1952-től fényképezett komolyan. A Budapesti Fotóklub tagja; 1957-ben titkára; 1960-ban főtitkára; 1976-87 között elnöke. 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagja; 1957-60 között hivatásos szervezőtitkára, feladata a fotóklubok hálózatának kialakítása volt; 1962-86-ban az elnökség tagja. 1967-től a Magyar Fotóművészek Szövetsége képviselője a nemzetközi szövetségben (FIAP); 1984: Pécsi József-díj. 1961-67: az IBUSZ Sajtó- és Propagandaosztályának fotósa; idegenforgalmi kiadványokban, naptárakban, albumokban jelentek meg képei; 1967-71 között a FŐFOTÓ reklámfényképésze, 1971-ben szabadfoglalkozású fotográfus. Város- és tájképei, reklámfotói, csendéletei elsősorban képeslapok, prospektusok, naptárak, poszterek, plakátok formájában váltak ismertté. Rendszeresen részt vett a Művészeti Alap, a Magyar Hirdető, a Hungaroton, a Generalart és a Hungexpo zsűrijeiben. Az 50-es évektől rendszeresen szerepelt hazai és nemzetközi kiállításokon, több díjat is nyert.
Irodalom
BASS T.: A MADOME tárlatáról, Fotó, 1957/8.
[-INT]: Hű, ezt meg kell nézni! Fotó, 1985/5.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1995 • Duna Galéria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1957 • MADOME kiállítása, Budapest
1987 • Magyar Fotográfia ’87, Műcsarnok, Budapest.
