Osztrák jezsuita építész és festő. A jezsuita rendbe 1695-ben lépett be mint laikus testvér. Andrea Pozzo bécsi tanítványaként és követőjeként a késő barokk illuzionisztikus falfestészet és épületszobrászat jelentős terjesztője Közép-Európában. Pozzóval a bécsi Liechtenstein nyáripalota belső díszítésén dolgozott együtt (1705), majd részt vett a bécsi Szent Anna-templom átépítésében (1709–10), és befejezte a prágai Clementinum refektóriumának mestere által megkezdett belső dekorációját (1710). 1711-ben elkészítette I. József castrum dolorisát a bécsi jezsuita templomban. Magyarországi működése 1711 és 1719 közé tehető. Életművének kiemelkedő alkotása a trencsényi egykori jezsuita templom főoltára és mennyezetképei (1712–15). Az itáliai színházi díszletek álarchitektúráját elsőként Pozzo ültette át az egyházi épületbelsőkbe. Az ő művei, elsősorban a római San Ignazio és a bécsi jezsuita templom falképei szolgáltak előképül ~ számára is. A leégett trencsényi templombelsőt márványstukkóval borította be, új oltárokat tervezett és falképeket festett. A főoltárkép Xavéri Szent Ferenc csodáját ábrázolja, a mennyezeten Xavéri Szent Ferenc prédikációja és apoteózisa, valamint Loyolai Szent Ignác megdicsőülése látható. A hatásos látszatkeltés jegyében megalkotott falképeken a narratív jeleneteket keretelő festett perspektivikus építészeti részletek egybeolvadnak a valóságos architektúrával. Pozzo hatását mutatja a templomhajó középső boltszakaszára festett, rövidülő álkupola is. A „Jézus-társasági Apellés”-nek nevezett festő trencsényi műve a barokk illuzionisztikus falképfestészet egyik legfontosabb magyarországi emléke, ezt az itáliai eredetű hagyományt képviseli és fejleszti tovább majd néhány évtizeddel később A. Galli Bibiena. ~ 1713-ban oltárképeket festett a selmecbányai jezsuita templom számára, 1716–18 között Egerben részt vett a középkori Szent Mihály-templom székesegyházzá alakításában. 1720-ban Rómába utazott, 1721–22-ben elkészítette a goriziai jezsuita templom dekorációját (elpusztult). Életének hátralevő részében a boroszlói hercegérsek építészeti tanácsosaként működött, az ő tervei szerint épült fel a Szentháromságról elnevezett kórház, továbbá nevéhez köthető a boroszlói és a neissei jezsuita templom kialakítása.
Garas K.: Magyarországi festészet a XVIII. században, II., Budapest, 1955. 9–10. • Voit P.: A barokk Magyarországon, Budapest, 1970. 28–30. • Dziurla, H.: Christophorus Tausch uczeń Andrei Pozza, Wrocław, 1991.
A cikk lejjebb folytatódik.