F. Picabia. Későbbi terveit, az N+1 folyóirat megjelenését és kiállítások, dimenzionista albumok sorozatát már nem tudta megvalósítani. Betegsége miatt hazautazni kényszerült. A buddhizmus és a jóga kisegítette a mélypontról, majd a magyar gyermekköltészet élvonalába került. Gyermekversei is inkább az abszurd, a szürreális világ felé mutatnak és nyelvi ritmusuk a művek zeneiségét hangsúlyozzák. Érdeklődése egyre inkább a kozmosz, az űrkutatás vívmányai felé fordult és Kozmogrammjaiban ennek a vonzódásnak ad hangot. Élete végén főképp gyermekverseket publikált.
Irodalom
PAPP T.: A szavak hatásfoka, Magyar Műhely, 1969/35.
ILLYÉS GY.: Papírember, ~ versei, in: Iránytűvel I., Budapest, 1975
LENGYEL B.: Utak az avantgardból, Élet és Irodalom, 1975/30.
ACZÉL G.: ~, Budapest, 1981
FORGÁCS É.: Le a széplelkek macskazenéjével. A dada a magyar művészet perifériáján 1915-1930, in: FORGÁCS É.: Az ellopott pillanat, Budapest, 1994.