Mielőtt Magyarországot elhagyta, egy szövetkezetben dolgozott textiltervezőként. 1956-ban a franciaországi Mulhouseba került, ahol egy textilgyárban kapott mintatervezői munkát. 1959-ben felvették a párizsi Iparművészeti Főiskola második évfolyamára. A megélhetést a barátjával közösen alapított önálló textilműhely biztosította, ahol textiltervek százait, selyemkendők ezreit készítették nagy divatházak (Lancel, Elisabeth Arden) számára. A tervezői munka mellett festett is, és képeivel rendszeresen szerepelt csoportos kiállításokon, de a festészetnek teljesen csak nyugdíjba vonulása után szentelhette magát. Egy bretagne-i kisvárosba, Douarnenezbe költözött, ahol újra rátalált a Duna-parti gyerekkor élményeire, a víz, a halászhajók, az apró házak látványára, és képein elsősorban ezt a világot festette. Erős, kontrasztos színeket használt, naiv stílusban festett, ami azonban nem a képzetlenségből fakadt, hanem abból, hogy munkáiban személyiségének egyszerűsége és tisztasága tükröződött. Képeivel sikert aratott, kezdett ismertté válni. Egy floridai kiállítására utazott volna, amikor a Douarnenezből Párizs felé tartó vonaton végzetes szívroham érte. A halála után megalakult „Tóth János emléktársaság” évről évre rendez műveiből kiállítást. 2000 szeptemberében Douarnenezben utcát neveztek el róla.
Bővebb életrajz
Édesapja Dunavecsén volt hentes és mészáros. Budapesten, a Wesselényi utcai kereskedelmi iskolában tanult. Mielőtt Magyarországot elhagyta volna, textiltervezőként dolgozott egy szövetkezetben. 1956-ban a franciaországi Mulhouse-ba került, ahol egy textilgyárban kapott mintatervezői munkát. 1959-ben felvették a párizsi Ecole Supérieure des Arts Décoratifs második évfolyamára. A megélhetést a barátjával, Adolph-André Fogarasival közösen alapított önálló textilműhely biztosította, ahol textiltervek százait, selyemkendők ezreit készítették nagy divatházak (Lancel, Elisabeth Arden) számára. A tervezői munka mellett festett is, és képeivel rendszeresen szerepelt csoportos kiállításokon, de a festészetnek igazán csak nyugdíjba vonulása után szentelhette magát. 1961-ben, a Galerie Raymond Duncanban mutatkozott be először, majd 1962 és 1971 között állandó kiállítója volt a Galerie du Siêcle-nek. Rendszeres résztvevője volt az olyan párizsi szalonoknak, mint a Salon d’Automne, a Salon des Artistes Contemporains vagy a Salon des Artistes Français.
1989-ben egy bretagne-i kisvárosba, Douarnenez-be költözött, ahol újra rátalált a Dunaparti gyerekkor élményeire, a víz, a halászhajók, az apró házak látványára, és festményein leginkább ezt a világot örökítette meg. Több gouache-sal készült munkája tanúskodik arról, hogy az évente Olaszországba látogató művészt főképpen Szicília tájai ragadták meg. Erős, kontrasztos színeket használva, naiv stílusban festett – munkáinak stílusában személyiségének egyszerűsége és tisztasága tükröződik. Míg festményei gyakran egy-egy motívum – ház, hajó, hal – ismétlődéséből épülnek fel, addig rajzain a hátteret töltötte ki, hol breton textilmintából vett motívumok, hol matrózcsomók sokaságával.
Életének utolsó évtizedében sikert aratott képeivel, kezdett ismertté válni, és egy floridai galériába is meghívást kapott. Erre a kiállítására utazott volna, amikor a Douarnenez-ből Párizs felé tartó vonaton végzetes szívroham érte. A halála után megalakult Association „Les Amis de Jean Toth” (Tóth János barátai társaság) évről évre rendez műveiből kiállítást Franciaország különböző városaiban, és Magyarországon is. 1999-ben a dunavecsei Vikár Béla Művelődési Házban, 2000-ben Budapesten, az Operaház Vörös Szalonjában mutatták be alkotásait. 2000 szeptemberében Douarnenez-ben utcát neveztek el róla. Az emléktársaság 2004-ben létrehozta az évente kiosztásra kerülő Tóth János-díjat, amelyet egy helyi bizottság döntése alapján, Tóth János szülővárosa, Dunavecse két iskolájának egy-egy tehetséges diákja kaphat meg.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1961 • Galerie Raymond Duncan, Párizs
1962-1971 • Galerie du Siècle (divatrajzok)
1963 • Galerie de la Tour, Troyes
1984 • Galerie du Cherchemidi, Párizs
1986 • Galerie R. V. A., Deauville
1991 • Galerie Sainte Catherine, Quimper • Hôtel de Ville, Douarnenez
1992 • G. Raub
1993, 1995 • Hôtel de Ville, Landivislau
1995 • Chateau de Pont l’Abbé
1996 • Maison du Patrimoine, Lampaul-Guimillau
1997 • Hôtel de Ville, Pont l’Abbé
1998 • Salles des Halles, Douarnenez (gyűjt.)
1999 • Vikár B. Művelődési Ház, Dunavecse • Hôtel de Ville, Douarnenez
2000 • Magyar Állami Operaház • Jean Toth, dessinateur et peintre, Brest.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1965 • Exposition Marjolaine, Montreus (CH)
1983, 1984, 1986 • Salon d’Automne, Párizs
1984 • Artistes contemporains, Párizs
1986-90 • évente Salon des Artistes Français, Grand Palais, Párizs
1992 • Marché de l’Art, Loctudy
1994 • 26. Grand Prix de la Peinture.
