1924-ben beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Csók István növendéke volt. A 20-as évek magyar avantgárd művészetének egyik fontos alakja. 1925-ben Kepes György és Korniss Dezső társaságában megalapították a progresszív fiatalok csoportját, amelyhez később Schubert Ernő, Hegedüs Béla és Vajda Lajos is csatlakozott. Részt vett a Kassák Lajos szerkesztette Munka című folyóirat munkájában, rajzait DOR néven jegyezte. Főleg a konstruktivizmus és a szürrealizmus egyidejű hatásáról tanúskodó, alkalmanként fotómontázzsal ötvözött képeivel hívta fel magára a figyelmet. 1929-ben, Csók István tanácsára elhagyta az egyre inkább jobbra tolódó Magyarországot, Párizsban telepedett le, ahol egy ideig Littmann Frigyes szobrásszal osztozott közös műtermen. A festészet mellett a filmkészítés is érdekelni kezdte. 1930-ban Lazare Meerson díszlettervező asszisztense lett, és még ugyanabban az évben rajzolóként részt vett René Clair Párizsi háztetők alatt című filmjének készítésében. Megismerkedése Jacques Prévert-rel 1930-ban egy örök barátság és egy termékeny munkakapcsolat kezdetét jelentette. Marcel Carné, Jacques Prévert és ~ közös munkájából számos nagysikerű film született. (Furcsa dráma, 1937; Ködös utak, 1938; Mire megvirrad, 1939; Éjszakai látogatók, 1942; Szerelmek városa, 1943-44). Díszletei és jelmezei által különleges érzékkel tudott stílust, színt, hangulatot varázsolni a filmekhez. Rajzai, festményei nemcsak egyszerűen filmekhez készített tervek, hanem egy jó festő valódi képzőművészeti alkotásai. Tehetsége a tengeren túlon is ismertté tette, és több éven át Hollywoodban dolgozott, olyan nagy művészekkel, mint Orson Welles, Billy Wider, vagy John Huston. 1960-ban a Legénylakás díszletéért Oscar-díjat kapott. Nevéhez fűződik többek között a Szereti ön Brahmsot? (1960), az Irma, Te édes (1962) és a Fedora (1977) díszlettervezése is. 1975-ban visszatért Európába, ahol haláláig kiemelkedő filmek sorában közreműködött. Háromszor nyerte el a francia filmművészet legnagyobb elismerését, a César-díjat: Monsieur Klein (rend.: [[CAPS]]J. Losey[[/CAPS]], 1976), Don Giovanni (rend.: [[CAPS]]J. Losey[[/CAPS]], 1978), Subway (rend.: [[CAPS]]L. Besson[[/CAPS]], 1984). Makettjeiből, díszletterveiből, rajzaiból, festményeiből és fotóiból több kiállítást is rendeztek. Idős korában gyakran kérték fel művészeti tanácsadónak, ami lehetővé tette számára, hogy haláláig dolgozzon. A tengerparti kis falu, Ohonville temetőjében nyugszik, ugyanott, ahol barátja, Jacques Prévert.
Irodalom
~ (kat., Magyar Nemzeti Galéria, 1981)
~ - cinquante ans de cinéma, Párizs, 1986
~ (kat., Ville de Levallois, 1995
El mundo de ~, Valladolid, 1999.
Egyéni kiállítások
Egyéni kiállítások
1928 • Mentor könyvesbolt, Budapest [Schubert Ernővel]
1981 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
1986 • École Supérieure Nationale des Beaux-Arts, Párizs • Les enfants de Dublin, Institut Louis Lumière, Lyon • Fondation Nationale de la Photographie, Párizs • Fondation Maeght, Saint-Paul-de Vence
1992 • Vigadó Galéria, Budapest
1995 • Hôtel de Ville, Levallois
1996 • 5. ker., Városháza (gyűjt.), Párizs
1998 • Nemzeti Építészeti Múzeum, Rotterdam
2000 • Parc des Expositions, Narbonne • Galerie André Girard, Párizs.
Válogatott csoportos kiállítások
Válogatott csoportos kiállítások
1924 • Magyar Képzőművészeti Főiskola kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
1928 • Új Művészek Egyesülete, Bécs • Nemzeti Szalon, Budapest
1929 • Képzőművészek Új Társasága, Nemzeti Szalon, Budapest
1930 • Új progresszív művészek kiállítása, Tamás Galéria, Budapest • Képzőművészek Új Társasága, Budapest
1985 • Hommage à Alexandre Trauner, Telluride’s Festival, USA
1995 • Les enfants du paradis, Velence
1996 • Hommage à Billy Wider, Fundacion Arte y Tecnologia, Madrid
1999 • Valladolid.
