Dél-tiroli születésű freskó- és táblaképfestő, rajzoló és grafikus. Az osztrák barokk második generációjának legnagyobb mestere. Giuseppe Albertinél tanult Cavalesében, és talán már 1718-ban megalkotta a mezzocoronai Palazzo Firmian – legújabban neki tulajdonított – allegorikus freskóit. 1723-ban a gurki hercegérsek támogatásával három éves itáliai tanulmányútra indult, ahol főként Pittoni, Ricci, Piazetta, Solimena festészetével ismerkedett, és számos tanulmányrajzot készített. A salzburgi Kajetán-templom kupolafreskójának befejeztével (1728) beiratkozott a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahol 1745-ben akadémikusnak jelölték, 1751-től a festészet professzora, 1754–57 között rektor. Bécsben élt, népes műhellyel teljesítette a nagyszámú freskó- és oltárképmegbízásokat, elsősorban a szerzetesrendeknek. A fontosabbak: St. Pölten, Hradisch, Melk, Zwettl, Altenburg, Geras, Göttweig, Brixen, Maria Dreieichen. Feltehetően Esterházy Imre prímás érsek hívta Pozsonyba, ahol 1742–43-ban megalkotta az Erzsébet-apácák templomának freskóit és oltárképeit (Az irgalmasság allegóriája; Szent Erzsébet megdicsőülése; Szent Erzsébet látomása; Krisztus siratása; A Szent Család). A győri jezsuiták Szent Ignác-templomának szentélyfreskóját és főoltárképét 1744-ben, a hajó és az orgonakarzat mennyezetképét 1747-ben festette (Szent Ignác lelkének mennybevitele; Szent Ignác megdicsőülése; Angyali üdvözlet, evangélisták, zenélő angyalok). ~ életművében nagy jelentőségűek a vázlatok (pl. A lábmosás, a zwettli ciszterciek refektóriumi képéhez, Szépművészeti Múzeum), akárcsak virtuóz rajzművészete (Bécs, Albertina; Szépművészeti Múzeum). Portréi közül kiemelkedik Georg Raphael Donner szobrász képmása (1728–29 k., Pozsony, Galéria mesta Bratislavy). Drámai, színes látványosságával lenyűgöző stílusa kezdetben forradalmian hatott, majd a bécsi akadémia, s vele a térség festészetének követendő példájává vált. Típusai, egyes kompozíciói közhelyszerűen ismétlődnek tanítványai és követői kezén, Magyarországon is (pl.: A Szentháromság: Magyar Nemzeti Galéria, Jászárokszállás, J. L. Kracker, 1773, Letenye, 1789; Győzelmes Mária Immaculata: Jászó, J. L. Kracker, 1762, Zalaszentgrót, 1760-as évek, Zsolna, J. I. Cimbal, 1770 k.).
Aschenbrenner, W.–Schweighofer, G.: Paul Troger. Leben und Werk, Salzburg, 1965 • Paul Troger 1698–1762 (szerk.: Passamani, B.), Novità e revisioni. Neue Forschungsergebnisse. Mezzocorona, 1998.
A cikk lejjebb folytatódik.