1968-1971: Eötvös Loránd Tudományegyetem JTK, mestere: Tamkó Sirató Károly. Az Experimental Art Publisher alternatív művészeti kiadó társalapítója, a 90-es évek elejétől a LAZA LAPOK művészeti-közérzeti lap kiadója. Sőrés Zsolttal és Kovács Zsolttal a „tales co.” („mesék stb.”) szabadimprovizációs formáció létrehozója. Több mint harminc művészeti akciót és húsz performanszot készített. Több mint 200 hazai és nemzetközi kiállításon vett részt. Interdiszciplináris gondolkodó. Az önreflexió, az egzisztencializmus filozófiája foglalkoztatja. A végletek, a szélsőségek vonzzák, így hamar megszabadult a versírás tartalmi-formai kereteitől, kötöttségeitől, és fiatalon dadaista verseket írt, majd – miután megismerkedett Tamkó Siratóval – dimenzionista költőnek deklarálta magát, a vonalból való kilépés, az n+1 dimenzió lehetőségeit feszegetve. Analitikus szemléletmód jellemzi. 1968-tól kezdve igen sok műfajban tevékenykedik. Bár elsősorban költő, alkotótevékenysége nem választható el a vizualitástól, a nyomdától, a kiadástól, a képzőművészettől, a hangköltészettől, de a zörej-zenétől sem. Rendszeresen részt vesz kiállításokon. Performanszok, akciók, videók, kísérleti filmek létrehozója. Képzőművészeti tevékenysége leginkább a mail-art és a fluxus irányzataival rokon. Érdeklődését az irodalom, strukturalizmus és a szemiotika kapcsolata határozza meg. Konceptuális, filozofikus alkat, ami azonban tetteiben és gesztusaiban nyilvánul meg. A Balatonboglári kápolnatárlatok látogatója, résztvevője (eleinte pl. Maurer Dórával együtt állított ki). A 70-es években kiadott korai dimenzionista köteteiben (leginkább Kassák és Majakovszkij hatására) az irracionális, szürrealisztikus szókapcsolatok dominálnak, amit azonban hamarosan felvált a dada, az akcionista hangvétel. Ezt követően egyre közelebb került a multimediális művészetekhez. A 70-es évek közepén az alkotás problematikája számára egyre inkább nyelvi kérdés. A 80-as években művészettel kapcsolatos szlogeneket, jelvényeket, a képregényekből önállósított szófelhőcskéket, öntapadós matricákat készít, ún. „Tóth-cédulákat”, szitanyomással, gyakran a mail-art műfajában, amelyek konceptualista gondolkodásmódjáról tanúskodnak: „Kérlek, feledd el a legjobb művészeti ötletemet!”; „A légynek sem ART„; „Légy óvatos, lehet, hogy ez egy műalkotás”; „Segítség, művész vagyok!”. A 90-es évektől annak ellenére, hogy több művésztársával mint társszerzővel együtt hozta létre a Laza Lapok c., exkluzív assembling-folyóiratát, a folyóirat-kiadvány egyben saját önálló, koncept (fluxus) műalkotása is. Emellett fesztiválokat és klubokat is szervez (Tudósklub, Bercsényi Kollégium). A kiállítás és az akció „műfaját”, megjelenési formáját egyesítve „kiállításakciókat” csinál: Babastb (Bartók 32 Galéria); Ehető jövő (Liget Galéria).
Irodalom
RÓZSA T. E.: Kortárs mûvészet..., Látóhatár, 1977/2.
TAKÁCS J.: Internacionális tevékenység a fotóművészetben, Művészet, 1978/3.
BEKE L.: Műfajok és médiumok, Művészet, 1979/10.
BERECZKY L.: Évtizedes léptekkel..., Művészet, 1980/10.
SZOMBATHY B.: Az önmegvalósítás poétikai átváltásai - Visszatekintés ~ munkásságának két évtizedére, Tiszatáj, 1989/5.
SŐRÉS ZS.: Ehetetlen jövő babáknak, Élet és Irodalom, 1995. április 21.
BORDÁCS A.: Mit üzen a baba?, Új Művészet, 1995/7-8.
SŐRÉS ZS.: Babastb (leporelló, Bartók 32 Galéria, 1995).
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
Óbudai Pincegaléria, Budapest
1993 • Tálcaképek, Liget Galéria, Budapest
1995 • Babastb, Bartók 32 Galéria, Budapest (leporelló) • Ehető jövő, Liget Galéria, Budapest
1996 • Óbudai Pincegaléria, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1973 • Első experimentális költészeti kiállítás Magyarországon, Balatonboglár (rendező)
1974 • International Cultureel Centrum, Antwerpen
1990 • SZETA-kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1987 • Kép-vers/Vers-kép, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.
