1922-26: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Glatz Oszkár, Rudnay Gyula. 1927: külön alaktanulmányok Rudnaynál; 1924: bécsi tanulmányút; 1928-ban portrérajzolóként Londonban, 1929-31 között Párizsban élt, rajzolt, festett, bábművészettel foglalkozott; 1932-ben tanulmányutat tett Erdélyben; 1932-69 között tanár Pápán a Református Kollégiumban, később helyi gimnáziumokban; 1965-66-ban az USA-ban és Kanadában élt. 1968: a győri művésztelep alapító tagja. Sokoldalú művészi, közéleti és pedagógiai tevékenysége a magyar művelődéstörténet jelesévé avatja. Párizsi évei alatt Blattner Géza körében a nemzetközi avantgárd bábművészeti mozgalom részese, formálója, kiemelkedő egyénisége. Faragott bábjaival új utat nyitott, előadások szereplőjeként működött. Bábjai féltett darabja a szakgyűjteményeknek. Közben megfestette élete fő műveit, egyfigurás, kubo-expresszionista kompozícióit. Színben, formában redukált vásznai társadalmi érzékenységet, humort egyaránt kifejeznek (Hólapátoló, Menekülő nimfa, Fázom). Utóbb a karikírozás vált népies életképei jellemzőjévé. Fokozatosan eltávolodott merész eszményeitől, a táj, a kisváros, a hangulat lépett elő témává akvarelljein. Neves művészek, költők, tudósok inspiráló mestere (Somogyi József, Nagy László, Móritz Sándor, Csoóri Sándor, Szíj Béla) s művészek sora indult szabadiskolájából is (Hencze Tamás, Heitler László, Kúr Csaba, Gelencsér Péter). Állandó kiállítása Pápa egyik nevezetessége.
Irodalom
[e. k.] (KÁLLAI E.): Vier Maler aus Transdanubien, Pester Lloyd, Morgenblatt, 1944. január 8.
FEKETE L.: Három vidéki protestáns művész, Protestáns Szemle, 1955/2.
SZÍJ B.: ~ kiállítása Pápán, Művészet, 1962/2.
HEITLER L.: ~, Életünk, 1969/2.
SZÍJ R.: ~ hetvenéves, Rajztanítás, 1975/5.
NAGY L.: Adok nektek aranyvesszőt, Budapest, 1979
SALAMON N.: Avantgarde festő kisvárosban, Új Forrás, 1980/2.
HEITLER L.: ~ párizsi évei, Művészet, 1982/4.
SALAMON N.: Íróportrék - háttérrel, Műhely, 1984/2.
TÜSKÉS T.: Triptichon, Budapest, 1986
CSOÓRI S.: Készülődés számadásra, Budapest, 1987
SZÍJ B.: Sanyi bá, Új Horizont, 1991/11-12.
SZÍJ B.: Megemlékezés ~ festőművész-rajztanárról, Új Művészet, 1992/1.
GÁLIG Z.: Az expresszionizmus után (kat. bev., Szombathelyi Képtár, Szombathely, 1992)
DR. TÓTH G. S.: ~ festőművész, bábművész, Pápa, 1993
SALAMON N.: (kat., bev. tan., Szombathelyi Képtár, Szombathely, 1993)
TÓTH G. S.:~, Budapest, 2000
ABLONCZY L.: ~ emlékezete, Reformátusok Lapja, 2001/11.
SZAKOLCZAY L.: Modern művész, emberséges ember, Hitel, 2000/12.
~, 2000
(SZ. GY.): ~ kiállítás és kötet, Új Magyar Építőművészet, 2001/1.
SALAMON N.: A Szivárvány Színháztól Pápáig, Új Horizont, 2001/2.
SALAMON N.: Rimaszombati bábjátékos, Atelier, 2001/2., Komarno
KONOK T.: Hatása megmarad, Új Horizont, 2001/2.
Bővebb életrajz
Édesapja építész, édesanyja iparművész volt. 1922-től Glatz Oszkár és Rudnay Gyula növendékeként a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1925-ben a makói és a parádi művésztelepen dolgozott. Első alkalommal Gömöri Tóth Sándor néven állított ki 1926-ban, szülővárosában. 1928-ban Kölnben, majd Londonban járt tanulmányúton. 1929-től három éven keresztül Párizsban élt.
1929-ben kiállított a Salon d’Automne-on, és aktívan bekapcsolódott az Arc-en-Ciel (Szivárvány) bábszínház munkájába, amelynek rokona, Blattner Géza volt az alapítója és vezetője. Saját készítésű, kubista-expresszionista festményeire rímelő bábjai és díszletei újdonságot jelentettek a műfajban. 1930-ban az UNIMA (Bábjátékosok Nemzetközi Szövetsége) technikai tanácsosává választották. 1931-ben szerepelt az Art Hongrois Moderne című kiállításon a Galerie Edition Bonaparte-ban. 1932-ben visszatért Magyarországra, és a Pápai Református Kollégium tanára lett. Az Arc-en-Ciel színházzal még kilenc éven át szoros munkakapcsolatot tartott fenn, tervrajzait, bábfiguráit Pápáról küldte Párizsba. 1935-ben a frissen alakult Művészi Bábjátékok Barátainak Egyesülete alelnökévé jelölték. 1947-ben Képzőművészeti Szabadiskolát szervezett Pápán, 1949-ben pedig létrehozta a Pápai Képzőművészeti Kört. Alapító tagja volt az 1968-ban megalakult Győri Művésztelepnek. 1969-ben az UNIMA dísztagjává választották.
Festményei gyakran ábrázolnak munkát végző embereket, és más, jellegzetes mozdulatokat rögzítő jeleneteket. Hazatérése után a párizsi évek expresszív kifejezésmódját fokozatosan egy nyugodtabb, letisztultabb stílus váltotta fel. A hatvanas években készült, városrészleteket ábrázoló képeit egyenes vonalak, szögletes formák és hangsúlyozott kontúrok jellemzik. Művei állandó kiállításon láthatók a pápai Esterházy kastélyban. Készített plakátokat, könyvborítókat és könyvillusztrációkat is. Nevéhez fűződik a Magyar Cserkész című lap bábszínházrovata, az 1939-ben kiadott Bábszínház ABC, valamint különböző folyóiratokban közreadott számtalan művészeti írás. Nevelőként is kiemelkedő munkát végzett, számos, később ismertté vált tanítványa volt, mint például a szobrász Somogyi József, a költő Nagy László és Csoóri Sándor, vagy Szíj Béla művészettörténész.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1926 • Rimaszombat
1933 • Műterem, Budapest
1936 • Református Kollégium, Pápa
1942 • Református Kollégium (gyűjt.)
1944 • Négy dunántúli festő [Csehi Nándor, Istenes-Iscserekov András, Gallyas Frigyes, ~], Műterem
1958 • Művelődési Ház, Pápa
1966 • Amerikai képek, Művelődési Ház, Pápa
1974 • Fáklya Klub, Budapest (gyűjt.)
1975 • Xantus János Múzeum, Győr. (gyűjt.) • Művelődési Központ, Veszprém • Helytörténeti Múzeum, Pápa
1983 • Íróportrék, Mozgalmi Ház, Pécs
1984, 1990 • Emlékkiállítás, Helytörténeti Múzeum, Pápa
1993 • ~ állandó kiállítás, Pápa, Várkastély
1994 • Emlékkiállítás (kat.), Szombathelyi Képtár, Szombathely • Árkád Galéria, Budapest
2001 • Ernst Múzeum, Budapest • Párizsi Magyar Intézet
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1929 • Nemzetközi kiállítás, Salon d’Automne, Párizs
1931 • Modern Magyar Művészet, Galerie Bonaparte, Párizs • Tamás Galéria, Budapest
1945-től pápai, győri, megyei, észak-dunántúli és országos pedagógus kiállításokon szerepelt
1996 • A László Károly-gyűjtemény, Műcsarnok, Budapest.
Művek közgyűjteményekben
Művek közgyűjteményekben
Helytörténeti Múzeum, Pápa • Janus Pannonius Múzeum, Pécs • Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém • Magyar Színháztörténeti Múzeum • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Xantus János Múzeum, Győr.
