1930-1935: Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Vaszary János, Réti István, Kandó László. A tokaji művésztelep és a bajai festők csoportjának törzstagja, az Alföldi Tárlatok rendszeres résztvevője, a hajósi alkotótábor egyik alapítója. 1973: Nagy István-díj; 1974: Magyar Népköztársaság Munka Érdemrend ezüst fokozata; 1976: Magyar Népköztársaság érdemes művésze; 1990: Posztumusz Kossuth-díj. Tanulmányutak: 1967: Csehszlovákia, a pozsonyi „Naivok” kiállítása alkalmából; 1975: Kanári-szigetek; 1977: Cagnes-sur-Mer [Nemzetközi Festészeti Fesztivál]. Gyermekéveit Miskén töltötte. Tanulmányai befejezése után ide költözött vissza. Hivatásában elszigetelten, magányosan, 1945-1958 között mezőgazdasági munkából, szobafestésből élt, s noha a festészettel nem hagyott fel, munkáit – 1941-es kiállításán kívül -1964-ig nem mutatta be. Három évtizednyi ismeretlenséget követően ekkor ismerték el művészetét. 1974-től a Bács-Kiskun megyei tanács szerződést kötött életművére. Festészete a falu jegyében fogant, a természetben találta meg valódi otthonát: a falusi ember gondolkodás- és érzésvilágát ötvözte képzeletének élménytárával, a művész tudatosságával, a modern művészet eszközeivel. Iskolákhoz nem köthető piktúrája mellőzte a mesterség érvényben lévő szabályait, a naiv festők teljességigényű kozmikus világképével, természetlátásával, a primitív művészettel mutat rokonságot. Ösztönös alkotó, aki a mű küldetésére figyel; a részletező, naturális valóságábrázolástól, stilizálástól a formák egyszerűsödésén át az absztrahálásig vezetett művészete. Festészeti eszménye a teljességet magába foglaló kerekded forma, az ösztönös és erkölcsi töltetű festészet. Az 1930-1945 közötti időszakot az allegorikus megjelenítés hatja át. Főiskolásként kubisztikus kísérleteiben a formák benső rendje szerint jelzi geometrikus felosztottságukat. Rajzos, dekoratív, kalligrafikus formaképzésű munkáin a kígyózó vonaldiagrammok, az aranysárga színek dominálnak. Korai munkáit Kalocsa környéki folklorisztikus ornamensek, a szürreális fantázia- és álomvilág stilizált formakultúrája, szecessziós vonalvezetése jellemzi. Elbeszélő festészetének témái a falu életéből, a mindennapi tevékenység köréből erednek: falusi-paraszti környezet, naiv mesevilág, az ellentétek egysége, jó és rossz küzdelme, az élet körforgása. Az emberi test esetleges részletformáit fokozatosan elhagyja egy egyetemesebb formarend érdekében. 1945-ben szovjet katonát is festett. A többször átdolgozott Lenin-portréja – egyik legátszellemültebb, enigmatikus munkája – végül A bölcs / Filozófus (1977) címet kapta. Az életművét végigkísérő mágikus, metafizikus tartalmú képfeliratok, „mondatszalagok” már ekkor feltűnnek képein (Költözködés, 1938; Boldogasszony, 1939; A jó kovács, 1942). Az 1958-ig terjedő időszakban formái szorosabban kötődnek a valóság látványelemeihez; a spontán meseszerűség szürrealista megjelenítése helyett a színekkel formázott figurák, az életképi elemek kerülnek előtérbe, amelyek megformálásában a típusalkotás vezeti. Expresszív realista, plasztikus és derűs képein a sorsot, az emberi életet stilizálja: palántázó ember, mezei jelenetek, ismétlődő mozdulatok (Kecskenyáj, Halászfiú, Káposztaszedők, Szemnézők, Vályogvetők, Cséplésnél) jelennek meg. Gyakori motívuma a jó pásztor báránnyal. A formák tömören idomulnak egymáshoz, dinamikus ritmustömböket alkotnak (Harmonikás, 1949; Palántázók, 1952). Színskálájának alaphangja ekkoriban a kék. Az 50-es években bontakozik ki portréfestészete expresszív lélekrajzai folytatásaként (Ifjúkori önarckép, 1934-35). A szabályostól eltérő esetlegesebb, torzabb fejformákon a jelképi mozzanatok felerősödnek, egyetemes meghatározást nyújtanak az emberről (Ősöm, 1950). Expresszív realista fejsorozata érett stílusának előkészítője. Alakjai többnyire groteszkek, sérült szeműek, madárfejűek, a falu hiedelemvilágát, babonáit, ősi félelmeit idézik. Ironikus emberfelfogását jelzi, hogy gyakran maga is benne van a képben: összetört testének-arcának – a gümőkór egyik szemét megtámadta; festőinasként fél lába átfagyott, ezért amputálni kellett – külső jegyei figuráin is fellelhetők. Az 1974-ig terjedő mitologikus vagy örvendező korszakában az életképszerű részleteket szimbolikus, tömörítő ábrázolás váltja fel. Fokozatosan lemond a perspektíva alkalmazásáról: az ábrázolásmód frontális, két dimenzióra redukálódik, a motívumok síkban, egymás mellé-fölé állítva jelennek meg. A képtémák között emberi tulajdonságokkal felruházott állatok (emberarcú bárányok, emberhalak, a fákat is emberiesíti), csendéletek, egy-két alakos munkák szerepelnek (Parasztok, 1971; Afrika, 1972). A világot, az élőlényeket és élettelen tárgyakat organikus egységben mutatja meg; az egészséges életöröm, ujjongás mellett a félelmet, a drámát is jelzi (Veszély, 1972). Az ún. „fehér” korszak az életmű szintézise, festészeti nyelvújítás. Vonalai egyre szűkszavúbbá redukálódtak, jelzésszerűvé váltak, az egyetlen fehér szín felé tömörültek. Egyvonalas rajzai a formai absztrahálás remekei. A színek színének tekintett fehér a humánum, az ártatlanság, a béke, olykor a gyász szimbolikus színeként jelent meg. A 60-as évek elejétől a képek alapozását adta a fehér szín, erre kerültek a rózsaszín, okker, törtszürke motívumok. A 70-es években élénkebb színekkel alapozott, s a késsel felhordott festékréteget fátyolszerűen vagy éppen rögösen, érdesen a fehérbe kevert minimális szürkével vonta be. A drasztikusabb tónusok így elrejtőztek, a képfelület pasztózusabbá, sejtelmessé, dombormű hatásúvá vált (Az óceán gondja, 1972; Védelem, 1972). A korábban készült munkák egy részét is e fejlesztéses, szakaszos szín- és formaképzéssel dolgozta át, illetve elkészítette fehér változatukat. Az ősi-népi kifejezésmód művészetében a modern európai festészet vívmányaival párosult: a formai-tartalmi absztrahálás új útját mutatta fel a falusi létezés belső és külső helyzetképeit megjelenítve.
Irodalom
ELEK A.: Két festő egy szobrász a "Műbarát"-ban, Újság, 1941. szeptember 28.
SUPKA M.: ~ kiállítása (kat. bev., Hódmezővásárhely, 1964)
SUPKA M.: ~, Művészet, 1969/2.
SUPKA M.: (kat., Budapest, 1969)
PERNECZKY G.: ~ megtalálása, Élet és Irodalom, 1969. május 1.
DR. M. KISS P.: ~, Látóhatár, 1969/7-8.
GOÓR I.: Vázlatok ~ről, Forrás, 1969/9.
BÁNSZKY P.: ~, Népművelés, 1969/9.
KOVALOVSZKY M.: (kat. bev., Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár, 1970)
PERNECZKY G.: Csirik anyó, Élet és Irodalom, 1970. március 14.
ÍZES M.: ~ világa, Művészet, 1970/7.
SUPKA M.: ~ kiállítása Székesfehérvárott, Budapest, 1972
VADAS J.: Változatok a romantikára, Élet és Irodalom, 1972. november 25.
BÁNSZKY P.: ~ gyűjteményes kiállítása (kat. bev., Kecskemét, 1974)
SÜMEGI GY.: ~ útja, Forrás, 1975/3.
LOSONCI M.: Levél ~hez, Forrás, 1975/3.
ASZALÓS E.: ~, Budapest, 1976
KERNÁCS G.: Fehér izzásban (önvallomás párbeszédben), Művészet, 1976/3.
BÁNSZKY P.: Vázlat egy életrajzhoz, Művészet, 1976/3.
SUPKA M.: ~ nyomában, Művészet, 1976/3.
LÁSZLÓ GY.: Emlékezés a főiskolás ~re, Művészet, 1976/3.
ASZALÓS E.: ~ emlékeimben, Művészet, 1976/3.
SOLYMÁR I.: Vallomás a Naphimnusz-festőről, Művészet, 1976/3.
ÉZSIÁS E. [ÖSSZEÁLL.]: ~ a kritika tükrében, Művészet, 1976/3.
SUPKA M.: (kat. bev., Műcsarnok, 1976)
VADAS J.: Termékeny ugar, Élet és Irodalom, 1976. november
NÉRAY K.: ~ életmű kiállítása, Kritika, 1977/2.
ASZALÓS E.: (kat. bev., 1977)
GAJDÓCSI I.: ~ életútja, Forrás, 1978/12.
SÜMEGI GY.: ~ első alkotói korszakáról (kat. bev., Kecskemét 1979)
PAP G.: ~ a képíró, Forrás, 1978/12.
BÁNSZKY P.: A meditáció és a pályakezdés évei, Forrás, 1978/12.
PAP G.: ~: A bölcs, Művészet, 1978/3.
BÁNSZKY P.: ~ (kismongr., Budapest, 1978)
KOVÁCS D.: A fehér szín a tartalom és az eszköz szintézise. Beszélgetés ~tel, Új Írás, 1979/9.
NÉMETH L.: Katalógus előszó ~ első emlékkiállításához, Vigadó Galéria, 1980
~ verstöredékei [közreadja BÁNSZKY P.], Forrás, 1983/9.
"A szeretet emeli föl az embert"- ~ vallomása [közreadja SÜMEGI GY.], Forrás, 1983/9.
BÁNSZKY P.: A ~ életmodell, Forrás, 1983/9.
SUPKA M.: Gyűrűző életmű, Forrás, 1983/9.
ZSELLÉR J., P. VARGA K. [SZERK.], SUPKA M. [ELŐSZÓ]: ~ hagyatéka, Gödöllői Galéria, 1983
BÁNSZKY P.: (kat. bev., Kecskeméti Galéria, Kecskemét, 1984)
SÜMEGI GY., BÁNSZKY P., SUPKA M.: ~ műveinek kiállítása a Magyar Képzőművészeti Főiskolán (kat. bev., 1984)
GYERGYÁDESZ L.: Fényima. ~ megvilágosodása, monodráma, Halasi Téka, 1984/2.
SCHÉNER M.: ~, a fehértől megvakítottak, meghasonlottak és megvilágosítottak művésze, Új Auróra, 1985/3.
SZILÁGYI Z.: Apokrif dokumentumok ~ pörirataihoz [vers], Forrás, 1985/4.
ZSELLÉR J.: Az átlényegülés festője. Beszélgetés ~ művészetéről Németh Lajos művészettörténésszel, Forrás, 1985/12.
SUPKA M.: Fehérek táltosa - ~ művészetéről, Kortárs, 1986/8.
KOVÁCS L.: Az én ~em (fotóalbum, bev.: SÜMEGI GY.), Miske, 1987
SÜMEGI GY.-TÓTH P.: Szülőföldünk, a Duna-Tisza köze, Budapest, 1987
SZUROMI P.: Ősök és rokonok. ~ portréiról, Művészet, 1988/6.
SUPKA M.: Gyolcsfehér. ~ festészete, Új Idő, 1990/3.
SUPKA M.: ~, Budapest, 1990
SÜMEGI GY.: A rajzoló ~, Élet és Irodalom, 1990. április
SUPKA M.: A végtelen partján (kat. bev., Expo ''''92)
SUPKA M.: ~, Samu Géza, Gaál József (kat. bev., Műcsarnok, Palme Ház, 1992)
SÜMEGI GY.: ~ pályakezdése, Cumania 13., Kecskemét, 1992
SUPKA M.: Apám-anyám a tenger, Hitel, 1992. június 24.
SÜMEGI GY.: Régi mesterek. ~ jegyzetek, Művészet, 1994/11.
SUPKA M.: (kat. bev., Sopron, 1995)
PAP G.-TURAI G. K.: A képíró bölcs ~, Debrecen, 1995
PINTÉR L.: ~ fehérsége, Tiszatáj, 1996/2.
BERECZKY L.: Vie Individuali (kat. bev., Arengario-Milanó, Ferrari, 1996)
SÜMEGI GY.: Fehéren fehér (kat. bev., 1997)
SUPKA M.: ~ (monogr., Budapest, 1998)
IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Tizenöt éves a Kecskeméti Képtár, Új Művészet, 1998/11.
IFJ. GYERGYÁDESZ L.: Tizenöt éves a Kecskeméti Képtár, Forrás, 1998/10.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1941 • Műbarát, Budapest
1964 • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely (kat.)
1968 • Miske • Nagy L. Könyvtár, Kalocsa
1969 • Hazafias Népfront Klubja (kat.), Budapest, VI. ker. • Helytörténeti Múzeum, Tokaj
1970 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár (kat.)
1973 • Csepel Galéria, Budapest
1974 • Katona József Múzeum, Kecskemét (gyűjt., kat.) • Művelődési Központ, Kiskunfélegyháza • Képzőművészeti Kisgaléria, Kalocsa
1975 • Kis-Duna Galéria, Soroksár
1976 • Műcsarnok, Budapest (életmű kiállítás, kat.)
1977 • Cagnes-sur-Mer (FR) • Jósa András Múzeum, Nyíregyháza (kat.) • Székesfehérvár • Dunaújváros
1978 • Megyei Kórház, Kecskemét • Megyei Művelődési Központ, Veszprém
1979 • Községi Művelődési Ház, Hajós • Szeged-Mórahalom • Katona József Múzeum, Kecskemét (kat.)
1980 • Vigadó Galéria, Budapest (kat.)
1981 • ~ emlékkiállítás, Türr István Múzeum, Baja
1983 • Gödöllői Galéria, Gödöllő
1984 • Kecskeméti Galéria (életmű kiállítás, kat.), Kecskemét • Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest (kat.)
1992 • Palme Ház, Budapest • Expo ’92, Művészeti Pavilon, Sevilla (kat.)
1993 • Csepel Galéria, Budapest
1994 • ~ zarándokútja a feketétől a fehérig (gyűjt., születésének 90. évfordulóján), KLTE, Debrecen
1995 • Festőterem, Sopron (kat.)
2000 • Vigadó Galéria, Budapest • Galéria 13, Soroksár, Budapest.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1966 • Bajai Napok, Baja
1968 • Nemzetközi Naiv Festészeti Triennálé, Pozsony
1973 • Nagy István centenárium, Baja
1975 • Bács-Kiskun megyei képzőművészek kiállítása, Szimferopol (Szovjetunió)
1977 • Nemzetközi Festészeti Triennálé, Cagnes-sur-Mer (FR) • Magyar Képzőművészeti Kiállítás, Mexikó
1978 • Festészeti Triennálé, Újdelhi
1979 • XX. századi magyar festészet, Lisszabon • Jelenkori magyar művészet, Madrid
1980 • XXXIX. Velencei Biennálé, Velence
2000 • Vigadó Galéria, Budapest • Barcsay Terem, Budapest
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Fővárosi Képtár, Budapest
Kecskeméti Képtár, Kecskemét
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.