Apja Vágó József, a magyar szecessziós építészet neves alakja. Apjával együtt 1919-ben Olaszországba került, és Rómában járt iskolába, majd érettségi után Párizsba települt át. 1928-tól néhány hónapig az École des Beaux-Arts egyik műtermébe járt, majd beiratkozott az École Spéciale d’Architecture-be, ahol Auguste Perret-vel, a vasbetonépítészet úttörő mesterével került kapcsolatba. Hamarosan megkezdte tervezői munkásságát. Első sikereként unokafivérével, Vágó Istvánnal elsőéves építészhallgatóként II. díjat nyertek a Jeanne d’Arc-emlékműpályázaton. 1930 körül debütált szakíróként, előbb a Maitr d’Oeuvre c. magazinnak írt építészeti kritikákat. Hamarosan csatlakozott az egyik legismertebb folyóirathoz (L’Architecture d’Aujourd’hui, A d’A), melynek 21 éves korában főszerkesztője lett. 1932-ben kapott diplomát, s ekkor alapította a Réunions Internationales d’Architectes (RIA) nemzetközi építészeti szervezetet, melyet főtitkárként irányít. 1938-ban a l’Union de l’Art titkára lett, ahol az elnök Perret, vezetőségi tagok: Le Corbusier, Léger, Maillol és Matisse. Közvetlenül a második világháború előtt mint tartalékost mozgósították, de 1940-ben leszerelték, majd 1942-től a De Gaulle vezette Navales Françaises Libres kötelékében kezdett harcolni. Szolgálataiért 1945-ben De Gaulle tüntette ki a Médaille de la Résistance-szal. A háborút követően vezető szerepet játszott a legjelentősebb nemzetközi építész-szervezet, a L’Union Internationale des Architectes (UIA) megalakításában (1948, Lausanne), majd megválasztották a szervezet első főtitkárának. 1969-ig rendre újraválasztották, s visszavonulásakor megkapta az UIA örökös tiszteletbeli elnöke címet. 1948-1954 között főépítészként irányította a Rhône torkolatvidékének háború utáni helyreállítási munkálatait. Számos országban dolgozott várostervezőként: így Franciaországban, Németországban, Tuniszban, Mexikóban, Luxemburgban, Izraelben és Olaszországban. Világszerte állnak épületei, közülük a legismertebbek: a X. Pius Bazilika, a Lourdes-i zarándoktemplom, a tuniszi központi bank, a bonni egyetemi könyvtár. Belgiumban a St-Luc építészeti főiskola, Salzburgban a nemzetközi nyári egyetem professzora. 1963-1965-ig az Ipari Formatervezési Tanács elnöke volt, 1979 óta tagja az építészkritikusok nagytekintélyű nemzetközi bizottságának. 1981-től a Francia Építészeti Akadémia tagja, 1983-tól a Nemzetközi Építészeti Akadémia alelnöke. A Magyar Iparművészeti Egyetem tiszteletbeli professzora, 1994-től tagja a Magyar Művészeti Akadémiának. Magyarországgal, a magyar építészettel, az építész szövetséggel állandó és közvetlen kapcsolatban áll, igen sokat tett a magyar építészet és építészek eredményeinek megismertetése és elismertetése érdekében.
Irodalom
MAJOR M.: ~, Budapest, 1982.